194440. lajstromszámú szabadalom • Nemlineáris elmozdulás-nyomóerő karakterisztikájú nyomógomb szerkezet

1 194 440 2 A találmány tárgya ergonómiailag kedvező, negatív hajlásszögű elmozdulás-nyomóerő karakterisztika sza­kaszt realizáló nyomógomb szerkezet* amely kedve­zően kombinálható a különböző érzékelő elemekkel, különös tekintettel a villamos kapacitásváltozást hasz­nosító elemekre A megoldás előnyösen alkalmazható berendezések kézi vezérlésére, működtetésére haszná­latos billentyűzetek kialakításában. A különböző billentyűzetek az ember-gép kapcso­latnak igen fontos elemei, amelyek ergonómiailag is kedvező kiképzésére igen nagy gondot kell fordítani, mert az alapvetően befolyásolhatja a kezelő munka­végzésének hatékonyságát. Az adott problémák leg­jellemzőbben a számítástechnika gyakorlatában je­lentkeznek, ahol a különböző szempontok egyik legjobb összefoglalását A.Chakir: Visual Display Terminals (John Wiley and Sons, Chichester, New-York-Brisbane, Toronto, 1980). c. könyv tartalmazza. Ergonómiai szempontból a nyomógombok kedve­ző elmozdulás-nyomóerő karakterisztikájában van egy olyan szakasz, ahol a növekvő elmozduláshoz határo­zottan csökkenő erő tartozik, ami a kezelőben a nyo­mógomb „átbillenésének” (snap action) érzését kelti. Ez az érzés a nyomógomb működtetésének érintésen alapuló visszacsatolását (tactile feedback) szolgálja. Az eddig ismert negatív elmozdulás-nyomóerő ka­rakterisztikát vagy karakterisztika szakaszt megvaló­sító nyomógomb szerkezetek alapvetően három cso­portba sorolhatók: — mechanikus, rugós szerkezetek, — membrán típusú szerkezetek, — mágneses szerkezetek. A találmány szerinti megoldás az utóbbi csoport­ba tartozik, amelyek közös előnye, hogy a kizáró­lag mágneses erőhatáson alapuló szerkezetek kopás­nak kiemelten kitett és rugalmas deformációt szenve­dő alkatrészek nélkül is megvalósíthatják a kívánt ne­gatív elmozdulás-nyomóerő karakterisztikát. Az eddig ismert nyomógomb szerkezetek — egy állórészből, — egy a nyomógomb megnyomásának hatására az ál­lórészhez képest elmozduló mozgórészből, — a mozgórész relatív elmozdulása ellen ható rugó­zó elemből és — a relatív elmozdulást hasznosító érzékelő elemből állnak. A fentebb hivatkozott mágneses szerkezetek rugó­zó elemként, vagyis a nyomógomb alaphelyzetben tartásához és a mozgórész alaphelyzetbe való vissza­térítéséhez részben vagy egészben olyan permanens mágnest is tartalmazó mágneskört alkalmaznak, amelynek elemeit részben az állórész, részben a moz­górész tartalmazza, és a nyomógomb megnyomásakor a mágneses elemek szétválása következtében az álló és mozgó elemek közötti mágneses vonzóerő lecsökken. A kedvező út-erő karakterisztika a mágneses erő nem lineáris változásából adódik. Szokásos a mágneses erőhatás rugóerőkkel való kombinálása is. A fenti körbe tartozó összes ismert megoldásban a mozgórész ferromágneses elemet tartalmazó része vagy önállóan van csapágyazva (megvezetve a szerke­zet állórészéhez képest), vagy a nyomógomb működ­tetésére szolgáló, az állórészhez képest ugyancsak csa­págyazott vagy megvezetett mozgórészhez van fixen hozzá rögzítve. Ez a körülmény egyrészt bonyolítja a szerkezetet, ami mind a szükséges