194461. lajstromszámú szabadalom • LokáljelŐállító elrendezés

1 A találmány lokáljelelőállító elrendezés mikrohul­lámú összeköttetések vevői számán. A korszerű távközlési technikában egyre elterjed­tebben van szükség digitális jelek átvitelére, mind szabadtéri terjedésű, mind vezetett összeköttetések esetében. A digitális jellel való moduláció legtöbb vál­faja elnyomott vivŐJŰ adójelet szolgáltat. Az ilyen je­lek vételére rendszerint keveréssel működő vevőt használnak. A keverő üzemhez lokáljelre van szük­ség. A vett Jelet a lokáljellel keverve középfrekven­ciás jelet állítanak elő további feldolgozás, továbbí­tás, vagy demodulálás céljára. Így a közép frekvenciás jól jellemzői a lokáljel jellemzőitől is függnek, ami mi­att nagy jelentősége van a lokáljel előállításának. A lokáljel jellemzőivel szemben támasztott fő kö­vetelmény, hogy a frekvenciastabilitás nagy, a zaj pe­dig kicsi legyen. További követelmény,.hogy a lokál­jel előállítása egyszerű módon , nagy megbízhatóság­gal, ló hatásfokkal, kis méretben, kis költséggel tör­ténjék. Ezek a követelmények együttesen rendsze­rint nem teljesíthetők. Ezért sokféle megoldás alakult ki a lokáljel előállítására attól függően, hogy az adott esetben mely követelmények a fontosabbak. Az Ismert megpldások a frekvencia stabilizálása szempontjából alapvetően két csoportba sorolhatók: vannak passzív és aktív stabilizálású megoldások. Pasz­­szív stabilizálást kis hőmérsékletfüggőségű anyagok­ból készült rezonátorokkal, vagy hőkompenzálással valósítanak meg. Az aktív stabilizálás referencia-jel­lel való összehasonlítás útján történik. A referencia­­jelet rendszerint kvarcoszcillátor, vagy frekvencia­­diszkriminátor szolgáltatja. A passzív frekvenciastabilizálás általában egysze­rűbb áramköri felépítéssel elvégezhető, a megvalósít­ható frekvenciastabilitás azonban sok esetben nem ki­elégítő. Nagyobb stabilitás érhető el a kvarcoszcillá­tort referenciaként használó aktív szabályozással, ez viszont a frekvencia növekedésével egyre bonyolul­tabb áramköri felépítést igényel. A frekvenciadiszkri­­minátorral, mint referencia elemmel való szabályozás a két előbbi megoldás között van mind a stabilitás, mii)d a bonyolultság szempontjából. Az aktív szabá­lyozás elvégezhető még a középfrekvenciára lekevert jel segítségével is, ha a vevőhullám szintje ehhez ele­gendő. A legkedvezőbbnek az utóbbi megoldás ítélhető, mivel ezzel viszonylag egyszerű módon kielégítő frek­venciastabilitás érhető el. Sajnos azonban ez az eljárás a digitális modulációjú elnyomott vivőjű összekötteté­sekben nem használható, mivel a vivőhullám szintje ilyen esetekben vagy nagyon kicsi, vagy a vivő nincs jelen. Digitális moduláció esetén ugyanis a spektrum erősen függ az átvitt információtól, ezért a frekben­­ciadiszkriminátorral való szabályozás nem a vivőfrek­venciára, hanem az információ által meghatározott valamilyen más és gyakran változó értékre történne. Emiatt az ilyen szabályozás sokszor téves lenne, vagy­is nem segítene a stabilizálásban, hanem esetleg még rontana is. Az előzőekben felsorolt okok miatt a digitális mo­dulációjú elnyomott vivőjű összeköttetésekben jelen­leg viszonylag bonyolult lókáljelelőállítás pedig ko­moly költségtényező, különösen a közepes és kis se­bességű berendezések esetében. Az előbbi hátrányokat küszöböli ki a találmány szerinti lokáljelelőálUtó berendezés, amely digitális modulációjú elnyomott vivőjű átvitel esetén is lehe­tővé teszi az aktív frekvenciastabilizálást akár a vételi 2 frekvencián, akár a középfrekvenciára lekevert jel ré­vén. Ezt a lehetőséget a találmány szerinti loká|)el­­előállítóban alkalmazott szabályozó egység teremti meg, mely a digitális modulációjú jel spektrumának a változását érzékeli. A találmány lokáljelelőálUtó elrendezés mikrohul­lámú összeköttetések vevői számára, mely keverŐ(ke)t, középfrekvenciás fokozatofka)t és elektronikusan hangolható oszcillátor(oka)t tartalmaz. A találmány szerinti lokáljelelőállító elrendezésben a középfrek­venciás fokozatok eredő sávközepe és a középfrekven­ciára kevert vett jel spektrumának sávközepe közötti frekvenciakülönbséggel arányos jelet szolgáltató sza­bályozó egység(ek) van(nak) elhelyezve. A szabályo­zó egység bemenete(i) a vevőnek a lokáljelelőállító el­rendezésben levő középfrekvenciás fokozatának (fo­kozatainak) a kimenetéhez (kimeneteihez van(nak) kapcsolva. A szabályozó egység kimenete az elektro­nikusan hangolható oszcillátor szabályozó bemeneté­hez csatlakozik. Az elektronikusan hangolható osz­cillátor kimenete közvetlenül, vagy kimeneti egysé­gen keresztül a keverő lokál frekvenciás bemenetével van összekötve. A találmány lehetséges gyakorlati megoldásainak egyik kiviteli alakja az 1., 2, és 3. ábrán látható. A 4. ábra pedig módosított kiviteli alakot mutat. Az l. ábrán a vevő főbb részei szerepelnek. A 2. ábra a lokáljelelőállító, a 3. ábra pedig a szabályozó egység egyik gyakorlati. megvalósítását mutatja. A 4. ábra a szabályozó egységre mutat változatot. A vevő fő részeit az 1. ábra adja meg. A vevő 1 be­meneté a 2 bemeneti egységhez kapcsolódik. Ez álta­­láben szűrőket, erősítőket, illesztő elemeket tartal­maz. A 2 bemeneti egységhez a 3 keverő csatlakozik, melyhez az S középfrekvenciás fokozat kapcsolódik. Az utóbbi kimenete egyrészt a 6 szabályozó egysé­gen és 4 elektronikusan hangolható oszcillátoron ke­resztül visszacsatlakozik a 3 ke verő re, másrészt az így kialakított IS lokáljelelőállító 22 kimenetét képezi. A 22 kimenetet a 7 középfrekvenciás fokozat és a 8 demodulátor követi. Mind az 5, mind a 7 középfrekvenciás fokozat cél­szerűen szűrőkből, erősítőkből, kiegyenlítőkből áll, továbbá rendszerint tartalmaz automatikus erősítés­­szabályozót (AGC-t) és/vagy limitért. A 8 demodu­látor a 9 vivővisszaállítóval, a 8 demodulátort köve­tő 10 regenerátor pedig a 14 órajelkinyerő egység­gel van ellátva. A 10 regenerátorhoz a 11 bitvisszake­­verőn keresztül a 12 jelzőegység csatlakozik, amely­nek kimenete egyben a vevő 13 kimenete. Az 1. ábra szerinti elrendezés működése a következő. A vett jel a 2 bemeneti egységen keresztül a 3 ke­­verőre jut. Ez a jelet a 4 elektronikusan hangoló osz­cillátor segítségével középfrekvenciára teszi át. A jel ezután áthalad az 5 középfrekvenciás fokozaton, mely a lókáljelelőállítás részét képezi. Kiementén a tel kettéoszlik és egy része a 6 szabályozó egységre :erül. Ennek feladata a szabályozó jel előállítása a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor részére. A kö­zépfrekvenciás jel másik része pedig a további 7 kö­zépfrekvenciás fokozaton keresztül a 8 demodulátor­ra jut. A demodulációhoz koherens rendszerekben szük­ség van a vivő visszaállítására. Ezt a feladatot a 9 vi­vővisszaállító látja el. A demodulált jel a 10 regenerá­toron és a 11 bitvisszakeverőn át a 12 jelkezelő egy­ségre Jut, mely utóbbi a vevő 13 kimenetéhez csat­lakozik. A 10 regenerátor működéséhez szükséges a 194.461 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom