194646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektronemissziós izzókatód előállítására

1 194 646 2 ThB4-réteget a marószer hatásától. Marószerként, különösképpen a nikkelhez HN03, H20 és H202 6:3:1 térfogatarányú keverékét vagy a 220 g Ce(NH4)2(N03)6, 110 ml HN03 és 1000 ml H20 összetételű vizes oldatát használjuk. Ezután a 2. 5 példában leírtak szerint a katódtestet csatlakozá­sokkal látjuk el, és a 7 Re-réteget esetleg eltávolít­juk. Abban az esetben, ha a katódszubsztrátumot a középső 19 hozzá- és a 20 elvezetésen keresztül közvetlenül hevítjük, a katódtest alól csak a nikkelt 10 maratjuk ki, ami például azzal biztosítható, hogy Mo-csatlakozócsapot és Mo-fedőlemezt alkalma­zunk, ami a maratás közben nem sérül. Az előnyö­sen jó orientáció tervszerű létrehozása után a Re­­réteget általában a katód felületén hagyjuk. 15 5. példa Ebben a példában az elrendezés ugyanolyan, ^0 mint az 1. példában. Az egyedüli fontos változás az, hogy a 7 réteg az egész katódtestre kiterjed. Az 1 szubsztrátumot 650 °C hőmérsékletre hevítjük és a teljes nyomás a reakciókamrában 50 torr. A piroli­­tikus szénhenger belső oldalára a gázfázisból reak- 25 tív lecsapással <(111) előnyös orientációjú, 150 pm vastagságú, olyan finomszemcsés W-réteget vi-. szünk fel, amely a mikrostruktúra stabilizálására 2 tömeg% Th02-adalékot tartalmaz. A beáramló gá- 3Q zok megfelelő mennyisége 20 ml/perc WF6, 150 ml/perc H2 és 100 ml/perc Th-diketonáttal, azaz Th-heptafluoro-dimetál-oktándionnal telített Ar, a telítőt pedig olyan hőmérsékleten tartjuk, amely éppen alatta van az organikus Th-vegyület olvadás- 35 pontjának. Ebben a példában a ThÓ2-ada!ék, amely emittáló anyagként szolgál, egyúttal biztosít­ja a katód mikrostruktúrás és mechanikus stabilitá­sát is. így a találmány segítségével olyan katód állítha- 40 tó elő: amely egyesíti magában a meglévő katódtípusok elég egyedülálló előnyeit, amelynek az egymást követő rétegei egy művelet­ben, teljesen a gázfázisból leválasztva, a paraméte- 45 rek akként történő variálásával készülnek, hogy a kapott katód önhordó, folytonos és nagy felületű és minden, a hálókatódokra jellemző lyuktól men­tes lesz, és így ekvipotenciális katódnak alkalmas, amelynél a szubsztrátumnak a lecsapást követő 50 eltávolítása folytán a szokásos káros kölcsönhatá­sok a szubsztrátummal elkerülhetők. Az önhordó konstrukciót különösképpen az egyidejűleg lecsa­pott (nem oldódó) struktúrastabilizáló adalékok teszik lehetővé, amely adalékok hasonló formában 55 az előnyösen orientált bevonóréteg textúráját is stabilizálják és azt az előnyt nyújtják, hogy a helye­sen beállított előnyös orientáció folytán a nagy elektronemisszió hosszabb üzemidőn keresztül fennmarad. 60 A tároló és készletező övezetek az emittáló anyagban dúsak és ez különösképpen hozzájárul a nagy emisszióhoz és a hosszú élettartamhoz, ami tetszőleges formájú szubsztrátumok esetén porko- g5 hászati eljárásokkal eddig nem lehetett megvalósí­tani; ezenkívül a bevonóréteg finom kristályos struktúrája, amely olyan finom, amennyire csak lehet, 1 pm-es vagy kisebb szemcseméretű, lehetővé teszi a szemcsehatárok mentén a diffúziót, így az emittáló anyag a felület irányába diffundálva után­­pótlódik. Magas hőmésékleteken is biztosítva van a jó, egyatomos felületi réteg és a kis dészorpció. • Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás többrétegű izzókatód előállítására, amelynek az alsó volfrám alapú hordozó rétegekre lecsapott magas olvadáspontú fémből, azaz volf­­rámból, tóriumból, réniumból, vagy ritkaföldfém­ből álló, előnyösen orientált polikristályos bevonó­rétege van, azzal jellemezve, hogy a) a kívánt katódgeometriának megfelelően ki­képzett grafit, molibdén vagy nikkel szubsztrá­­tumon a, ß, y rétegrendszert alakítunk ki gázfázis­ból reaktív lecsapással, CVD-eljárások, pirolízis, katódporlasztás, vákuumgőzölés vagy plazmapor­lasztás útján, és előnyösen a rétegek lecsapása so­rán vagy azt követően redukálunk, ahol a egy 30-300 pm vastagságú volfrám hordozó­réteg, amelyet CVD eljárásokkal volfrám-fluorid­­ból állítunk elő oly módon, hogy a CVD-réteg növekedését vagy a szubsztrátumnak szobahőmér­sékletre történő ismételt lehűtésével megszakítjuk és újbóli felfűtéssel újra beindítjuk vagy a szubszt­­rátum hőmérsékletét 300-700 °C közötti tarto­mányban periodikusan változtatva időről-időre megszakítjuk, és adott esetben, a W tömegére vonatkoztatva 0,5-2 t% krisztallitnövekedést gátló tórium-oxid, cirkónium-oxid vagy szkandium-oxid közbenső ré­tegeket csapunk le illékony Th-, Zr- vagy Sc-vegyü­­letekből külön^vagy a volfrámmal egyidejűleg, ß a katód üzemelése közben tároló és készletező övezetként működő, 20-60 pm vastagságú réteg vagy rétegsorozat, amely án, aktinium, lantanidák, aktinidák — választunk ki, az alapanyaggal együtt vagy azzal váltakozva csapjuk le fém, oxid, borid és/vagy karbid alakjában és y 2-20 pm vastagságú, volfrám vagy rénium alapanyagból álló, előnyösen orientált, polikristá­lyos bevonóréteg, amely egyidejűleg lecsapott, a bevonórétegben nem Oldódó, textúra stabilizáló tórium-oxid adalékanyagot tartalmaz 1 - 3 t%-ban b) a szubsztrátumot maratással, mechanikus úton, leégetéssel és/vagy mechanikus vegyi mikro­­polírozással eltávolítjuk és c) a hordozóréteget a fűtés számára csatlakozók­kal látjuk el. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy a lecsapási reakcióban résztvevő gázokat plazmagerjesztéssel aktiváljuk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy szubsztrátumként grafitból, különöskép­pen pirolitikus grafitból álló testet alkalmazunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemez-11

Next

/
Oldalképek
Tartalom