194507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tárgyak elektrosztatikus bevonására
1 194 507 2 10 25 jét alkotó 2 harangtányérja, előnyösen egy nagy fordulatszámú légturbina segítségével van meghajtva. A szórókészülék tengelye mentén húzódik a lakk vagy más bevonóanyagot egy adagolótartályból a 2 harangtányérhoz vezető vezeték (nincs ábrázolva). Ezzel a például földelt fémcsővel kialakított vezetékkel az egész vezető bevonóanyag, például vízlakk vagy hasonló, egészen a 2 harangtányér 6 szórópereméig földpotenciálon van. Szintén földpotenciálon van a rajzon nem ábrázolt, bevonandó tárgy, például egy jármű karosszériájának a része, amely a 2 harangtányértól tengelyirányban térközzel van elhelyezve. A szórókészüléknek lehet egy szigetelő műanyagból, például poliacetát műanyagból (különösen fe- 15 hér POM) vagy hasonlóból levő 7 külső háza. A 6 szóróperemről jórészt sugárirányban leszórt bevonóanyagnak a feltöltésére a bemutatott kiviteli példában harminc tü alakú 10 elektróda van alkalmazva, amelyek a szórókészülék tengelyével kon- 20 centrikus, mintegy 400 mm átmérőjű kör mentén egyenletesen vannak elosztva. A 10 elektródák középső főrészükkel tengelypárhuzamosan egy kör alakú 20 gyűrűbe vannak beágyazva, amint az az 1. ábrán látható. A 10 elektródáknak a mellső vége (csúcsa) a 20 gyűrűnek a bevonandó tárgy felé eső 21 homlokfelületében levő 22 süllyesztésekben szabadon van hagyva. A 22 süllyesztés kifelé 90°-nál nagyobb szög alakban nyílik (például mintegy 3Q 120°-ban), miáltal többek között az elektródacsúcsok esetlegesen szükséges tisztítása egyszerűen elvégezhető. A 10 elektródáknak a hátsó vége egy villamosán vezető, valamennyi 10 elektródát egymással Összekötő gyűrű alakú huzal vagy huzalsze- 35 rü 12 vezetékkel van összekötve, ami villamos szigetelés szempontjából teljesen a 20 gyűrűbe be van ágyazva. Mind a 7 külső háznak az anyaga, mind a különösen a 20 gyűrű szigetelőanyaga és annak tartó- 40 szerkezete bizonyos hatással van a térerősség eloszlására, és ezzel összefüggésben a szennyeződés veszélyére. A szórókészülék 7 külső házán a 20 gyűrű két, szintén szigetelőanyagból levő 24 küllővel van felfüggesztve, amelyek egy a 7 külső házra felhelye- 45 zett szigetelőanyagból levő 26 gyűrűből sugárirányban, előnyösen azonban a bevonandó tárgy felé ferdén előre nyúlnak. Más alakú, és másképp elrendezett küllők is alkalmazhatók. A 20 gyűrű, a 24 küllők és a 26 gyűrű egybefüggően is kialakítható, 50 vagy egymással összekapcsolhatók. A 7 külső házon történő rögzítésre a 29 rögzitőcsavar szolgál. A 26 gyűrűhöz és az egyik cső alakú 24 küllőhöz egy külső 28 csatlakozón keresztül nagyfeszültségű 14 kábel vezet, amely a 24 küllő egyik végén (az 1. ábrán a felső) levő 16 csatlakozáson keresztül a 10 elektródákat összekötő 12 vezetékhez csatlakozik. Ily módon a 10 elektródák nagyfeszültségre, például 60—80 kV vagy ennél nagyobb feszültségre kapcsolhatók. A rajzon látható módon a 16 csatlakozás megvalósítható például egy 17 nyomórugó, és ezzel szemben a 12 vezetékhez csavarozott 18 érintkező csap segítségével. Az itt leírt készüléknek az előnye abban van, hogy a 10 elektródáknak a villa- g5 55 60 mos csatlakoztatásához csak egyetlen nagyfeszültségű 14 kábelre van szükség, míg az ismert készüléknél az egyes tartókban levő elektródák mindegyikéhez egy külön kábel vezet, amely különálló kábeleket a tartón kivül egy csatlakoztatási helyen egymással össze kell kötni. \ 10 elektródák száma természetesen nem korlátozódik az itt ismertetett példa szerintire, azok számi t azonban úgy kell megválasztani, hogy az egyes 10 elektródák között elegendően kis távolság legyen annak érdekében, hogy a 20 gyűrű 21 homlokfel Hetének a bevonóanyag által történő elszennyezőtlési veszélye elkerülhető legyen. A 10 elektródák mi itegy 400 mm átmérőjű osztóköre esetén mintegy tizennyolc-harminc elektródát kell alkalmazni. Jebntősen kisebb számú 10 elektróda esetén a szigetelő 20 gyűrűn kívüli 10 elektródákat a 21 homlok felületen a már említett módon a bevonóanyag ált vl ugrásszerűen megnövekvő szennyeződés vezető módon összeköti, míg harmincnál több elektróda alkalmazása esetén a villamos erőtér számottevő további javulása nem figyelhető meg, csupán a költségek növekednének. Amennyiben az elektródáknak kisebb vagy nagyobb osztókor átmérőt választunk, akkor a 10 elektródák minimális száma megfelelő mértékben csökken vagy növekszik. A <4)0 mm osztókor átmérő körüli, viszonylag széles tartomány ban a leírt példának megfelelően a 10 elektródák csúcsa közötti távolság mintegy 40 -70 mm-t tesz ki. A 10 elektródáknak a 6 szóróperemtől sugárirányban vett távolsága — éppúgy, mint az ismert készüléknél — nagyobb kell legyen, mint a 6 szóróperem átmérőjének kétszerese (ebben az esetben mintegy 70 mm). A 10 elektródák osztókor átmé őjének jelenleg előnyös nagysága mintegy 35C -450 mm. A szennyeződés veszélye szempontjából az elektródák csúcsának a 6 szóróperem síkjához képesti ten gelyirányú helyzetének jelentősége van. Éppúgy, mir t az ismert készüléknél, az 1. ábrán bemutatott kiv teli példában a 10 elektródák csúcsa tengelyirányban bizonyos távolságra a 6 szóróperem síkja mögött helyezkednek el. Ezt a távolságot úgy választjuk meg, hogy egy elfogadható kompromisszumo keresünk a kisebb távolságból adódó kiszórt bevonóanyag jobb feltöltődése, és ezzel együtt növekvő szennyeződés, különösen a 2 harangtányér és a híz növekvő szennyeződése között. A bemutatott példában a tengelyirányban mért távolságok 25- 60 mm között, előnyösen 50 mm-re adódnak. Általában igaz, hogy a 10 elektródák mellső vége tengelyirányban a 6 szóróperem síkja mögött a 10 elek tródák és a 6 szóróperem sugárirányú távolságán ík 1/3-ánál, előnyösen legfeljebb 1/4-énéi kisebb távolságban hátrább van. Amint azt már ismertettük, a 10 elektródáknak a tartójukat alkotó 20 gyűrűn kívüli része közötti vezetőanyag bevonat általi összekötését el kell kerülri. Az 1. ábrán az A körrel jelzett egyszerű kiviteli alaknál a 10 elektródák megfelelő minimális számával, illetve azok egymás közötti távolságának maximális értéken tartásával ez a feltétel messze3
