194802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 1,2-diamino-ciklobutén-3,4-dion-származékok előállítására
7 194802 8 tikus fekélyek kezelésére (Gray és munkatársai, Lancet 1, 8001 (1977)). A hisztamin H2- -antagonisták gyomornedv-kiválasztást gátló hatásának meghatározására szolgáló két standard állat-modell a gyomor-fisztulás patkány és a Heidenhain-tasakos kutya. Egyes találmány szerinti vegyületekre e két állat-modellben kapott ED50 értékeket az alábbi 1. és 2. táblázat mutatja. Gyomorsav-kiválasztást gátló hatás meghatározása gyomor-fisztulás patkány próbában 240-260 g súlyú hím Long Evans patkányokat használunk a kanül beültetésekor. A rozsdamentes acél kanült lényegében Pare és munkatársai leírása alapján (Laboratory Animal Science 27, 244 (1977)) terveztük meg és ültetjük be az előgyomor elülső falába. Az idézett közlemény szerint választjuk meg a fisztula komponenseit és hajtjuk végre a műtéti eljárást is. Műtét után az állatokat fűrészporral beszórt kemény fenekű ketrecekben külön-külön helyezzük el és egész felgyógyulásuk folyamán korlátozás nélkül kapnak eleséget és vizet. A műtéti beavatkozás után az állatokat legalább 15 napig nem használjuk kísérleti célra. A kísérlet elkezdése előtt az állatokat 20 óráig éheztetjűk, az ivóvíz korlátozása nélkül. Közvetlenül a gyomornedv-gyűjtés előtt a kanült megnyitjuk és a gyomrot óvatosan 30- 40 ml meleg konyhasóoidattal vagy desztillált vízzel átmossuk a maradék gyomortartalom eltávolítása céljából. Utána a katétert a zárócsavar helyébe becsavarjuk a kanülbe és a patkányt tiszta, négyszögletes műanyag ketrecbe tesszük (40 cm hosszú, 15 cm széles és 25 cm magas). A ketrec alján körülbelül 1,5 cm széles és 25 cm hosszú, a középpont irányába haladó rés van a katéter befogadása céljából, amely a résen át lóg. Ilyen módon a patkány nincs kikötve és a ketrecben szabadon mozoghat a gyűjtési periódusok alatt. A próba többi részét Ridley és munkatársai szerint (Res. Comm. Chem. Path. Pharm. 17, 365 (1977)) hajtjuk végre. A gyomor kimosása utáni első órában gyűjtött gyomorszekrétumot elöntjük, mivel szenynyezett lehet. Orális értékeléshez ezután a katétert kivesszük a kanülből és helyébe a zárócsavart tesszük. A gyomorba szájon át csövet vezetve vizet (2 ml per kg) adagolunk,és az állatot 45 percre visszatesszük a ketrecbe. Ezután a zár'ócsavart kivesszük és helyébe behelyezzük a katétert, melyhez kis műanyag fiolát csatlakoztattunk a gyomorszekrétum gyűjtése céljából. Két órás mintát gyűjtünk (ez képviseli a kontroll szekréciót), a katétert kivesszük és helyébe a zárócsavart tesszük. Ezután orálisan a vizsgálandó vegyület 2 ml/kg mennyiségét adagoljuk a gyomorba bevezetett cső segítségével. 45 perc múlva a zárócsavart ismét kivesszük, helyébe tesszük a műanyag fóliával összekötött katétert és egy másik 2 órás mintát gyűjtünk. A második mintában levő szekrétumot összehasonlítjuk a kontroll mintával a vizsgálandó szer hatásainak megállapítása céljából. Ha a vizsgálandó vegyületeket parenterálisan kell értékelnünk, az állatnak intraperitoneálisan vagy szubkután befecskendezzük a vizsgálandó vegyület vivőanyagát 2 ml/kg térfogatban, közvetlenül a kezdeti 60 perces gyűjtés elöntése után. 2 órás mintát gyűjtünk (kontroll szekréció) és az állatoknak intraperitoneálisan vagy szubkután befecskendezzük a vizsgálandó vegyületet 2 ml/kg térfogatban. Egy további 2 órás min*át gyűjtünk és szekrétumát összehasonlítjuk a kontroll mintáéval a szerhatások megállapítása céljából. A mintákat lecentrifugáljuk és térfogatukat osztással ellátott centrifugacsőben meghatározzuk. A titrálható savasság meghatározása céljából 1 ml mintát pH 7,0-ig titrá!unk0,02 n nátríum-hidroxid-oldattal, automata bürettát és elektrometrikus pH-mérőt (Radiometer) használva. A titrálható savasságot mikroekvivalensekben számítjuk ki, a térfogatot (ml) megszorozva a sav koncentrációjával (milliekvivalens per liter). Az eredményeket a kontrol! értékekhez viszonyított %-os gátlás formájában fejezzük ki. Megszerkesztjük a dózis/hatás görbéket és az ED50 értékeket regresszió analízissel határozzuk meg. Minden dózisszinten legalább 3 patkányt használunk és legalább 3 dózisszintet alkalmazunk a dózis/hatás görbe felvételéhez. A gyomorszekréciót gátló aktivitás meghatározása Heidenhain-tasakos kutya próbában A sebészeti beavatkozás előtt hematológiai és vérkémiai vizsgálatokat végzünk és megállapítjuk a kiválasztott nőstény kutyák általános egészségi állapotát. A kutyákat beoltjuk „Tissue Vax 5"-tel (DHLP; Pitman-Moore) és szokványos állatházban tartjuk őket 4 hetes megfigyeléshez, úgyhogy kezdődő betegségek ezalatt nyilvánvalóvá válnak. A műtét előtt az állatokat 24 óráig éheztetjük, az ivóvíz korlátozása nélkül. Az altatást nátrium-pentotállal (Abbott) végezzük intravénásán, 25-30 mg/kg mennyiséggel. Az alvást metoxi-fluránnal (Pitman-Moore) tartjuk fenn. A középvonalú linea alba bevágása a kardnyúlványtól a köldök felé jó feltárást és könnyű zárást biztosít. A gyomrot az operációs látótérbe emeljük fel, a nagygörbületet több ponton kifeszítjük és csipeszeket helyezünk el a bemetszési vonal mentén. A tasakot a gyomortestből alakítjuk ki, úgyhogy parietális sejtnedvet kapunk. A gyomortestnek mintegy 30%-át reszekáljuk. A kanült könnyű, biológiailag inaktív anyagból, mint nylonból vagy delrinből állítjuk elő, DeVito és Harkins által leírt méretekkel és csatlakozásokkal (J. Appl. Physiol. 14, 138 (1959)). Műtét után a kutyáknak antibioti 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
