194742. lajstromszámú szabadalom • Betét robbanásveszélyes, legalább egy beöntőnyílással vagy egy leengedőnyílással rendelkező tartályokhoz
1 194 742 2 A találmány tárgya legalább egy töltőelemből álló betét robbanásveszélyes, legalább egy beöntőnyílással vagy egy leengedőnyílással rendelkező tartályokhoz, amely betét hővezető, illetve eletromos töltéseket levezető fémből készült térbeli alakzat formájában van a tartályban, annak falával érintkezőén elhelyezve. A találmány szerinti betét előnyösen robbanásveszélyes tartályokban helyezhető el utólagosan úgy, hogy a tartályban elfoglalt helyzete jóval meghaladja a tartály beöntő- vagy leengedőnyílásának méretét. Az US-PS 3 356256 számú szabadalmi leírás, valamint a 2 028 129 számú GB szabadalmi leírás olyan betétet ismertet robbanásveszélyes tartályokhoz, amely betét térbeli rácsszerkezetként van fémből, elsősorban alumíniumból kialakítva, amely betét a tartályban fellépő térbeli, helyi túlmelegedéseket gyors és jó hőelvezetőképessége révén megakadályozza és ezzel a tartályt ilyen szempontból robbanásbiztossá teszi. Az ismert betétek esetében az alkalmazott rácsszerkezet terpeszrácsháló-rétegekből áll, amelyek rongylabdaként vannak felgombolyítva és a 3 356256 számú US szabadalmi leírásból megismerhetően már a robbanásveszélyes tartály gyártása során kerülnek a tartályba. A 2 028 129 számú GB szabadalmi leírás értelmében a terpeszrácsháló olyan különálló rétegekké is alakítható, amelyek utólagosan is belehelyezhetők a védendő tartályba a meglévő beömlőnyíláson vagy leengedőnyíláson keresztül. Erre a célra az egyes terpeszrácsháló-rétegek például vékony, hengeres göngyöleggé vagy gömbbé gombolyíthatok fel. Mivel a töltőelemek robbanást fékező hatása elsősorban hőelvezető képességüktől függ, a terpeszrácsháló-rétegeket olyan szorosan kell felgombolyítani, hogy az egyes rétegek érintkezési helyei kellő hővezetést biztosítsanak. Ezzel azonban a felgombolyított terpeszrácsháló-rétegek már egyenként is viszonylag testes alakzatot öltenek. Mivel az egyes terpeszrácshálórétegeknek a tartály belsejében fentieken túlmenően még egymással is érintkezniük kell, az ismert terpeszrácsháló-rétegek a tartályok belsejében jelentős térfogatot kötnek le, ami a tartály befogadóképességét nem kívánt, jelentős mértékben korlátozza. Az egységes szerkezetként kialakított terpeszrácsháló-betétek további hátrányát abban látjuk, hogy a kis beöntőnyílásokon vagy leengedőnyílásokon keresztül nem férnek bele minden tartályba. Ez különösen akkor kerül előtérbe, ha a terpeszrácsháló-betétek egy része már a tartály belsejében van, és ez a maradék terpeszrácsháló-rétegek betolását megakadályozza. A 3 349 953 számú US szabadalmi leírás robbanásveszélyes tartályba a tartály nyílásán át utólag betölthető töltőelemekből álló betétet ismertet, melynek hiányossága, hogy a betét töltőelemei ketrecszerű üreges testekként vannak kialakítva, amelyek egymáson való felfekvésük során viszonylag kis érintkező, így hőátadó felületet biztosítanak. A töltőelemek további hiányossága, hogy merev felépítésűek, így a védendő tartályon belüli térbeli kiterjedésük legfeljebb egyetlen irányban haladhatja meg a tartály beöntőnyílásának vagy leengedőnyílásának legnagyobb méretét. A találmánnyal célunk a fent felsorolt hiányosságok egyidejű kiküszöbölésével robbanásveszélyes tartályokba utólagosan is behelyezhető olyan robbanásgátló betét kialakítása, amelynél a betét tartályba helyezett töltőelemeinek érintkezési felületei és száma a lehető legkisebb anyagfelhasználás mellett is igen tekintélyes, hogy ezáltal a tartály hasznos térfogatának lehető legkisebb csökkentése mellett a tartályban lehetőleg egyenletesen eloszló, jó hővezetőképességű hálózatot alakíthassunk ki, amely jól illeszkedik a tartály belső alakjához is. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a robbanásveszélyes tartályba a meglévő nyíláson át utólagosan is könnyen elhelyezhetünk robbanásgátló betétet, ha azt úgy építjük fel, hogy térbeli kiterjedése csupán nyugalmi helyzetében, tehát a tartályon kívül vagy már a tartályon belül haladja meg legalább egy irányban a tartály beöntőnyílásának vagy leengedőnyílásának legnagyobb méretét, hengeres nyílás esetén annak legnagyobb átmérőjét. A kitűzött feladatot tehát legalább egy töltőelemből álló betéttel oldottuk meg, robbanásveszélyes, legalább egy beöntőnyílással vagy egy leengedőnyílással rendelkező tartályok számára, amely betét hővezető illetve elektromos töltést levezető fém térbeli alakzat formájában van a tartályban annak falával érintkezőén elhelyezve. Ebből kiindulva a találmány értelmében a betét töltőelemeinek térbeli kiterjedése legalább egy irányban meghaladja az őt befogadó tartály beöntőnyílásának vagy leengedőnyílásának legnagyobb mértékét, és a töltőelemek legalább egy tartóelemen felerősített, attól rugalmasan elálló és szétálló lamellákból vannak felépítve. A találmány szerinti betét egy előnyös kiviteli alakja értelmében a tartóelemet legalább egy drótszál alkotja, ezen belül előnyös, ha a lamellák összesodort drótszálak közé vannak befogva. Előnyös a találmány szerinti betét olyan kiviteli alakja, amelynél a tartóelem szalagszerű gerincként van kiképezve. A találmány értelmében a lamellák előnyösen alumíniumötvözetből, rozsdamentes acélból vagy ónfóliából készíthetők. A találmány szerinti betét egy másik előnyös kiviteli alakja értelmében a töltőelemek villamosán vezető műanyagból vannak készítve, ezen belül célszerű, ha a töltőelemek lyukacsos műanyagból vannak előállítva. Előnyösnek tűnt végül, ha a töltőelemek stabilizáló galvánréteg-bevonattal vannak ellátva. A fent általánosan ismertetett megoldás értelmében a töltőelemek például bozótszerűen szétálló lamellák segítségével kefeszerűen lehetnek felépítve és egy vonalszerű tartóelemen, attól elállóan felerősítve. Az ilyen kefeszerűen felépített töltőelemek aztán könnyűszerrel átjuttathatok a védendő tartály beöntőnyílásán vagy Ieengedőnyílásán úgy, hogy a nyíláson történő áthaladásukkor - rugalmas kiképzésük révén - összenyomódnak. Ez különösen szűk nyílású gáztartályok esetében nagyjelentőségű. A tartály belsejében aztán a lamellás töltőelemek visszanyerik eredeti alakjukat és több töltőelem esetén az eredeti alakra visszaálló lamellák egymás közé is benyúlnak. Különösen négyzet alakú tartályok esetében előnyös, ha betétként egyetlen nagy kefeszerű töltőelemet juttatunk be a tartályba a töltőelem rugalmas tulajdonságának kihasználásával, amely aztán a tartályban eredeti alakját visszanyerve annak belső térfogatát csaknem teljesen kitölti. Természetesen arra is lehetőség nyílik, hogy a lamellák számának meghatározásával és a lamellák méretezésével az egyes töltőelemek közötti szükséges hőhidakat illetve elektromosan vezető láncokat létrehozzuk, még5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
