194802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 1,2-diamino-ciklobutén-3,4-dion-származékok előállítására

7 194802 8 tikus fekélyek kezelésére (Gray és munkatár­sai, Lancet 1, 8001 (1977)). A hisztamin H2- -antagonisták gyomornedv-kiválasztást gátló hatásának meghatározására szolgáló két stan­dard állat-modell a gyomor-fisztulás patkány és a Heidenhain-tasakos kutya. Egyes talál­mány szerinti vegyületekre e két állat-modell­­ben kapott ED50 értékeket az alábbi 1. és 2. táblázat mutatja. Gyomorsav-kiválasztást gátló hatás meg­határozása gyomor-fisztulás patkány pró­bában 240-260 g súlyú hím Long Evans patká­nyokat használunk a kanül beültetésekor. A rozsdamentes acél kanült lényegében Pare és munkatársai leírása alapján (Laboratory Animal Science 27, 244 (1977)) terveztük meg és ültetjük be az előgyomor elülső falába. Az idézett közlemény szerint választjuk meg a fisztula komponenseit és hajtjuk végre a műté­ti eljárást is. Műtét után az állatokat fűrész­­porral beszórt kemény fenekű ketrecekben külön-külön helyezzük el és egész felgyógyu­lásuk folyamán korlátozás nélkül kapnak ele­­séget és vizet. A műtéti beavatkozás után az állatokat legalább 15 napig nem használjuk kísérleti célra. A kísérlet elkezdése előtt az állatokat 20 óráig éheztetjűk, az ivóvíz korlátozása nélkül. Közvetlenül a gyomornedv-gyűjtés előtt a kanült megnyitjuk és a gyomrot óvatosan 30- 40 ml meleg konyhasóoidattal vagy desztil­lált vízzel átmossuk a maradék gyomortarta­lom eltávolítása céljából. Utána a katétert a zárócsavar helyébe becsavarjuk a kanülbe és a patkányt tiszta, négyszögletes műanyag ketrecbe tesszük (40 cm hosszú, 15 cm széles és 25 cm magas). A ketrec alján körülbelül 1,5 cm széles és 25 cm hosszú, a középpont irányába haladó rés van a katéter befogadá­sa céljából, amely a résen át lóg. Ilyen módon a patkány nincs kikötve és a ketrecben szaba­don mozoghat a gyűjtési periódusok alatt. A próba többi részét Ridley és munkatársai sze­rint (Res. Comm. Chem. Path. Pharm. 17, 365 (1977)) hajtjuk végre. A gyomor kimosása utáni első órában gyűj­tött gyomorszekrétumot elöntjük, mivel szeny­­nyezett lehet. Orális értékeléshez ezután a katétert kivesszük a kanülből és helyébe a zá­rócsavart tesszük. A gyomorba szájon át csö­vet vezetve vizet (2 ml per kg) adagolunk,és az állatot 45 percre visszatesszük a ketrec­be. Ezután a zár'ócsavart kivesszük és helyé­be behelyezzük a katétert, melyhez kis műa­nyag fiolát csatlakoztattunk a gyomorszek­­rétum gyűjtése céljából. Két órás mintát gyűj­tünk (ez képviseli a kontroll szekréciót), a katétert kivesszük és helyébe a zárócsavart tesszük. Ezután orálisan a vizsgálandó vegyü­­let 2 ml/kg mennyiségét adagoljuk a gyomor­ba bevezetett cső segítségével. 45 perc múlva a zárócsavart ismét kivesszük, helyébe tesszük a műanyag fóliával összekötött katétert és egy másik 2 órás mintát gyűjtünk. A második mintában levő szekrétumot összehasonlítjuk a kontroll mintával a vizsgálandó szer hatá­sainak megállapítása céljából. Ha a vizsgálandó vegyületeket parente­­rálisan kell értékelnünk, az állatnak intra­­peritoneálisan vagy szubkután befecskendez­zük a vizsgálandó vegyület vivőanyagát 2 ml/kg térfogatban, közvetlenül a kezdeti 60 perces gyűjtés elöntése után. 2 órás mintát gyűjtünk (kontroll szekréció) és az állatok­nak intraperitoneálisan vagy szubkután be­fecskendezzük a vizsgálandó vegyületet 2 ml/kg térfogatban. Egy további 2 órás min­­*át gyűjtünk és szekrétumát összehasonlít­juk a kontroll mintáéval a szerhatások meg­állapítása céljából. A mintákat lecentrifugáljuk és térfoga­tukat osztással ellátott centrifugacsőben meg­határozzuk. A titrálható savasság meghatá­rozása céljából 1 ml mintát pH 7,0-ig titrá­­!unk0,02 n nátríum-hidroxid-oldattal, automa­ta bürettát és elektrometrikus pH-mérőt (Ra­diometer) használva. A titrálható savasságot mikroekvivalensekben számítjuk ki, a térfo­gatot (ml) megszorozva a sav koncentráció­jával (milliekvivalens per liter). Az eredményeket a kontrol! értékekhez viszonyított %-os gátlás formájában fejezzük ki. Megszerkesztjük a dózis/hatás görbéket és az ED50 értékeket regresszió analízissel határozzuk meg. Minden dózisszinten lega­lább 3 patkányt használunk és legalább 3 dó­zisszintet alkalmazunk a dózis/hatás görbe felvételéhez. A gyomorszekréciót gátló aktivitás meg­határozása Heidenhain-tasakos kutya pró­bában A sebészeti beavatkozás előtt hematoló­giai és vérkémiai vizsgálatokat végzünk és megállapítjuk a kiválasztott nőstény kutyák általános egészségi állapotát. A kutyákat be­oltjuk „Tissue Vax 5"-tel (DHLP; Pitman­­-Moore) és szokványos állatházban tartjuk őket 4 hetes megfigyeléshez, úgyhogy kez­dődő betegségek ezalatt nyilvánvalóvá vál­nak. A műtét előtt az állatokat 24 óráig éhez­­tetjük, az ivóvíz korlátozása nélkül. Az altatást nátrium-pentotállal (Abbott) végezzük intravénásán, 25-30 mg/kg mennyi­séggel. Az alvást metoxi-fluránnal (Pitman­­-Moore) tartjuk fenn. A középvonalú linea alba bevágása a kardnyúlványtól a köldök felé jó feltárást és könnyű zárást biztosít. A gyomrot az operációs látótérbe emeljük fel, a nagygörbületet több ponton kifeszítjük és csipeszeket helyezünk el a bemetszési vonal mentén. A tasakot a gyomortestből alakítjuk ki, úgyhogy parietális sejtnedvet kapunk. A gyomortestnek mintegy 30%-át reszekáljuk. A kanült könnyű, biológiailag inaktív anyag­ból, mint nylonból vagy delrinből állítjuk elő, DeVito és Harkins által leírt méretekkel és csatlakozásokkal (J. Appl. Physiol. 14, 138 (1959)). Műtét után a kutyáknak antibioti 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom