194461. lajstromszámú szabadalom • LokáljelŐállító elrendezés
1 A találmány lokáljelelőállító elrendezés mikrohullámú összeköttetések vevői számán. A korszerű távközlési technikában egyre elterjedtebben van szükség digitális jelek átvitelére, mind szabadtéri terjedésű, mind vezetett összeköttetések esetében. A digitális jellel való moduláció legtöbb válfaja elnyomott vivŐJŰ adójelet szolgáltat. Az ilyen jelek vételére rendszerint keveréssel működő vevőt használnak. A keverő üzemhez lokáljelre van szükség. A vett Jelet a lokáljellel keverve középfrekvenciás jelet állítanak elő további feldolgozás, továbbítás, vagy demodulálás céljára. Így a közép frekvenciás jól jellemzői a lokáljel jellemzőitől is függnek, ami miatt nagy jelentősége van a lokáljel előállításának. A lokáljel jellemzőivel szemben támasztott fő követelmény, hogy a frekvenciastabilitás nagy, a zaj pedig kicsi legyen. További követelmény,.hogy a lokáljel előállítása egyszerű módon , nagy megbízhatósággal, ló hatásfokkal, kis méretben, kis költséggel történjék. Ezek a követelmények együttesen rendszerint nem teljesíthetők. Ezért sokféle megoldás alakult ki a lokáljel előállítására attól függően, hogy az adott esetben mely követelmények a fontosabbak. Az Ismert megpldások a frekvencia stabilizálása szempontjából alapvetően két csoportba sorolhatók: vannak passzív és aktív stabilizálású megoldások. Paszszív stabilizálást kis hőmérsékletfüggőségű anyagokból készült rezonátorokkal, vagy hőkompenzálással valósítanak meg. Az aktív stabilizálás referencia-jellel való összehasonlítás útján történik. A referenciajelet rendszerint kvarcoszcillátor, vagy frekvenciadiszkriminátor szolgáltatja. A passzív frekvenciastabilizálás általában egyszerűbb áramköri felépítéssel elvégezhető, a megvalósítható frekvenciastabilitás azonban sok esetben nem kielégítő. Nagyobb stabilitás érhető el a kvarcoszcillátort referenciaként használó aktív szabályozással, ez viszont a frekvencia növekedésével egyre bonyolultabb áramköri felépítést igényel. A frekvenciadiszkriminátorral, mint referencia elemmel való szabályozás a két előbbi megoldás között van mind a stabilitás, mii)d a bonyolultság szempontjából. Az aktív szabályozás elvégezhető még a középfrekvenciára lekevert jel segítségével is, ha a vevőhullám szintje ehhez elegendő. A legkedvezőbbnek az utóbbi megoldás ítélhető, mivel ezzel viszonylag egyszerű módon kielégítő frekvenciastabilitás érhető el. Sajnos azonban ez az eljárás a digitális modulációjú elnyomott vivőjű összeköttetésekben nem használható, mivel a vivőhullám szintje ilyen esetekben vagy nagyon kicsi, vagy a vivő nincs jelen. Digitális moduláció esetén ugyanis a spektrum erősen függ az átvitt információtól, ezért a frekbenciadiszkriminátorral való szabályozás nem a vivőfrekvenciára, hanem az információ által meghatározott valamilyen más és gyakran változó értékre történne. Emiatt az ilyen szabályozás sokszor téves lenne, vagyis nem segítene a stabilizálásban, hanem esetleg még rontana is. Az előzőekben felsorolt okok miatt a digitális modulációjú elnyomott vivőjű összeköttetésekben jelenleg viszonylag bonyolult lókáljelelőállítás pedig komoly költségtényező, különösen a közepes és kis sebességű berendezések esetében. Az előbbi hátrányokat küszöböli ki a találmány szerinti lokáljelelőálUtó berendezés, amely digitális modulációjú elnyomott vivőjű átvitel esetén is lehetővé teszi az aktív frekvenciastabilizálást akár a vételi 2 frekvencián, akár a középfrekvenciára lekevert jel révén. Ezt a lehetőséget a találmány szerinti loká|)elelőállítóban alkalmazott szabályozó egység teremti meg, mely a digitális modulációjú jel spektrumának a változását érzékeli. A találmány lokáljelelőálUtó elrendezés mikrohullámú összeköttetések vevői számára, mely keverŐ(ke)t, középfrekvenciás fokozatofka)t és elektronikusan hangolható oszcillátor(oka)t tartalmaz. A találmány szerinti lokáljelelőállító elrendezésben a középfrekvenciás fokozatok eredő sávközepe és a középfrekvenciára kevert vett jel spektrumának sávközepe közötti frekvenciakülönbséggel arányos jelet szolgáltató szabályozó egység(ek) van(nak) elhelyezve. A szabályozó egység bemenete(i) a vevőnek a lokáljelelőállító elrendezésben levő középfrekvenciás fokozatának (fokozatainak) a kimenetéhez (kimeneteihez van(nak) kapcsolva. A szabályozó egység kimenete az elektronikusan hangolható oszcillátor szabályozó bemenetéhez csatlakozik. Az elektronikusan hangolható oszcillátor kimenete közvetlenül, vagy kimeneti egységen keresztül a keverő lokál frekvenciás bemenetével van összekötve. A találmány lehetséges gyakorlati megoldásainak egyik kiviteli alakja az 1., 2, és 3. ábrán látható. A 4. ábra pedig módosított kiviteli alakot mutat. Az l. ábrán a vevő főbb részei szerepelnek. A 2. ábra a lokáljelelőállító, a 3. ábra pedig a szabályozó egység egyik gyakorlati. megvalósítását mutatja. A 4. ábra a szabályozó egységre mutat változatot. A vevő fő részeit az 1. ábra adja meg. A vevő 1 bemeneté a 2 bemeneti egységhez kapcsolódik. Ez általáben szűrőket, erősítőket, illesztő elemeket tartalmaz. A 2 bemeneti egységhez a 3 keverő csatlakozik, melyhez az S középfrekvenciás fokozat kapcsolódik. Az utóbbi kimenete egyrészt a 6 szabályozó egységen és 4 elektronikusan hangolható oszcillátoron keresztül visszacsatlakozik a 3 ke verő re, másrészt az így kialakított IS lokáljelelőállító 22 kimenetét képezi. A 22 kimenetet a 7 középfrekvenciás fokozat és a 8 demodulátor követi. Mind az 5, mind a 7 középfrekvenciás fokozat célszerűen szűrőkből, erősítőkből, kiegyenlítőkből áll, továbbá rendszerint tartalmaz automatikus erősítésszabályozót (AGC-t) és/vagy limitért. A 8 demodulátor a 9 vivővisszaállítóval, a 8 demodulátort követő 10 regenerátor pedig a 14 órajelkinyerő egységgel van ellátva. A 10 regenerátorhoz a 11 bitvisszakeverőn keresztül a 12 jelzőegység csatlakozik, amelynek kimenete egyben a vevő 13 kimenete. Az 1. ábra szerinti elrendezés működése a következő. A vett jel a 2 bemeneti egységen keresztül a 3 keverőre jut. Ez a jelet a 4 elektronikusan hangoló oszcillátor segítségével középfrekvenciára teszi át. A jel ezután áthalad az 5 középfrekvenciás fokozaton, mely a lókáljelelőállítás részét képezi. Kiementén a tel kettéoszlik és egy része a 6 szabályozó egységre :erül. Ennek feladata a szabályozó jel előállítása a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor részére. A középfrekvenciás jel másik része pedig a további 7 középfrekvenciás fokozaton keresztül a 8 demodulátorra jut. A demodulációhoz koherens rendszerekben szükség van a vivő visszaállítására. Ezt a feladatot a 9 vivővisszaállító látja el. A demodulált jel a 10 regenerátoron és a 11 bitvisszakeverőn át a 12 jelkezelő egységre Jut, mely utóbbi a vevő 13 kimenetéhez csatlakozik. A 10 regenerátor működéséhez szükséges a 194.461 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
