194870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-piridin-karbonil-vegyületek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

194870 ben ezt követően végrehajtott hidrolizálás útján végezzük, akkor iminohalogénezőszer­­ként használhatunk például foszfor-triklori­­dot, foszfor-pentakloridot.foszfor-tribromidot, foszfor-oxikloridot, tionil-kloridot vagy fosz­­gént. A reakcióhőmérséklet nem lényeges, azonban a reagáltatást rendszerint szoba­­hőmérsékleten vagy hűtés közben hajtjuk végre. A kapott reakcióterméket ezután egy iminoéterezőszerrel, például egy alkohollal vagy fém-alkoholáttal reagáltatjuk. Az e célra alkalmazható alkoholok közé tartozik például a metanol, etanol, propanol, izopropanol, n-butanol vagy a terc-butanol, továbbá azok a vegyületek, amelyek esetén az említett alkoholok alkilrésze egy alkoxicsoporttal, például metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi­­vagy butoxicsoporttal helyettesített. A fém­­-alkoholátok közé tartoznak alkálifém-alko­­holátok (például nátrium- vagy káiium-al­­koholátok) és alkáliföldfém-alkoholátok (pél­dául kalcium- vagy bárium-alkoholátok), amelyek az előzőekben említett alkoholok­ból származtathatók le. Ha a védőcsoport szerves karbonsavból leszármaztatható maradék és a karbonil­­csoporttal szomszédos szénatomhoz olyan helyettesítő kapcsolódik, mint például a sza­bad amino-, hidroxil-, merkapto-, karboxil­­vagy szulfocsoport, akkor előnyös lehet előze­tes reagáltatást végezni egy ilyen szubszti­­tuenscsoport a karboxilcsoport reakcióké­­pesebbé tételében megnyilvánuló szomszéd­­csoport-hatásának kihasználására és csak ezu­tán eltávolítani a védőcsoportot. így például ha az említett szubsztituenscsoport szabad aminocsoport, akkor ezt a szabad aminocso­­portot először tioureidocsoparttá alakítjuk a dezacilezési reakciót megelőzően. így tehát a védőcsoport eltávolítható a peptidkötés hasí­tására szokásosan alkalmazott módszerekkel is. A reakcióhőmérséklet nem lényeges para­méter, ugyanakkor a védőcsoport típusától, a védőcsoport lehasításának a módszerétől függően választható meg, bár a reagálta­tást előnyösen enyhe körülmények között, így gyenge hűtés vagy gyenge melegítés közben végezzük. Ha R és/vagy R1 kárboxil-tartalmú cso­port, akkor bizonyos esetekben a karboxil­­-funkción leszármaztatható származék a rea­­gáltatás során szabad karboxilcsoportot hordozóvá alakul át. Ezeket az eseteket is a találmány oltalmi körébe tartozóknak tekintjük. A kapott nem védett (I) általános képletű termék kívánt esetben egy megfelelő sóvá alakítható. A szulfocsoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű vegyületek általában képesek egy bázissal reagáltatva sót képezni. így tehát az (I) általános képletű vegyületek elkülönít­hetők só formájában, és az így kapott só­ból kívánt esetben a szabad bázis felszabadít­ható vagy pedig a só egy másik sóvá alakít­15 ható. A szabad bázis formájában kapott (1) általános képletű vegyületek is természete­sen sóvá alakíthatók. A só formájú (I) álta­lános képletű vegyületekből a szabad bázis például egy savval végzett kezeléssel szaba­dítható fel. Erre a célra savként például szervetlen savakat (így például hidrogén­­-kloridot, kénsavat vagy foszforsavat) vagy szerves savakat (így például hangyasavat, ecetsavat vagy p-toluolszulfonsavat) használ­hatunk, az adott sótól és egyéb körül­ményektől függően. Alternatív módon erre a célra használható egy savas ioncserélő gyanta is. Oldószerként egy hidrofil szerves oldószert, például acetont, tetrahidrofuránt, metanolt, etanolt vagy dioxánt, továbbá vizet vagy víz­nek és az említett hidrofil szerves oldósze­rek valamelyikének elegyét használhatjuk. A reagáltatást rendszerint szobahőmérsékle­ten hajtjuk végre, bár dolgozhatunk hűtés vagy melegítés közben is. A reakcióidő a konkrét esetben használt savtól, oldószer­től és a reakcióhőmérséklettől függ. Előnyös, ha a reakció minél rövidebb időn belül be­fejeződik. A képződött szabad formájú (I) általános képletű vegyületet a korábbiak­ban ismertetett módon, önmagukban ismert módszerekkel különíthetjük el. A kiindulási (II) általános képletű vegyü­­leteket a csatolt rajzokon ábrázolt 1 —17. el­járásokban ismertetett analóg módszerekkel állíthatjuk elő. Az 1 —17. eljárásokban Ac jelentése ace­­tilcsoport, Et jelentése etilcsoport, Me jelen­tése metilcsoport, izoPr jelentése izopropil­­csoport, Ar jelentése arilcsoport, R1’ jelentése acilezett vagy védett aminocsoport, DBU az I, 3-diaza-biciklo [5.4.0] undec-7-én rövidítése és DCC a diciklohexil-karbodiimid rövidí­tése. Az 1 —17. eljárásokban használt kiindu­lási anyagok közé tartozik például a J. Am. Chem. Soc. 99., 2352 (1977) szakirodalmi he­lyen leírt (IV) képletű cisz-3-amino-l-(2,4- -dimetoxi-benzil) -2-oxo-azetidin-4-karbonsav­­-met lészter; a 136694/1976 sz. japán közre­­bocsátási iratban ismertetett (XIV) képle­tű cisz-l-(2,4-dimetoxi-benzil)-3-ftálimido­­-2-oxo-‘azetidin-4-karbonsav-metilészter; a J. Org. Chem., 34. 1977 (1969) szakirodalmi helyen leírt (XXI) képletű cisz-3-azido-4-fe­­nil-2-oxo-azetidin; a J. Am. Chem. Soc., 101. 4730 (1979) szakirodalmi helyen leírt (XXIV) képletű cisz-3-azido-1-(2,4-dimetoxi­­-benzil) -4- (2,2-dimetoxi-etil) -2-oxo-azetidin; a Synthesis, 1979, 543 szakirodalmi helyen leírt (XXXI) képletű cisz-l-(3,4-dimetoxi-benzil)­­-3- (íenoxi-acetamido) -4-fenil-2-oxo-azetidin és a J. Am. Chem., Soc., 100. 313 (1978) szak­­irodalmi helyen leírt (LXXI) képletű 2,2-di­­metil -1 - aza-3-oxa-biciklo [4.2.O.] oktán-8-on. Ezekkel a példákkal természetesen nem kí­vánjuk a kiindulási anyagok körét az emlí­tett konkrét vegyületekre korlátozni és bár-16 9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom