194816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(2-hidroxiaril)-alkán-1-on-oxim és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194816 vényét, valamint az izolált tüdőcsík arachidonsavval előidézett összehúzódását (lásd a 16. példát) és a tüdőartéria arachidonsavval előidézett összehúzódását (lásd a 18. példát), valamint az ovalbuminnal szenzibilizált. altatott és mesterségesen lélegeztetett tengerimalac specifikusan allergiásán kiváltott bronchus-összehuzódását alkalmaztuk („Tengerimalac-asztma”, illetve a „tengerimalac anafilaxiás viselkedése”) (lásd a 17. példát) [M. W. Drazen és munkatársai: J. Clin. Invest. 63, 1 (1979); M. W. Schneider és J.M. Drazen: Amer. Rev. Resp. Dis. 121,835 (1980) S.S. Yen és W. Kreutner: Agents and Actions 10, 274 (1980); S.S. Yen; Prostaglandins 22, 183 (1981); J.J. Adcock és L.G. Garland: Brit. J. Pharmacol. 69, 167 (1980); W. Diamantis és munkatársai: Europ. J. Pharmacol. 56, 407 (1979); valamint P. Andersson: Brit. J. Pharmacol. 77, 301 (1982)]. A találmány szerinti vegyületek az ovalbuminnal szenzibilizált tengerimalac asztmás reakcióját teljes mértékben gátolják. Figyelemre méltó, hogy az összes kontroli-állatok az ovalbumin egyszeri intraperitoneális adagolása után [40 pg^/testsúly-kg mennyiségben] tartós, rendkívül súlyos asztmás reakció lezajlása után (anafilaxiás sokk) légzésbénulás következtében elpusztultak; ezzel szemben egy találmány szerinti vegyiilette! (például a 2-hidroxi-5-metil-laurofenon-oximmal) előkezelt állatok három egymást követő, 40 pg hatóanyagot tartalmazó ovalbumin-befecskendezést is minden bronchusöszszehuzódási reakció nélkül elviseltek. Az allergiás asztma elleni ilyen típusú hatás összehasonlítható a ketotifen — egy modern asztma elleni szer — hatásával, amelynek a hatásmechanizmusa azonban különbözik a találmány szerinti vegyületek hatásmódjától (lásd a következőkben). A találmány szerinti vegyületek felülmúlják a ketotifent, mivel indikációs területük szélesebb: a bronchiális asztma nem allergiás formáival szemben is hatásosak. A találmány szerinti vegyületeknek nyulak izolált tüdőartériáján az arachidonsavval kiváltott összehúzódást gátló hatása (lásd a 18. példát) összhangba hozható e vegyületek vérnyomáscsökkentő és görcsoldó hatásával is. E kísérleti módszer megfelelő modellt képez kísérleti állatokon a bronchiális asztma olyan formáinak céljára, amelyek IgE és IgG közvetítésével kiváltott allergiás reakciók következményei [R. Andersson: Brit. J. Pharmacol. 77, 301 (1982)]. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a találmány szerinti vegyületek gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek. E következtetést megfelelő állatkísérleti modellen — a carrageenin-nel kiváltott patkánytalp-ödémán — Winter és munkatársai módszerének alkalmazásával [C.A. Winter és munkatársai: Proc. Soc. Exp. Biol. Med. III, 544 (1962)] igazoltuk (lásd a 19. példát). 5 Igazoltuk, hogy a találmány szerinti vegyületek íarmakológiai hatásaiért molekuláris támadáspontként a lipoxigenáz enzim gátlása felelős. Ismert, hogy a lipoxigenáz enzim hatására képződő arachidonsav-metabolitok kapcsolatban állnak gyulladásos és allergiás folyamatok fellépésével [lásd E. J. Goetzl: Immunology, 40, 709 (1980); Ford-Hutchinson és munkatársai: J. Pharm. Pharmacol, 32, 517 (1980);B. Samue!sson:Trends in Pharmacol. Sei. 1980 május, 227, valamint Borgeat és munkatársai: J. Med. Chem. 24, 121 (1981)]. A lipoxigenáz enzim gátlását meggyőzően igazoltuk megfelelő, állati eredetű lipoxigenázon, amelyet Rapoport és munkatársai eljárása szerint [Eur. J. Biochem. 96, 545 (1979)] nyúl-retikulocitákból különítettünk el. A találmány szerinti vegyületek 1 millimól végkoncentrációban túlnyomóan 90%-os vagy ennél is erősebb gátlást fejteitek ki (lásd a 20. példát). Ez az erős gátló hatás a találmány szerinti vegyületek egy részének esetében még 0,1 millimól végkoncentrációban is kimutatható volt. Az anyagkoncentráció változtatása útján megszerkesztettük a gátlás titrálási görbéit, és ebből kiszámítottuk az I50 értékeket (azaz azt a koncentrációt, amelyben az adott hatóanyag 50%-ban gátolja a lipoxigenáz enzim működését). Ez az I50 érték az asztma elleni hatású 2-hidroxi-5-metil-laurofenon-oxim esetében 7 mikromólnak adódott. Mivel ez az anyag — és számos más találmány szerinti vegyület — csekély vízoldhatósága következtében ebben a koncentrációban az in vitro vizsgáló rendszerben részben kicsapódott, ami észrevehető volt az oldat jelentős zavarosodásáról — sejthető, hogy a valódi I50 értékek lényegesen csekélyebbek. Azt a tényt, hogy a nyúl-retikulocítákból származó lipoxigenáz enzim negfelelő modell a találmány szerinti vegyületek molekuláris farmakológiai hatóhelyének megállapítására, azzal igazoltuk, hogy az irodalomból ismert más lipoxigenáz-gátlók — így például a 3-amino-l-(3-trifluor-metil-fenil)-pirazolin, 5,8,11,14- eikozatetrainsav, 5,8,11-eikozatriinsav, nor-dihidroguajaretsav, a propil-gallát, 4-nitro-pirokatechin és 3-(tercier-buti!)-4-hidroxi-anizol — ezt az enzimet szintén igen hatásosan gátolták. Az eddig ismert lipoxigenáz-gátlók azonban nem érik el a találmány szerinti vegyületek asztma elleni hatásosságát. A találmány szerinti vegyületek az összes vizsgált, növényi forrásokból elkülönített lipoxigenáz enzimeket — többek között a szójabab-lipoxigenáz-1 enzimet (v.ö. 20. példa) és a borsóból származó lípoxigenázt — is gátolják. E vizsgálatokból, valamint további kutatásokból az a végkövetkeztetés adódott, hogy a találmány szerinti vegyületek a lipoxigenáz enzimeket — függetlenül azok eredetétől és helyzeti speciíitásától — univerzálisan gátolják. Ebből számos értékes farmakológiai sajátság ered. 6 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
