194597. lajstromszámú szabadalom • Belsőégésű motor
1 194 597 2 A találmány belsőégésű motorra vonatkozik négy párhuzamos, egy központi meghajtótengely körül a motorházban központosán elhelyezett olyan hengerrel, amelyeknek mindegyikében két olyan ellentétesen mozgó dugattyú van, amelyek hajtókarral csatlakoznak azokhoz a meghajtó tengelyen lévő támolygó-egységckhcz, amelyek a mcghajtótcngellyel való elfordulás ellen a motorházon vannak megtámasztva. Az US — PS 2 513 083 számú amerikai szabadalmi leírásból ismert belsőégésű motor esetében mindegyik támolygóegység egy üres körgyűrűs testből és az ebben, elvhez képest elforgathatóan elhelyezett olyan körgyűrüs tárcsából áll, amely a meghajtó tengellyel cl nem forgathatóan van csatolva és hozzá képest ferde állással van csapágyazva. A körgyűrűs test külső pereménél sugárirányban álló csapok vannak rögzítve, melyek a meghajtó tengellyel párhuzamos, rögzített vezető résekbe nyúlnak be. Ennél hátrányos az, hogy mindegyik körgyűrűs test négy csapja a négy vezetőrésben rendkívül nagy igénybevételnek van kitéve, mivel terhelés alatt a résekben tengelyirányban eltolódnak és emellett egyidejűleg oldalt a résfalnak préselődnek és elfordulnak. A dugattyúk által kifejtett meghajtó teljesítmény nagy része ilyenkor felemésztődik. A csapok és a vezetó'rések között a mechanikai kopás rendkívül nagy. Ráadásul ezen a részen a megbízható kenés nagyon nehéz, amiből a belsőégésű motor nagyon alacsony fordulatszáma következik. Az US — PS 1 476 275 számú amerikai szabadalmi ?okiratból ismert ilyen jellegű belsőégésű motor esetében mindegyik támoiygóegységnek a motorház felé forduló belső oldalán olyan kör alakú fogaskoszorú van, amelyhez a motorházon lévő megfelelő fogaskoszorú tartozik hozzá. A támolygó egység fogaskoszorúja végig gördül a motorház fogaskoszorúján azért, hogy a támolygóegység együtt forgását a meghajtó tengellyel megakadályozza. Ez célszerűtlenül nagy kopást eredményez és a fogaskoszorúk között nemkívánatos motorzajt okoz. Kedvezőtlen továbbá, hogy mindegyik dugattyú hajíókaijának a megtáinasztási pontja között a támolygóegység kerületének irányában rögzített ívmérték szerinti távolság van, ami a támolygóegység támolygó mozgásánál azt eredményezi, hogy a hajtókar a dugattyúcsapra merőlegesen meghajlik, miközben ez a hajlító igénybevétel a hengerekben a dugattyúkra átadódik. Valamennyi hajtókamak a dugattyúcsapok körüii kinematikailag meghatározott inga-mozgásával együtt minden dugattyúnál támoiygó mozgás jön létre, melynél ez a hengerfalat egyenlőtlenül terheli, ami erős mechanikus kopást eredményez. A találmány alapját az a feladat képezi, hogy a bevezetésben említett jelleggel olyan belsőégésű motort készítsünk, amely egyszerű, üzembiztos és tömör felépítéssel tűnik ki és amelynél a dugattyúk munkavégzésük során a hengerekben említésre méltó billenő, vagy oldalirányú terhelés nélkül mozognak. A kitűzött feladat a találmány szerint oly módon oldható meg, hogy mindegyik támolygóegység két olyan félből tevődik össze, amelyek a meghajtó tengelyhez képest ferdén álló támolygóegység támolygó 2 tengelye körül egymáshoz képest elfordulhatnak és amelyek a meghajtó tengellyel eifordulásmentesen összekötött támolygóegység alaptesten vannak csapágyazva, továbbá, hogy mindegyik félrészen két, átlósan szemben elhelyezkedő dugattyú hajtórúdjai vannak megtámasztva és végül, hogy mindegyik fél a motorháznak a meghajtótcngellycl párhuzamos vezetésébe nyúlik be. Ennél a megoldásnál a hajtórudak támasztópontjai között a támolygóegység kerületének irányában mért ívtávolság nem merev, mert a támolygóegység két fele egymáshoz képest viszonylagosan el tud fordulni. Ennek az az előnye van, hogy a támolygóegység támolygó mozgásánál a hajtókarra nem hat semmiféle oldalirányú hajlító terhelés, hanem csak kismértékű ingadozást végez a meghajtótengelyre vonatkozó sugárirányú síkban. A dugattyúk messzemenően beékelődést kiváltó erőhatástól mentesen mozognak, mert a hajtórúd a dugattyú egész lökete során közelítőleg a henger tengelyével egybeesik. A hajtókar kis terhelése és csak kis kitérése következtében a hajtókart könnyűre és rövidre lehet készíteni, úgyhogy a támolygóegység a henger közelében helyezhető el, ami a motor tömör felépítését eredményezi. A támolygóegység félrészeinek kifogástalan vezetéséhez egy-egy vezetés elegendő, amelynek a szakaszán előzőleg meghatározható és elhanyagolható súrlódási viszonyok jelentkeznek. Az egyszerűen megoldható vezetésből, a rövid- és könnyű hajtórudakból és a be ékelő erőhatástól mentesen mozgó dugattyúkból adódó összhatás a belsőégésű motor lehetséges magas fordulatszámát és a technika mai állásához képest javított hatásfokát eredményezi. A találmány tárgyának előnyös kiviteli alakja a szabadalmi igénypontokban található. A találmányt egy kiviteli példa segítségével a csatolt rajzok alapján ismertetjük. Egyben a találmányból adódó előnyöket kiemeljük. Az ábrák a következők: 1. ábra: a belsőégésű motor vázlatos térbeli nézete, 2. ábra: az 1. ábra szerinti belsőégésű motor bal oldala vázlatos hosszmetszetben, 3. ábra: az 1. ábra szerinti belsőégésű motor egy részlete, 4. ábra: a hengerfej metszete és 5. ábra: a 3. ábrához hasonló metszeti ábra egy további kiviteli alak esetében. Az 1. és 2. ábra szerinti belsőégésű motornak az 1. ábrán részben felnyitott olyan motorháza van beépített 11 keresztfalakkal, amely egészében kocka alakú és a hosszanti irányra keresztben az 5 osztósíknál lényegében két félre bontható szét. A fél részeket a 6 kötőelemek tartják össze. A motorházon központi, hosszanti átmenő 2 meghajtótengely halad keresztül, amely körül központosán és párhuzamosan négy darab 3 és 4 henger van elhelyezve. Valamennyi 3 és 4 henger a motorház egyik felében lévő hüvelyes részből áll, amely a másik félrészben lévő hüvelyes részszel folytatódik. A 11 keresztfalak közötti, a 3 és 4 hengereket körülvevő téren keresztül a motorházban a szokásos módon hűtőközeg áramlik keresztül, amely a hengerek hőjét elvezeti, illetve szétosztja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
