194842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoxazin-2-onok-előállítására

194842 A reakciót célszerűen oldószerben vagy oldószerelegyben, így diklór-metánban, kloro­formban, dimetil-formamidban, tetrahidrofu­­ránban vagy dioxánban, 0°C és 50X közötti, előnyösen azonban 5°C és 40°C közötti hő­mérsékleten és adott esetben katalitikus meny­­nyiségű sav, így p-toluol-szulfonsav jelen­létében hajtjuk végre. Különösen előnyös, ha a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a (VIII) általános képletű vegyületet előzetes kinye­rése nélkül adjuk a reakcióelegyhez, illetve magában a reakcióelegyben állítjuk elő. Olyan (I) általános képletü vegyület előállítására, amelynek képletében az R nem jelenthet hidrogénatomot: egy (IX) általános képletű vegyületet, acilezünk, amely képletben R,—R6 és D jelen­tése az előzőekben megadott és A“ szulfin­­imidoil- vagy szulfon-imidoil-csoportot jelent. A reakciót célszerűen oldószerben vagy oldószerelegyben hajtjuk végre, így vízben diklór-metánban, kloroformban, éterben, tet­­rahidrofuránban, dioxánban vagy dimetil­­-formamidban, valamely megfelelő acilező­­szerrel, például savval, valamely savat aktiváló vagy vízelvonószer, mint a tionil­­-klorid jelenlétében, anhidridjeivel, így ecet­­savanhidriddel, észtereivel, így p-toluol-szul­­fonsav-etil-észterrel vagy dietil-karbonáttal, halogenidjeivel, így acetil-kloriddal, klór­­hangyasav-etilészterrel vagy p-toluol-szul­­fonsav-kloriddal vagy valamely megfelelő izo­­cianáttal, amelyek adott esetben oldószerként is szolgálhatnak, adott esetben valamely szer­vetlen vagy szerves tercier bázis, így nátrium­­-hidroxid, kálium-karbonát, trietil-amin vagy piridin jelenlétében, amelyek közül a két utóbbi egyidejűleg oldószerként is szolgálhat, —25°C és 100°C közötti, előnyösen azonban —10°C és 80°C közötti hőmérsékleten. Olyan (I) általános képletü vegyület elő­állítására, amelynek képletében az A az R-N= = í>- általános képletű csoportot jelenti: egy (X) általános képletű tioétert — amely képletben R,—R6 és D jelentése az előzőek­ben megadott — egy (XI) általános képletű halogén-amiddal — amely képletben R’ jelen­tése az előzőleg megadott R jelentésével meg­egyezik, kivéve a hidrogénatomot és Hal klór­vagy brómatomot jelent — vagy alkálisójával reagáltatunk és adott esetben végül hidroli­­záljuk. A reakciót előnyösen a (XI) általános képletü vegyület alkálisójával, például nát­riumsójával hajtjuk végre, adott esetben vala­mely szervetlen bázis, így valamely alkálikus bázis jelenlétében, valamely oldószerben vagy oldószerelegyben, így metanolban, metanol/ /víz-elegyben vagy etanolban, célszerűen 0°C és 80°C közötti, előnyösen azonban 5°C és 50°C közötti hőmérsékleten. Az adott esetben ezt követő hidrolízist sav vagy bázis jelenlétében, előnyösen azon­ban valamely bázis, így nátrium-hidroxid je­lenlétében, oldószerben vagy oldószerelegy-7 6 ben, így vízben, metanolban, metanol/víz­­vagy tetrahidrofurán/víz elegyben az alkal­mazott oldószer forráspontjáig terjedő hő­mérsékleten hajtjuk végre. Olyan (I) általános képletü vegyület előállítására, amelynek képletében A szulfin­­imidoil- vagy szulfon-imidoil-csoportot jelent: egy (XII) általános képletű vegyület — amely képletben R,—R6 és D jelentése az előzőekben megadott és A”’ hidrolízissel le­hasítható acilcsoporttal szubsztituált szulfin­­imidoii- vagy szulfon-imidoil-csoportot jelent — acilcsoportját hidrolízissel lehasítjuk. Acilcsoportként szerepelhet például 'vala­mely karbonsav acilcsoportja, így az acetil-, propionil-, butanoilcsoport. A reakciót sav vagy bázis, például sósav, kénsav, nátronlúg, kálilúg vagy kálium-kar­bonát jelenlétében, oldószerben vagy oldó­szerelegyben, így vízben, metanolban, víz/ /metanol-, víz/etanol- vagy víz/tetrahidrofu­­rán elegyben, az alkalmazott oldószer forrás­pontjáig terjedő hőmérsékleten, például 50°C és 90°C közötti hőmérsékleten hajt­juk végre. Ha a találmány szerinti eljárásokkal olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében R4 hidrogénatomot je­len*, úgy ezt alkilezésse! olyan megfelelő (I) általános képletű vegyületté alakíthatjuk, amelynek képletében az R4 1—3 szénatomos alkdcsoportot jelent. Az utólagos alkilezést célszerűen valamely alkii-halogeniddel, így metil-jodiddal vagy propil-bromiddal, vagy valamely szulfonsav­­-észterrel, így dimetil-szulfáttal, előnyösen valamely bázis, így nátrium-hidroxid vagy piridin jelenlétében, adott esetben reakció­­gyorsító, így tetrabutil-ammónium-hidrogén­­-szulfát jelenlétében és előnyösen valamely oldószerben, így metanolban, etanolban, víz­ben, nátronlúgban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, 0°C és 80°C közötti hőmérsékle­ten, előnyösen azonban szobahőmérsékleten hajtjuk végre. A kiindulási vegyietekként alkalmazott (II) — (XIV) általános képletű vegyületek részben a szakirodalomból ismertek, illetve ezek a szokásos eljárásokkal megkaphatok (lásd A—O példákat). így például (II) általános képletű hidroxi­­-vegyületet kaphatunk a megfelelő karbonil­­-vegyületnek a megfelelő Grignard-vegyület­­tel való reakciójával és az ezt követő fosz­­génes reakciójával és a hidroxicsoport védő­csoportjának lehasításával; (V) általános képletű vegyületet az így kapott hidroxi­­-4H-3, l-benzoxazin-2-on-vegyületnek vala­mely megfelelő vegyülettel, például valamely megfelelő mono- vagy dihalogén-vegyülettel adott reakciójával. (V) általános képletű ve­gyületet kaphatunk továbbá a megfelelő ve­gyidet hidroxicsoportjának nukleofil, kicserél­hető csoporttá való átalakításával, például tionilklorid vagy metán-szulfonil-klorid segít­ségével. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom