194789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réteges biztonsági üveg előállítására
3 194789 4 részt az egyenértékű csoportok viszonyától függően, azonban a dióiban jelenlevő, egyenértékű hidroxilcsoportok száma általában 20-70 százaléka a poliol-komponens teljes mennyiségében lévő, egyenértékű csoportok mennyiségének, ha az -NCO csoportok egyenértékszámának a hidroxilcsoportok egyenértékszámához való viszonya körülbelül 1. Ha a rövid szénláncú diói arányát növeljük, akkor a réteg keménysége és általában a modulusa is növekszik. A találmány szerinti eljárás céljára alifás, bifunkciós izocianátokként célszerűen hexametilén-diizocianát, 2,2,4- trimetil-1,6-hexán-diizocianát, bisz(4-izocianato-ciklohexil)-metán (Hylene W), bisz(3-metil-4-izocianato-ciklohexil)-metán, 2,2-bisz(4-izocianato-ciklohexil)-propán, 3- (izocianato-metil)-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianát, 1,3- xililén-diizocianát, 1,3- és l,4-(tetrametil-xililén)-diizocianát, íraníz-ciklohexán-1,4-diizocianát és l,3-bisz(izocianato-metil)-ciklohexán alkalmazható. Előnyös - különösen az előállítási költségek okából - a 3-(izocianato-metil)-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianát használata. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja szerint karbamid-csoportokat tartalmazó izocianát-komponenst alkalmazunk. Ezek a karbamidcsoportok a réteg bizonyos mechanikai tulajdonságait javítják. A karbamidcsoportok mennyisége az izocianát-komponens összes súlyának körülbelül 10%-áig terjedhet, előnyösen a karbamidcsoportok mennyisége e komponens 5-7 tömegszázaléka. A fentebb említett okok következtében előnyösen a karbamidcsoportokat hordozó 3-(izocianato-metil)-3,5,5-trimetil-ciklohexilizocianátot alkalmazunk. Hosszú szénláncú poliolokként célszerűen 500-4000 molekulasúlyú poli(éter-diol)-okat vagy poli(észter-diol)-okat alkalmazunk; ezek a polifészterdiol)-ok valamilyen dikarbonsav - így adipinsav, borostyánkősav, palmitinsav, azelainsav, szebacinsav, o-ftálsav - valamilyen diollal - így etilénglikollal, 1,3-propándiollal, 1,4-butándiollal, 1,6-hexándiollal-alkotott észté rtermékei; a poli(éter-diol)-ok általános képlete H[0(CH2)l0H, ahol n értéke 2,3,4,5 vagy 6, és m értékét úgy választjuk, hogy a molekulasúly 500 és 4 000 között legyen. Az alkalmazott poli(éter-diol)-ok általános képlete H [OCH(CH3)-CH2]mOH is lehet, ahol m értékét úgy választjuk meg, hogy a molekulasúly 500 és 4 000 között legyen. Alkalmazhatók továbbá polifkaprolakton)-diolok is. Előnyös valamilyen 1000 molekulasúlyú poliftetrametilén-glikol) (n = 4) alkalmazása. Lánchosszabbító szerként előnyös a körülbelül 300- nál, előnyösen körülbelül 150-nél kisebb molekulasúlyú, rövid szénláncú diolok alkalmazása. Erre példaként említjük a következő diolokat: etilénglikol, 1,2- propándiol, 1,3-propándiol, 1,2-butándiol, 1,3-butándiol, 1,4-butándiol, 2,2-1,3-propándiol (neopentil-glikol), 1,5-pentándiol, 1,6-hexándiol, 1,8-oktándiol, 1,10- dekándiol, 1,12-dodekándiol, ciklohexán-dimetanol, biszfenol-A, 2-metil-2,4-pentándiol, 3-metil-2,4-pentándiol, 2-etil-l,3 hexándiol, 2,2,4-dimetil-l,3-pentándiol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol, 2- butin-l,4-diol, 1,4-buténdiol és szubsztituált és/vagy éterezett decindiol, hidrokinon-bisz(hidroxi-etil)-éter, 2 vagy 4 propilén-oxid-csoporttal éterezett biszfenol- A, valamint dimetilol-propionsav. Általában