194870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-piridin-karbonil-vegyületek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

194870 Az acilezést végrehajthatjuk egy szervet­len bázis (így például nátrium-hidroxid, nát­rium-karbonát, kálium-karbonát vagy nát­­rium-hidrogén-karbonát) vagy egy szerves bázis jelenlétében. Az utóbbiak lehetnek trial­­kil-aminok, például trimetil-amin, trietil-amin, tributil-amin, N-metil-morfolin vagy N-metil­­-piperidin; szerves tercier aminok, például N,N-dialkil-anilinek, N.N-dialkil-benzaminok, piridin, pikolin vagy lutidin; tetra (n-butil­­- ammonium) -hidroxid; 1,5-diaza-biciklo­­[4.3.0] non-5-én; 1,4-diaza-biciklo [2.2.2] oktán vagy 1,8-diaza-biciklo [5.4.4] undec-7-én. Ha a bázis vagy az előzőekben említett kondenzá­lószer folyékony halmazállapotú, akkor egy­ben oldószerként is szolgálhat. A reakció­­hőmérséklet nem lényeges paraméter, azon­ban a reagáltatást a legtöbbször hűtés köz­ben vagy szobahőmérsékleten hajtjuk végre. A képződött (I) általános képletű vegyü­­letet ezután önmagában ismert módon külön­­löníthetjük el és tisztíthatjuk, például kon­centrálással, a reakcióelegy kémhatásának savasból bázikussá vagy bázikusból savassá átállításával, oldószercserével, oldószeres extrahálással, kristályosítással, átkristályosí­­tással, frakcionált desztillá 1 ássál vagy kro­­matografálással. Ha valamely (III) általános képletű kiindulási vegyület, ennek az aminocsoporton reakcióképes származéka, ezek valamelyiké­nek sója vagy az acilezőszer legalább egy aszimmetrikus szénatomot tartalmaz, akkor a megfelelő sztereoizomerek önmagukban vagy pedig keverékeik formájában vethetők alá acilezésnek. Ha az acilezési termék a meg­felelő izomerek keveréke, akkor az egyes izo­mereket elválaszthatjuk egymástól kívánt esetben hagyományos módon, például oszlop­­kromatografálással. vagy átkristályosítással. Valamely (I) általános képletű célvegyü­­letben az R csoport átalakítható egy másik R csoporttá anélkül, hogy az 1-szulfocsoport változást szenvedne. Ha a kapott (I) általános képletű vegyü­let védőcsoportot tartalmaz, akkor ennek el­távolítását a szakirodalomból e célra jól is­mert, szelektív módszerekkel végezhetjük. Ilyen módszerek közé tartoznak a savat, bá­zist vagy hidrazint alkalmazó módszerek, a redukciós módszer, vagy pedig egy imino­­halogénezőszer és ezután egy iminoéterező­­szert hasznosító módszer. Az utóbbi módszert követően— amennyiben szükséges— hídrólízá­­lást hajtunk végre. Ezeknek a módsze­reknek a megválasztása az eltávolítandó védőcsoport típusától függően történik. A sav alkalmazásán alapuló módszernél a védő­­csoport típusától és a védőcsoport lehasítá­­sának egyéb körülményeitől függően szervet­­let savakat. így például hidrogén-kloridot, kénsavat vagy foszforsavat, továbbá szerves savakat, így például hangyasavat, ecetsavat, trifluor-ecetsavat, propionsavat, benzol-13 8 szuifonsavat vagy p-toluolszulfonsavat, vala­mint savas ioncserélő gyantákat használha­tunk. A bázis alkalmazásán alapuló módszer­nél a védőcsoport típusától és a védőcso­port lehasításának egyéb körülményeitől füg­gően szervetlen bázisokat, például alkáli­fémek (így például nátrium vagy kálium) vagy alkáliföldfémek (így például kalcium vagy magnézium) hidroxidjait vagy kar­bonátjait, továbbá szerves bázisokat, például fém-alkoholátokat, szerves aminokat vagy kvaterner ammóniumsókat, valamint bázikus ioncserélő gyantákat használhatunk. Ha a sav vagy bázis alkalmazásán ala­puló módszert oldószer jelenlétében hajtjuk végre, oldószerként rendszerint egy hidrofil szerves oldószert, vizet vagy ezek elegyét használhatjuk. A redukciós módszernél a védőcsoport tí­pusától és a védőcsoport lehasításának egyéb körülményeitől függően fémeket (pél­dául ónt vagy cinket), fénvegyületeket (pél­dául króm(II)-kloridot vagy króm(II)-acetá­­tot) egy savval, így szerves vagy szervet­len savval (például ecetsavval, propion­­savval vagy hidrogén-kloriddal) együtt, vagy pedig katalitikus redukálásra alkalmas fém­katalizátorokat használhatunk. Az ilyen kata­litikus redukáláshoz használt katalizátor pél­dául platinakatalizátor (így például pla­tinadrót, platinaszivacs, platinakorom, plati­­na-oxid vagy kolloid platina), palládiumka­talizátor (így például palládiumszivacs, palládiumkorom, palládium-oxid, kolloid pal­ládium vagy pedig hordozóként bárium-szul­fátot, bárium-karbonátot, szenet vagy szilika­­gélt tartalmazó hordozós palládiumkatalizá­tor), redukált nikkel, nikkel-oxid, Raney­­-nikkel vagy Urushihara-nikkel lehet. Miként említettük, egy további redukciós módszer egy fémvegyület és egy sav együt­tes alkalmazásán alapul. E célra egy fémve­gyület (például egy vas- vagy krómvegyü­­let) és egy szerves sav (hangyasav, ecet­sav vagy propionsav) vagy egy szervetlen sav (például hidrogén-klorid) keverékét hasz­nosítjuk. E redukálási módszert is rendszerint oldószerben alkalmazzuk. A katalitikus re­dukálási módszernél például a reagáltatást rendszerint egy alkohol (így például meta­nol, etanol, propanol vagy izopropanol) vagy etil-acetát jelenlétében hajtjuk végre. A fé­met és savat alkalmazó redukciós módszer­hez oldószerként például vizet vagy acetont használunk, de ha a sav folyékony halmaz­­állapotú, akkor egyben oldószerként is hasz­nosítható. Sav, bázis vagy redukálás alkalmazása esetén a védőcsoportok lehasítását széles hő­mérséklettartományban, hűtéssel vagy mele­gítéssel is végrehajthatjuk. Ha a védőcsoport eltávolítását egy imino­­halogénezőszerrel, majd egy iminoéterező­­szerrel végzett reagáltatás és szükséges eset­14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom