194776. lajstromszámú szabadalom • Önjáró jármű

1 194 776 2 A találmány tárgya önjáró jármű, amelynek hordke­­rete, tengelyvégeken szerelt kormányzott kerekekkel valamint hajtószervekkel rendelkező tartóműve, hid­rosztatikus erőátvitele valamint az erőátvitelt vezérlő vezérlőrendszere van. A találmány szerinti önjáró jármű előnyösen alkal­mazható olyan járművek esetében, melyekkel szem­ben a fennálló követelmények szigorúbbak, a terepjár­hatóság és az úttartás tekintetében. Ilyen gépekhez, járművekhez számíthatjuk a legtöbb mezőgazdasági gépet, különösen a kapásnövények (cukorrépa, kukori­ca és hasonlók) megművelésére és aratására alkalmas gépeket. Az általánosan ismert önjáró járművek, azaz trakto­rok, erőgépek, önjáró mezőgazdasági aratógépek stb. a gyakorlatban klasszikus futóművel vannak ellátva, amely hajtókerekeket és kormányzott kerekeket foglal magában. Ezeknél az ismert futóműrendszereknél a jármű jobb oldali és bal oldali hajtókerekei differenciál­­műn keresztül vannak egymással összekötve, míg a kormányzott kerekek tengelyvégeken vannak felsze­relve. Az ilyen ismert járművek egyik lényeges hiá­nyossága, hogy az elfordulás valamint egy előre meg­határozott menetirány tartása csupán a kormányzott kerekekre ható keresztirányú erőkomponensek hatá­sára valósítható meg a kerekek meghatározott szögű elfordítása után. A szóban forgó erők szükséges nagy­ságának biztosításához általában a gép súlyának maxi­mum 25%-a esik a hajtott kerekekre. A hajtószervek hajtókerekeire eső súlyerő ennek megfelelő csökkené­se csökkenti a hajtókerekek tapadóerejét a talajhoz, miáltal a kerekek megcsúsznak és végeredményben a motorteljesítmény meddő részaránya növekszik. Fen­tieken túlmenően a hajtókerekek között fennálló diffe­renciálkapcsolat a jármű vonóerő-tulajdonságait és menetstabilitását is rontja. Különösen lényegesek a fent említett hátrányok azoknál az önjáró mezőgazdasági járműveknél, me­lyek munkavégző szervei a talajjal állnak kapcsolatban. Az itt fellépő erőket a hajtókerekek és a kormányzott kerekek talajhoz való tapadásával kell kiegyenlíteni. Ehhez kapcsolódik továbbá, hogy sok mezőgazdasági gép esetében, például a kapásnövények megművelésé­re és aratására alkalmas mezőgazdasági járműveknél a fennálló követelmények magasak egy adott menet­irány (a növénysorok mentén, vetés során egy jelölő barázda mentén stb.) megtartását illetően. Ikervezetékes hidrosztatikus erőátvitellel ellátott önjáró járművek a gyakorlatban jobb menettulajdonsá­gokkal rendelkeznek. Ilyen hidrosztatikus erőátvitelt ismertet V. Y. Anilovics és társai „Mezőgazdasági von­tatók szerkesztése és számítása” című könyve, Moszk­va 1966, a könyv 173. oldalán, továbbá a GB-2.152.884 A számú szabadalmi leírás. Azáltal, hogy a járműből hiányzik a differenciál kapcsolat, biztosított a jármű sta­bil egyenesvonalú mozgása, amelynek során a talaj egyenetlenségéből és az egyenlőtlen terhelésekből, be­leértve a talajjal együttműködő géprészekből eredő ter­heléseket is, tehát az egyenlőtlen terhelésekből szár­mazó negatív hatások kevésbé érvényesülnek. Annak következményeként azonban, hogy az ilyen járművek fordulása a jobb oldali vagy bal oldali hajtószervek kés­leltetett mozgásával valósítható meg, és ennek során a jármű kerekei a járműhöz viszonyítva nem fordulnak el, a kerekekre