minél rövidebb szénláncú a diói, annál keményebb a réteg. Előnyös az 1,4-butándiol alkalmazása, mert ezen az úton olyan réteget kapunk, amely nem túlságosan kemény, és nem túlságosan hajlékony. Energiaelnyelőkent az ilyen típusú alkalmazás, céljára ez a kívánatos. Az energiaelnyelő sajátosságokkal rendelkező réteg egyik jellemző sajátságát a vízszintes, sík hordozón végzett, reaktív ömlesztéssel kapja. Ilyen reaktív ömlesztést ismertet például a 2 442 128 számú francia szabadalmi leírás, amelynek célja hőre keményedő poliu etán-réteg előállítása trifunkciós komponensek elegyéből. Meglepő módon a találmány szerinti eljárással, k: induló anyagként bifunkciós komponenseket alkalrr azva olyan réteget kapunk, amely nem teljesen hőre lágyuló, ha az NCO/OH viszony az 1-hez igen közel esik. A reaktív ömlesztés olyan gyors polimerizációs rr akcióval jár, hogy a réteg előállítása egy ipari méretben végzett előállítás időtartamával összeegyeztethető. Ehhez magasabb - 80-140 °C közötti - hőmérséklet szükséges. E hőmérséklet-tartományban szekunder reakciók mennek végbe, s ennek következtében az u etáncsoportokból allofanátcsoportok és/vagy biuretcsoportok képződnek, amint ezt az A. reakcióvázlat mutatja. Az eljárás körülményei között - még bifunkciós k rmponensek esetében is, ha az NCO/OH viszony megközelítőleg 1, amint ezt fentebb kifejtettük - a kap jtt termék nem teljesen hőre lágyuló, hanem valójábin nem ömleszthető, és a poliuretánok oldószereinek többségében - így tetrahidrofuránban vagy dimeti -formamidban - nem oldódik. Ez nem jelent hátrányt, mivel a film vagy réteg már kialakult; éppen elle nkezőleg, ennek előnye az, hogy a termék mechanik ű tulajdonságai jobbak, mint egy olyan terméké, ame- 1} et azonos rendszer polimerizációjával, alacsony hőmérsékleten vagy kizárólag lineáris polikondenzációv il kapunk. Ha az NCO/OH viszony 1-nél kisebb, s értéke 0,8 és 0 9 közt van, akkor a fentebb leírt típusú térhálósodás csak jelentéktelen mértékben megy végbe. Az energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező poliuretí n-réteg előállítása során a poliol-komponens kis mennyiségben egy olyan poliolt, amelynek kettőnél több hidroxilcsoportja van, különösen monomer, alifás tiiolokat, így glicerint vagy trimetilol-propánt tartalmazhat; vagy tartalmazhat poliéter-láncot tartalmazó tiiolokat, poli(kaprolakton)-triolokat - ahol e triolok molekulasúlya általában 90 és 1000 között van - valamint kevert poliéter/poliészter típusú poliolokat, ame- 1) ek kettőnél több hidroxilcsoportot tartalmaznak, például hidroxilcsoportjaik száma 2 és 3 között van. Kettőnél több hidroxilcsoportot tartalmazó poliol hozzáadása a poliuretán-láncok között kiegészítő kötéseket hoz li tre, s ez tovább javítja a réteg tapadóképességét. A hosszú szénláncú poliol, a rövid szénláncú diói és - adott esetben - a kettőnél több hidroxilcsoportot tartalmazó poliol aránya a kívánt tulajdonságok szerint v Utaztatható. Ezek arányát általában úgy választjuk, hogy egy egyenérték hidroxilcsoportra vonatkoztatva a hosszú szénláncú poliol mennyisége körülbelül 0,30-0,45 egyenérték, a rövid S2:énláncú diói mennyisége körülbelül 0,2-0,7 egyenérték, és a kettőnél több hidroxilcsoportot tartalmazó poliol mennyisége körülbelül 0-0,35 egyenérték legyen. Ilyen körülmények között az AFNOR NFT 46 002, illetve 51034, illetve 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
