194825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxindol-1-karboxamid-származékok előállítására
194825 4 reagáltatunk kevés szénatomos alkanolban /pl. etanolban/ a kevés szánatomos alkanol oldószer alkálifém sójának, pl. nátrium etoxid, jelenlétében a szokásos módon eljárva. Az R C/-0/-0H általános képletü sav olyan jel legzetes származékai közé, amelyek jól fel használhatók a következő általános képletü an hidridek R1 C/ 0/ O C/-0/ R , R - C/ 0/ O Cl 0/ R3 és R1 a 0/ O C/-0/ OR , továb bá az R1 ~C/ 0/-OR4 általános képletü egysze rű alkil- észterek tartoznak, ahol R3 terjedelmes kis molekulasplyú alkilcsoport, mint tere butik csoport és R4 k^s molekulasúlyú alkilcsoport. Rendszerint az R1- C/-0/-0H általános képletü savat kis feleslegben használjuk és az alkoxisóból 1 2 molekvivalensnyi mennyiség van jelen az R- Cl -0/ OH szójoanforgó származékához viszonyítva. Az R - C/^0/ OH általános képletü sav származéka és az /I/ általános kép letü olyan vegyulet reagáltatását, amelyben R hidrogénatom, általában 0 és 25 C között indít juk meg, de ezt kóvetöleg rendszerint 50 és 130 C, előnyösen 80 C körülire visszük fel a hő mérsékletet, hogy a reakció tökéletesen lejátszódjék Ilyen körülmények között a reakcióidő általában néhány órától, pl. 2 órától, néhány na pig, pl 2 napig terjedhet. Ezt követően a reakicóelegyet lehűtjük, vízfölösleggel hígítjuk és megsavanyítjuk Az olyan /I/ általános kép let szerinti terméket, amelyben R hidrogénatom, akár szűréssel, akár pedig szokványos folya dekextrakciós eljárással különíthetjük el. Az eljárás első lépését, azaz a megfelelő 2 oxindol klór szulfonil izocianáttal való reagál tatását, inert oldószeres közegben hajtjuk vég re, például olyanban, ami sem a klór szulfonil izocianáttal, sem a /II/ általános képlet szerinti 2 oxindol-1 klór szulfon amiddal nem reagál. Az oldószernek a reakció komponenseit nem feltétlenül kell tökéletesen oldania Reprezenta tív oldószerek a dialkil éterek, mint dietil éter, diizopropil éter, aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, xilol, klórozott szénhidrogének, mint metilén klorid vagy kloroform és acetonit ril A reakciót általános 20 C és a használt ol doszer forrpontja közötti hőfokon vezetjük le. Általában a 25 C és 110 C közötti hőmérsók lettartomány előnyös Kívánt esetben 70 C is lehet az alsó hőfokhatár, bár a 0 C alatti hőmér séklet alkalmazását gyakorlati meggondolásból általában elkerüljük A 2-oxindolt és a klór- szulfonil izocianátot rendszerint az ekvimolekuláristól a klór szulfo nil -izocianát 30 % os feleslegéig terjedő arány ban reagáltatjuk, azaz 1:1 tői 1:1,3 ig terjedő arányban. A klór szulfonil izocianát nagyobb feleslegének alkalmazása nem látszik előnyö két hozni és ilyet nem is alkalmaznak gazdasá gi megfontolásból. Az így előállított /II/ általános képlet szerin ti klór szulfonamid származékok kívánt esetben elkülöníthetők, vagy ugyanabban a reakcióedenyben izolálás nélkül /III/ általános képletü vegyületekké alakíthatók A /II/ általános 3 képletü közbenső termék jellegű klór-szulfonamid vegyületek elkülönítését a szakember számára ismert eljárásokkal, például szűréssel, az oldószer elpárologtatásával vagy kivonatolással, végezhetjük. A /II/ általános képletü klór szulfon amido-szá'mazékok hidrolízisét úgy hajtjuk végre, hogy a vegyületet elkülönítve vagy elkülönítés nélkül vízzel, vizes sav vagy vizes lúgoldattal kezeljük. Általában a víz az előnyös hidrolizáló szer még olyankor is, ha a hidrolízis kétfázisú rendszerben folyik le. A hidrolízis sebessége elég gyors ahhoz, hogy a reagáló komponen sekkel kapcsolatos bármely oldhatósági prob lémá' kizárjon. Ezen kívül, a nagy volumenben kivitelezett reakciók szempontjából, a vizet egymagában használó eljárás jóval gazdaságosabb. mint bármely más hidrolízis módszer. Szervetlen vagy szerves sav vizes oldatának hidrolizáló szerként való használata néha kiküszöböli a kétfázisú reakció rendszert. Ez az eset vizes ecetsav használata során gyakran előfordul. A sav mennyisége a hidrolízis lépésnek nem kritikus paramétere. Ez az ekvimole kuláns mennyiség alattitól az e fölötti mennyi ségig változhat. Ugyancsak nem kritikus jellemző a használt sav koncentrációja. Általában akkor, amikor vizes savoldatot használunk a hid rolízislépésben a /II/ általános képlet szerinti vegyülethez viszonyítva 0,1 mól sav/móltól 3 mól sav/mól közötti mennyiséget használhatunk. Ál tálában 1 és 6 közötti moláris savkoncentrációt alkalmazunk a kezelés megkönnyítésére. A vizes savoldat használatához gyakorta akkor folyamodunk, ha a /II/ általános képlet szerinti ve gyüle1 el van különítve és egyfázisú hidrolízises reakcióelegyet óhajtunk. A jellegzetes savak: sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, hangyasav, citromsav és benzoesav. A 'IV/ általános képlet szerinti vegyületeket a megfelelő /III/ általános képlet szerinti 2- oxindol 1 karboxamid vegyületből állíthatjuk elő, amelyben R hidrogénatom, X és Y jelentése az előbbiekben meghatározott. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy a -C/-0/- R1 helyettesítőt a 2-oxindol mag 3-as helyére bevisszük. A-C/-0/-R helyettesítőt úgy visszük be, hogy a /III/ állalá nos képiét szerinti vegyületet az R1 C/=-0/ OH karbonsav valamely aktíváit származékával reagáltatjuk. A reakciót úgy végezzük, hogy a /III/ általános képlet szerinti vegyületet inert ol dószerben molekvivalensnyi vagy ezt enyhén meghaladó mennyiségű R C/-0/ OH karbon sav aktíváit származékával reagáltatjuk 1-4 egyerértéksúlynyi bázikus szer jelenlétében Inert oldószernek nevezzük azt, amely a reakciókomponenseknek legalább egyikét oldja és a reakciókomponensekk'el, vagy a termék kel nem lép reakcióba A gyakorlatban általában olyan poláris, aprotikus oldószert használunk, mint az N,N dimetil formamid, N,N-di metil acetamid, N metil pirrolidon vagy dimetil- szulfoxid. Például egyaránt sikeresen használhatók s^vhalogenidek, például sav kloridok, az R C/ 0/ O C7-0/-R' altalá 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