nagy oldalirányú erők hatnak, minek következtében az említett járművek alkalmazása erő­sen korlátozott. A gyakorlatból ismert olyan önjáró jármű, amelynek hordkerete, tengelyvégeken szerelt kormányzott kere­kekkel valamint hajtószervekkel rendelkező futóműve, hidrosztatikus erőátvitele valamint az erőátvitelt ve­zérlő vezérlőrendszere van. Ennek a járműnek egy adott menetirányt betartó menetstabilitását valamint a jármű elfordítását a kor­mányzott kerekek szögelfordulásával biztosítják, míg a hidrosztatikus erőátvitel áttételi viszonyának módosí­tása csupán a jármű menetsebességének megváltozta­tására szolgál. Az adott járműnél alkalmazott és a hid­rosztatikus erőátvitel vezérlésére szolgáló vezérlő­­rendszer egy állandó áttételi viszonnyal rendelkezik. Az ismert, hidrosztatikus erőátvitellel rendelkező jár­művek jobban igazodnak a folytonosan változó külső útviszonyokhoz és terhelésekhez, egyébként ugyan­úgy rendelkeznek a mechanikai hajtású hajtószervek­kel ellátott járművek fent felsorolt összes hiányosságá­val. A találmánnyal célunk olyan önjáró jármű létreho­zása, amelynek olyan futóműrendszere és azt vezérlő vezérlőrendszere van, amelyek lehetővé teszik, illetve biztosítják a hajtószervek minimális megcsúszását, a jármű előre megadott irányú stabil mozgását egyidejű­leg a jármű nagy menetpontosságát a kiválasztott irá­nyokban. A kitűzött feladatot olyan önjáró járművel oldottuk meg, amelynek hordkerete, tengelyvégeken szerelt kormányzott kerekekkel és hajtószervekkel rendelke­ző futóműve, hidrosztatikus erőátvitele, valamint ezt az erőátvitelt vezérlő vezérlőrendszere van. Ezt a jár­művet a találmány értelmében úgy fejlesztettük to­vább, hogy a vezérlőrendszer a kormányzott kerekek tengelyvégeivel áll kinematikai kapcsolatban, valamint a vezérlőrendszer fokozatmentesen állítható áttételi viszonnyal rendelkező szerkezetet tartalmaz. A találmány szerinti önjáró jármű egyik előnyös ki­viteli alakja értelmében a fokozatmentesen állítható vi­szonnyal rendelkező szerkezet kétkarú lengőkar, amelynek karjai az alátámasztási ponthoz, azaz a len­gőcsapágyhoz viszonyítva eltolhatóan vannak kialakít­va és így a karok ho sszúsága a lengőcsapágyhoz képest megváltoztatható. A találmány szerinti önjáró jármű egy másik előnyös kiviteli alakja értelmében a kétkarú lengőkar és a kor­mányzott kerekek között kinematikai kapcsolat bov­­denvezetékkel van megvalósítva. A találmány szerinti önjáró jármű további előnyös kivi­teli alakjainál a hidrosztatikus erőátvitelben az azonos mé­retű hidraulika vezetékek azaz olajvezetékek folytásokon keresztül összeköttetésben állnak egymással. A találmány szerinti önjáró jármű szerkesztési alap­elvei lehetővé teszik a jármű üzemi tulajdonságainak lényeges javítását. A hidrosztatikus erőátvitel valamint a kormányzott kerekek egyidejű, szinkron vezérlésé­nek köszönhetően a hajtószervek megcsúszása a tala­jon lényegesen csök kenthető és ezáltal nő a motor tel­jesítményének hatékony kihasználása, továbbá nő a jármű stabilitása a kiválasztott irányban valamint úttar­tása egy előre megadott mozgáspálya mentén, például mezőgazdasági növények, vagy azok vetése során egy jelölőbarázda mentén, ami magában hordozza a mező­­gazdasági munkák elvégzésének minőségi javulását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom