194507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tárgyak elektrosztatikus bevonására
1 194 507 2 A találmány tárgya készülék tárgyaknak villamosán vezető anyaggal történő elektrosztatikus bevonására, amelynek szórókészüléke, előnyösen forgó porlasztója, a szórófejet tartó külső háza van, a bevonóanyagot egy adagolótartályból a szórófej szórópereméhez vezető és a bevonóanyagot a szórófejig földpotenciálra kötő vezetéke van, a szórófej tengelyével koncentrikus kör mentén a szórófej körül egyenletes osztásban tű alakú elektródák vannak elrendezve, amelyek a bevonóanyagot feltöltő elektromos teret előállító nagyfeszültségű feszültségforrásra vannak csatlakoztatva, az elektródáknak a bevonandó tárgy felé néző első vége és a szóróperem közötti sugárirányú távolság a szóróperem kétszeres átmérőjénél nagyobb, továbbá az elektródákat tartó szigetelőanyagból levő szerkezete van, amelybe az elektródák az elülső végük kivételével be vannak ágyazva, amely szerkezetnek a szórófej külső házából kiálló, legalább egy tartója van, amelyben az elektródákkal villamosán összekötött nagyfeszültségű vezeték van. Egy ilyen berendezés, amely például jármüvek karosszériájának festésére szolgál, amelynél, szemben a hagyományos rendszerekkel, a szórófej helyett csak egy külső elektródarendszert kell nagyfeszültségre helyezni, ismert módon jelentős előnyökkel rendelkezik nagy vezetőképességü szóróanyagok alkalmazása esetén, mint például az úgynevezett vizes lakkoknál (lásd például a DE 34 29 075 számú nyilvánosságrahozataii iratot). Segítségével különösen jelentős szigetelési problémák kerülhetők el, mivel a teljes lakkvczeték-rendszer egészen a szórófejig földelhető. Egy ilyen külső elektródákkal rendelkező készüléknél azonban különösen nehéz jó felhordási hatásfokú üzemeltetés esetén — ami a kiszórt bevonóanyag jó feltöltésének függvénye — a szórókészüléknek, az elektródáknak és az elektródatartónak a bevonóanyag általi szennyeződésének elkerülése. Az elektródák környékének elszennyeződése teljesítmény-csökkenéshez vezet, vagyis ennek kisebb hatásfok a következménye, ami viszont tovább növeli a kiszórt anyag által történő elszennyeződést. A DE 34 29 075 számú nyilvánosságrahozataii iratban ismertetett készülékben ennél az oknál fogva csak kettő, három vagy legfeljebb négy feltöltő elektródát alkalmaznak, amelyek mindegyike a szórófej külső házától sugárirányban, térközzel elálló, és a bevonandó tárgy irányában eiőreálló tartókba vannak beágyazva. Ezen tartók mindegyike a hozzátartozó elektródához vezető nagyfeszültségű kábelt tartalmaz, amelyek hátsó vége a külső házra felhelyezett, és szintén műanyagból levő gyűrűvel mereven össze van kötve. Jóllehet, ez a szerkezeti kialakítás a gyakorlatban már jól bevált, bizonyos üzemi körülmények között azonban még nem minden, az említett elszennyeződési veszélyre vonatkozó nehézség kerülhető el. A legfeljebb négy elektródára korlátozó követelmény ezen túlmenően még azt a veszélyt is jelenti, hogy a bevonóanyagnak az elektródák körüli koncentrációja következtében egyenetlen „szóráskép” alakul ki. A találmány elé célul tűztük ki egy külső elektródákkal rendelkező bevonókészüléknek a kidolgozásét, amelynek a felhordási hatásfoka jó, és emellett a szórókészülék és az elektródatartók elszennyeződése nagymértékben elkerülhető. A bevonandó tárgynál előnyösen egyenletes szórásképet kell biztosítani. A kitűzött feladatot a bevezetőben körülírt készülékkel a találmány szerint úgy értük el, hogy az elek ródák a szórófej külső házát térközzel körülvéve, szigetelőanyagból levő gyűrűbe vannak beágyazva, amely gyűrűben az elektródákat egymással gyűrűszerűén összekötő nagyfeszültségű kábelhez csatlakozó, és a gyűrűnek a bevonandó tárgy felé néző homlokfelületétől elszigetelt villamosvezeték van elrendezve, továbbá az elektródáknak az el endezése és egymás közötti távolsága úgy van megválasztva, hogy üzem közben a bevonóanyag a gyűrűnek a homlokfelületére jelentősen ne csapódjon le. A nagy vezetőképességü bevonóanyagok alkalmazásából adódó nehézségek (amint azt a DE 34 29 075 számú nyilvánosságrahozataii irat is ismerteti) a találmány szerint a szórófej körül viszonylag nagy számú elektróda elosztása esetén is megoldható, ha az elektródatartó külső oldalán levő elektródacsúcsok közötti kielégítő szigetelésről gondoskodunk. A szigetelés a vezetőképességgel rendelkező bevonóanyagnak az elektródákat tartó gyűrű homlokfelületére történő jelentős lecsapódás lecsökkentené, ami az elektródák csúcsán levő térerősséget ugrásszerűen lecsökkentené; aminek tovább növekvő szennyeződés lenne a következménye. Azt találtuk, hogy a gyűrű alakú elektródatartó elektródacsúcsai közötti elektromosan vezető szennyezés esetén a bevonóanyag alig, vagy legalábbis szabálytalanul vándorol a bevonandó tárgyra, ehelyett maga a készülék vonódik be. Ugyanez lenne az eset akkor is, ha az elektródáknak fémes tartógyürüje lenne. Másrészről, a gyűrű elszen ryeződésének veszélye nemhogy csökken az elektródák egymás közötti távolságával, hanem ellenkezőleg; a gyűrű átmérőjének függvényében egy minimális számú elektródára van szükség (ami lehetséges módon a szükséges megfelelő villamos térrel van összefüggésben). Például az elektródák osztókörének 400 mm-nél nagyobb átmérője esetén leg,alább tizennyolc elektródára van szükség, ami ebben az esetben az elektródák közötti, legfeljebb 70 mm-es távolságnak felel meg, amennyiben semmi ele különleges intézkedést nem hozunk az elszent yeződés megakadályozására. A találmányt az alábbiakban a mellékelt rajzokon bemutatott kiviteli példa kapcsán ismertetjük részien sebben, ahol az 1. ábra a készülék oldalnézetét mutatja, kicsinyített, de méretarányos ábrázolásban, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott készülék felülnézete, a bevonandó tárgy felől nézve, és a 3-4 ábrák a készülék gyűrűjének két különböző változatát mutatják. Az 1. ábrán bemutatott készüléknek egy olyan szórókt szüléké van, amelynek ismert harangrendszerü 1 forgó porlasztója van, amelynek a szórófe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
