194609. lajstromszámú szabadalom • Lézerfényvezérlésű helymeghatározó berendezés

1 194 609 2 A találmány tárgya lézerfényvezérlésű helymeg­határozó berendezés, lézerfény irányvonalhoz vi­szonyított kétdimenziós helyzetmeghatározásra, amelynek vonalban vagy síkban kiteritett optikai érzékelője, ahhoz csatlakozó optikai vagy akuszti­kus kijelző egysége és központosító hengeres csa­pon rögzített váza van. A berendezés a meghatározandó pontokra, illet­ve helyekre esetenként manuálisan helyezhető el, építhető be, vagy önjáróan továbbítható. Előnyö­sen felhasználható különösen nehezen járható he­lyeken, nagy magasságban vagy gázos, forró leve­gőjű, egészségre ártalmas helyek geodéziai és egyéb helyzeti meghatározására és kitűzésére. Az utóbbi években széles körben elterjedtek a lézerirányvonalú kitűzőműszerek. Ezeknél általá­ban olyan érzékelőket alkalmaznak, amelyek egy megadott mezőben jelzik a beérkező lézersugárnya­láb helyét. Ilyen mérőműszereket ismertet dr. Fia­­lovszky Lajos „Geodéziai műszerek” című könyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1979.) 286-291. oldalán. Az ismert berendezések hiányossága, hogy nem a berendezés geometriai helyzetét határozzák meg a beérkező lézersugárnyalábhoz viszonyítva, hanem annak beesési helyét jelzik ki, geometriai méretüktől függő pontossággal, továbbá a lézersu­gárnyaláb síkba való terítését kívánják meg, ami energiaveszteséggel, pontatlansággal és hatótávol­ság csökkenéssel jár, valamint fellép a terítés síkjá­nak kétirányú, függőleges és vízszintes ellenőrzési igénye is. A lézersugárnyaláb beesési helyét nem metrikus számadattal mérik, hanem csak hanggal vagy fényjellel kijelzik, ily módon nem keresik meg önműködően a vonatkoztatási tengelypontot és nem adnak lehetőséget a mérés közbeni lézersugár­­nyaláb-irányvonal mozdulatlanságának ellenőrzé­sére a mögé helyezett ellenőrzőtárcsán. Más ismert megoldás szerint, mint amilyen a Passia —Pawlak- Piasecki „Lézerek a bányászat­ban” című könyvének (Műszaki Könyvkiadó, Bu­dapest, 1982.) 26 — 28. oldalain olvasható, a lézer­­sugárnyaláb középpontjának kijelölésére közép­pontdetektort alkalmaznak. Ebben négy detektor helyezkedik el szorosan egymás mellett egy négyzet sarkaiban. A vizsgált lézersugár mind a négy detek­tort megvilágítja. Ha a nyaláb közepe a detektorok között van, akkor mindegyik detektort azonos erősségű megvilágítás éri, a lézersugárnyaláb elto­lódása felborítja ezt az egyensúlyt, ami megfelelő villamos jelel eredményez, amely kijelzésre használ­ható fel. Az említett detektor hiányosságai meg­egyeznek a fent felsoroltakkal. A találmánnyal célunk a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése mellett olyan lézerfény vezérlésű helymeghatározó berendezés létrehozása, amely helyfüggetlenül működtethető, kétdimenziós hely­zetmeghatározásra alkalmas, manuális vagy auto­matikus üzemű és a vele egybeépített számítóegység révén a mérési eredményeket adatfeldolgozásra kész állapotban tárolja és szükség esetén továbbít­ja. Célunk továbbá, hogy a berendezés sorozat­­gyártásban gazdaságosan előállítható legyen. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a berendezés egy meghatározott pontra vonatkozó kétdimenziós értékpárt ad, ha olyan elemmel vagy elemekkel látjuk el, amely a beeső lézersugárnyalá­bot automatikusan megkeresi és az általa megtett szögelfordulást trigonometriai összefüggésekben kiindulóadatként felhasználjuk. A kétdimenziós adatok a trigonometriai összefüggések alapján a keresőkarok forgáspontjai közötti bázishosszból és a két mért szögből egyszerűen kiszámíthatók a be­rendezésben elhelyezett, ismert felépítésű integrált áramkörös számítóegységgel. A kitűzött feladatot lézersugárnyaláb irányvo­nalhoz viszonyított kétdimenziós helyzetmeghatá­rozására alkalmas lézerfényvezérlésü helyzeímeg­­határozó berendezéssel oldottuk meg, amelynek vonalban vagy síkban kiterített, pontonként elhe­lyezett optikai érzékelője, ahhoz csatlakozó akusz­tikus vagy optikai kijelzőegysége valamint a beren­dezést hordozó vázzal összekötött központosító hengeres csapja van, Ezt a találmány szerint úgy fejlesztettük tovább, hogy a váz két oldalán, a köz­pontosító hengeres csaptól egyenlő távolságban egy-egy keresőkar van egyik vége körül a beeső lézersugárnyalábra merőleges síkban elforgatható­an ágyazva, amelyek kívülről kézikarral működtet­hető végtelenített orsóval kapcsolódnak, és az orsó tengelye fordulatszám számlálóművel van össze­kötve, továbbá a berendezés optikai érzékelője a keresőkarokon vonalat alkotóan elhelyezett szál­optikákból áll, amelyek a kijelzőegységhez csatla­koznak. A találmány szerinti berendezés egy előnyös to­vábbfejlesztése értelmében a végtelenített orsók vil­lamos motorok tengelyén vannak felszerelve, és a \illamos motorok, valamint a száloptikák ismert felépítésű integrált áramkörös számító- és vezérlő­­egységhez csatlakoznak, amelynek kimenete a kijel­zőegységhez csatlakozik. A találmány értelmében előnyös, ha a villamos motorok léptetőmotorokkal vannak megvalósítva, és ha a keresőkarokban hosszúkás lyuk van kiala­kítva, amelyekben a keresőkari a fogasívhez rögzí­tő körhagyó csavar van elhelyezve. A találmány szerinti lézerfényvezérlésü helymeg­határozó berendezés fő előnyei közül megemlít­hető, hogy a lézersugárnyaláb irányvonalhoz ké­pest — azt elektronikus úton megkeresve és kiköze­­pelve - méri, kiszámítja és kijelzi a berendezés központosító hengeres csapjának helyét, folyama­tosan és a száloptikának köszönhetően legalább egy nagyságrenddel pontosabban, mint az ismert berendezések. Mivel a berendezés teljes mértékben automatizálható, emberi élőmunka nélkül alkal­mas folyamatos mérések végrehajtására, és az ada­tok felhasználásra kész állapotban olvashatók le, illetve továbbíthatók a berendezésen kialakított adattovábbító csatlakozón keresztül nagyobb adattároló rendszerhez is. A találmányt az alábbiakban a rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a lézerfényve­zérlésű helymeghatározó berendezés példakénti ki­viteli alakja látható. A rajzon az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom