194869. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szubsztituált aziridin-2-ciano származékok, valamint az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

194869 luolt, de nagyon jól alkoholokat is, így meta­nolt vagy etanolt alkalmazhatunk. Ezenkívül néhány esetben a megfelelő alkoholban oldott alkoholátokat, így nátrium-metilátot vagy nátrium-etilátot alkalmazzuk. Ha az A-Z hid - roxicsoportot jelent, akkor vízlehasító szer­ként mindenekelőtt a trifenil-foszfin vált be szén-tetraklorid és trietil-amin jelenlétében, mimellett utána rendszerint metilén-kloridot vagy kloroformot alkalmazunk oldószerként. Ez a vízlehasítás azonban kénsavval is végez­hető. A reakcióidő 3 és 4 óra között változik. A b) eljárás szerinti alkilezési reakciót előnyösen vízben, alkoholokban, így metanol­ban vagy etanolban vagy alkohol/víz elegyek­­ben bázis jelenlétében végezzük. Szerves bázi­sok mellett szervetlen bázisokat vagy alkáli­­-hidrogén-karbonátokat is jói alkalmazhatunk savakceptorként. A reagáltatást rendszerint 20-60°C hőmérsékleten végezzük. A reakció gyorsításához adott esetben fázistranszfer katalizátort, például trietil-benzil-ammóníum­­-kloridot adhatunk az elegyhez. A c) eljárásban a triazolin termolízisét 80-150°C-on, előnyösen 100-120°C-on végez­zük. Oldószer nélkül dolgozhatunk és a kép­ződött aziridinszármazékot desztillációval vagy átkristályosítással tisztíthatjuk. Épp­olyan jól azonban oldószert is alkalmazha­tunk, mimellett különösen beváltak az inert oldószerek, így a benzol, toluol és xilol. A fotolízist rendszerint szobahőmérsékleten ol­datban végezzük, mimellett ehhez mindenek­előtt benzolt, toluolt illetve acetonitrilt alkal­mazunk. A fotolfzist szenzibilizátorral, így benzokinonnal vagy acetonfenonnal, vagy anélkül végezhetjük (ld. pl. J.Am. Chem. Soc. 90, 988 (1968)). A d) eljárásban a (X) általános képletű epoxidot (III) általános képletű aminnal rea­­gáltathatjuk és a képződött amino-alkoholt az a) eljárásnál leírt módon (I) általános képletű aziridinszármazékká dehidratáljuk. A (XI) általános képletű oxazolidinonokat rendszerint oldószer nélkül, bázisok, így tri­­etanol-amin vagy diciklohexiletil-amin jelenlé­tében vetjük alá termolízisnek. A termolízist 170-250°C-on végezzük. AZ f) eljárásban abban az esetben, ha G jelentése hidrogénatom, E-G-lehasító reagens­ként előnyösen alkoholátokat, így alkáli-meti­­látot vagy alkáli-etilátot alkalmazunk a meg­felelő alkoholokban. Azonban tercier amino­­kat, így trietíl-amint, trietanol-amint vagy diciklohexil-etil-amint is alkalmazhatunk oldó­szerben, így metanolban, etanolban, benzol­ban, toluolban, éterben vagy dioxánban. Ab­ban az esetben, ha G és E jelentése egy­formán Hal, a lehasításhoz szokásos dehalo­­génezőszert, előnyösen cinket vagy nátriumot alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű vegyületeket, ahol a képletben R2 jelentése alkoxi-karbonil- vagy karbamoilcsoport, intermedierként alkalmaz­hatjuk olyan (I) általános képletű vegyületek 3 előállítására, ahol a képletben R2 jelentése hidroxi-metil- illetve karboxilcsoport. Az alkoxi-karbonil-csoport átalakítását hidroxi-metil-csoporttá előnyösen bór-hidri­­dekkel végezzük. Például litium-bróm-hidri­­det, nátrium-bór-hidrid-lítium-klorid-ot, nátri­­um-bór-hidridet polietilénglikolban, nátrium­­-bór-hidrid-(aluminium-klorid-ot vagy borán­­-tetrahidrofuránt-t alkalmazhatunk. Oldószer­ként mindenekelőtt rövidszénláncú alkoholo­kat, így metanolt vagy etanolt, tetrahidro­­furánt, dietilén-glikoldimetil-étert, vagy poli­­etilén-glikolt alkalmazunk. A redukciót 0- -60°C-on, előnyösen 20-30°C-on végezzük — Immunmoduláció hatású gyógyszerkészít­mények előállításához az (I) általános képletű vegyületeket ismert módon alkalmas gyógy­szerhordozó anyagokkal keverjük és például tablettákká vagy drazsékká préseljük vagy megfelelő segédanyagok hozzáadása közben vízben vagy oljaban, például olívaolajban szuszpendáljuk vagy oldjuk és kapszulákba töltjük. Mivel a hatóanyag savra érzékeny, a ké­szítményt csak az alkálíkus vékonybél miliő­ben oldódó bevonattal látjuk el, vagy megfele­lő hordozóanyaggal, így például hosszabb szénláncú zsírsavval vagy karboxi-metilcel­­lulózzal keverjük. Szilárd hordozóanyagok például a keményítők, laktóz, mannít, metil­­cellulóz, talkum, nagy diszperzítású kovasa­vak, nagyobb molekulájú zsírsavak (így a sztearinsav), zselatin, agar-agar, kalcium­­-foszfát, magnézium-sztearát, állati és növényi zsírok és szilárd nagymolekulatömegű poli­merek (így polietilénglíkolok). Az orális alkal­mazásra alkalmas készítmények kívánt eset­ben ízesítő és édesítő anyagokat tartalmazhat­nak. Injekciós közegként előnyösen vizet alkal mázunk, ami az injekciós oldatoknál szokásos adalékokat, így stabilizálószert, oldásközvetí­tőt vagy gyengén lúgos puffert tartalmaz, ilyen adalékok például a dimetil-szulfoxid, dimetil-formamid, N-metil-porrolidon, foszfát­vagy karbonátpuffer, etanol, kom'plexképzők (így etilén-diamin-tetraecetsav és annak nem toxikus sói) és nagymolekulasúlyú polimerek (így folyékony polietilén-oxid) a viszkozitás szabályozásához. Az immunrendszer gyengülésével együtt­járó betegségek leküzdéséhez a farmakológiai­­lag aktív (I) általános képletű vegyületeket 1-600, előnyösen 50-500 mg egységdózisban alkalmazzuk, mimellett ezt az egységdózist igény szerint naponta egyszer vagy többször adagolhatjuk. A kövtekező példák kapcsán ismertetjük a találmány szerinti eljárást. A példákban leírt anyagok szerkezetét mikroégetési analízissel, NMR- és tömeg­­spektrumokkal igazoltuk. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom