194757. lajstromszámú szabadalom • Kieresztőszelep olvadékot tart öntőüstökhöz és a kieresztőszelepet tartalmazó öntőüst
1 194 757 2 hajlamos lenne arra, hogy a középső felületrészen forogjon, és így a széleken, a kerület közelében tökéletlen lenne az illeszkedés. Az 52 mélyedés lehet enyhén kúpos vagy — kisebb hatásossággal — sík. A semleges gáz említett módon történő bevezetéséből az a járulékos előny származik, hogy jelentősen csökken az a részleges vákuum, ami általában létrejön akkor, amikor a 3 öntőiistből a 7 öntőcsőbe folyó acéláramot lefojtjuk. Ezáltal csökken annak valószínűsége, hogy az 1 betét alsó vége és a 7 öntőcső közötti csatlakozáson át levegő jut a kieresztőszelepbe. A találmány szerinti kieresztőszelepnél alkalmazott argonbevezetésnek külön előnye az ismert elzáró rudaknál alkalmazott rendszerhez képest az, hogy a gázt az 1 betét 5 furatrészének tetején vezetjük be és így hatását maximálissá tesszük. Az elzáró rúd orránál bevezetett gáznak nincs hatása az ülék területére és könnyen keletkezhet nemfémes réteg, ami rontja a szabályozhat óságot. A 8 rúd forgatásának egy másik változata látható az 5. ábrán. Ennél a kiviteli alaknál a 11 konzolos keresztkar és az ez által tartott és ágyazott lánc- és lánckerékforgató szerkezetrész a 66 védőburkolatban van elhelyezve. A 66 védőburkolatot a 67 tartólap révén a 60 szán hordozza. A 66 védőburkolatot 68 anyák és csavarok rögzítik a 67 tartólaphoz. A csavarok a 67 tartólapban levő hornyokba nyúlnak, ami lehetővé teszi a keresztkar hosszirányú és keresztirányú állítását és így a 8 rúdnak az alsó 1 betéttel való pontos fedésbehozását. A 8 rúd 69 hajtófejhez csatlakozik és ez a 69 hajtófej nyomja lefelé a 8 rudat. A forgó mozgást 69 hajtófejben levő egyetemes 70 tengelykapcsoló közvetíti és kiegyenlíti a szerelt kieresztó'szelepben fellépő függőleges helyzeteltéréseket. A 69 hajtófej alsó részén négyszög keresztmetszetű 71 mélyedés van és ebbe illeszkedik a 8 rúd fölső, négyszög keresztmetszetű rúdrésze. A 8 rúd és az 1 betét készülhet bármilyen alkalmas tűzálló anyagból, például lágy grafitanyagból, ami elősegíti az „önbeágyazó” hatást a 8 rúd és a betét 9, illetve 10 felülete között. Egy másik kiviteli alak szerint a 9,10 felületeket el lehet látni javított tűzálló anyagú bevonattal. A 8 rúd 14 nyílása és 55 kivágása körül, valamint az 1 betét 5 furatrészének nyílása körül cirkónium betét elemeket lehet elhelyezni, amelyek védik a korróziótól ezeknek a felületeknek az épségét. A kieresztőszelepet egyes esetekben egyszerű elzáró szelepként is lehet alkalmazni. így például bugákat előállító, folyamatos öntőberendezéseknél, ahol az önteni kívánt acélok nem tartalmaznak alumíniumot, az adagoló kifolyónyílással együtt lehet alkalmazni a találmány szerinti kieresztó'szeíepet, amelyet ebben az esetben csak elzárószelepkcnt használunk. Az alumíniumtartalmú acélt előállító folyamatos öntőberendezéseknél viszont az alumíniumzárványok lerakódásának veszélye miatt nagyátmérőjű furatokra van szükség és itt a találmány szerinti kieresztőszelepet részlegesen nyitott állapotban fojtóelemként lehet alkalmazni. Ha a kieresztőszelepet nagyfuratú kifolyónyílásoknál alkalmazzuk és a folyékony fémáramot erősen kell fojtani, akkor nincs szükség a hagyományos elzárószerkezetnél alkalmazott külön biztonsági berendezésre, még igen kis öntőformák esetén sem. Az ilyen fojtási művelet során az 55 kivágásból az 5 furatrészbe vezető nyílás körüli lerakódásokat csökkenti az argon bevezetése. Emellett a fojtás mértékét szabályozhatjuk kézileg vagy szabályozhatjuk automatikusan, például egy sugárforrásból és egy szcintillációs számlálórendszertől kapott jel alapján, amelyeket a folyamatos öntési öntőformába szerelünk azért, hogy az öntőformákban levő fémszintet jelezzék. Azzal, hogy az alsó 1 betét és a 8 rúd között gömbfelület alakú illeszkedő 9, 10 felületeket alkalmazunk, könnyen kiegyenlítjük a 8 rúd jelentős mértékű axiális helyzeteltéréseit anélkül, hogy a kieresztőszelep működését rontanánk, mivel a 9 és 10 felületek még ilyen helyzeteltérés esetén is pontosan illeszkednek. A 3. ábrán ábrázolt kiviteli alaknál az alsó 1 betétben csak egy 4 furat van, de ki lehet alakítani egy második furatot is, amely a 4 furat alsó részébe nyílik. Ennek akkor van szerepe, amikor az első 4 furat, illetve 5 furatrész eldugul vagy a zárványok lerakódása miatt erősen leszűkül. A találmány szerinti kieresztőszelepnek számos előnye van. Ilyen előny, hogy a 8 rúd elhelyezkedése az alsó 1 betéten mindig megfelelő, mivel a gömbfelület alakú illeszkedő 9, 10 felületek jelentős mértékben kiegyenlítik az axiális helyzeteltérést és megkönnyítik a beáll tás t. A szokásos elzáró rudakhoz képest további előny, hogy beállításkor nem áll fenn a törés veszélye, ami egyébként axiális helyzeteltérés esetén az elzáró rúd „bunkósodását” eredményezné. Ezenkívül a zárás még az ö ltés elhúzódása esetén, valamint az öntés kezdeti, kritikus szakaszában is biztonságos és határozott. Nem marad az öntó'üstön átmenő furatban vasoszlop, ami zárás után megdermedne, mint a szokványos csúszókapus rendszerekben, ahol záráskor az acél az öntőüst falán átmenő „folyás elleni” furatban könnyen megdermed. Az illeszkedő 9, 10 felületek alatti acéloszlop le fog csepegni és újranyitáskor az 1 betéten átnyúló 4 furat közvetlenül a 3 öntőüstben levő acéllal kerül kapcsolatba. Az 1 betétnek és a 8 rúd alsó részének egymáshoz illeszkedő, gömbfelület alakú felületei - szoros közelségük révén - nem erodálódnak olyan mértékben, mint az elzáró csúcsok és ülékek, és ezért hösszú ideig kielégítően működnek. Egy célszerű működtetési mód a következő: A 13 szeleprészben levő 14 nyílást közvetlenül és teljesen fedésbe hozzak az 1 betétben levő 4 furat fölső 5 furatrésze fölső nyílásával anélkül, hogy az 1 betét fölső 10 felülete szabaddá válna, vagyis ezt a felületet védjük. Ezt a helyzetet előhevítési üzemben alkalmazzuk, hogy védjük az illeszkedő 10 felületet. Előhevítés után a 8 rudat elforgatjuk, hogy zárja az 1 betétben levő 4 furatot és az olvadt fémet bejuttatjuk a 3 öntőüstbe. Az acél az öntés megkezdésekor fennálló viszonylag hideg állapot miatt a záit 14 nyílásban megdermedésre és megszilárdulásra hajlamos. A nyitottabb 55 kivágásban ez nem áll fenn és ezért az öntés megkezdésekor nyitás végett a 8 rudat elforgatjuk úgy, hogy az 55 kjvágás legyen fedésben a 4 furat fölső 5 furatrészének fölső nyílásával. Hosszú öntési idő esetén azonban ebben az állásban bekövetkezhet az 1 betét felső 10 felületének eróziója. Ezért az öntés megindítása után, mikor a 13 szeleprész, valamint a 14 nyílás fémtartalma felmelegedett, a rudat 180°-kal elforgatjuk, hogy a 14 nyílás kerüljön fedésbe a 4 furat fölső 5 furatrészének fölső nyílásával. Az öntés így eróziótól védetten folytatódik. Ezt a módszert különösen akkor kívánatos alkalmazni, amikor tuskó- és bugaöntő berendezéseknél nagyméretű furatokat kell erősen fojtani, vagy erodáló hatású, nyugtatott acélokat kell önte li. A 8 rúdban levő egy 14 nyílás és 55 kivágás helyett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