alkatrészek nagy számában, z mind azok bonyolult formájában megfigyelhető, másrészt a szerkezetek túlhatározottsága miatt nem teszi lehetővé az alkalmazott mozgórészek önbeálló illeszkedését az érzékelő elemeken, amely problémái további elasztikus vagy rugózó elemek közbeiktatá­sával, vagy pontos illeszkedést nem igénylő HALL ge­­nerátoros érzékelő elemek alkalmazásával küszöbölik ki. Ezen problémák következményeként értékelhető az eddig ismert megoldások tetjedelmes mivolta és/vagy viszonylag magas ára, amely tömeges alkal­mazásukat a korszerű, olcsó, de ergonómiailag és esz­tétikailag igényes búlentyűzetekben kedvezőtlenül befolyásolja. Ezt az állapotot tükrözi a 3.942.145 US szabadal­mi leírás, amely az eddig ismert megoldások közül a legközelebb áll jelen találmány tárgyához. A leírás­ból is kitűnik, hogy egyetlen nyomógomb szerkezet­hez 13 darab alkatrész szükséges és ezek közül 4 darab alkatrész bonyolult formájú és pontos illesz­tést igényel. A leírásból kitűnik, hogy hasonlóan a többi, már ismert szerkezethez, a mozgórész ferromágneses be­tétet tartalmazó azon eleme, amely az elmozdulást hasznosító érzékelő kontaktus vagy kapacitás mozgó fegyverzetét elmozdítja, határozott megvezetéssel rendelkezik, vagyis önbeálló tulajdonsága nincs, ilymódon a ferromágneses elemek villamosvezető tu­lajdonságát sem használhatja ki a kapcsoló/érzékelő elemek közvetlen működtetésére. Ugyancsak kitűnik a hivatkozott leírásból, hogy a megoldásban alkalmazott permanens mágnesgyűrű nincs kifejezetten egyik elemhez sem rögzítve, ha­nem a fent hivatkozott mozgó elemmel együtt elmoz­duló tengelyre van lazán felfűzve és annak ferromág­neses betétje és egy rögzített, az állórészhez tartozó, ferromágneses elem között helyezkedik el. Noha a mágnesgyűrű önbeálló tulajdonságú, a szerkezet fel­építése ennek kihasználását sem a gyártási pontatlan­ságok kiegyenlítésére, sem az érzékelő vonatkozásá­ban nem teszi lehetővé, az csak a mágnesgyűrű be­­szorulását hivatott megakadályozni. A találmány célja az ismert, mágneses hatást ki­használó nyomógomb szerkezetek hátrányainak kiküszöbölése, és olyan nyomógomb szerkezet kiala­kítása, amely kevesebb alkatrészt tartalmaz, az al­katrészek kis tömegűek, olcsó anyagokból viszonylag laza tűréssel gyárthatók, lehetővé téve ezzel magas ergonómiai és megbízhatósági követelményeket kielé­gítő billentyűzeteknek a korábbiaknál gazdaságosabb gyártását. Jelen találmány azon a felismerésen alapul, hogy a már ismert mágneses erőhatást kihasználó negatív el­mozdulás-nyomóerő karakterisztikájú nyomógombot az eddig ismert szerkezeteknél lényegesen egyszerűb­ben is létre lehet hozni olymódon, hogy a szerkezet mozgórészét két egymástól teljesen elkülönített rész­ből, egy fejrészből és egy törzsrészből alakítjuk ki. A fejrész szolgál a nyomógomb működtetésére és az állórészben a szokásos módon meg van vezetve vagy csapágyazva. A törzsiész képezi (vagy tartalmazza) a mozgó­rész ferromágneses elemét, és kialakítása azon a fel­ismerésen alapul, hogy a törzsrészt elegendő az álló­rész alkalmasan kiképzett fészkében elhelyezni oly­módon, hogy csupán annak falai korlátozzák több szabadságfokú mozgását. Az állórész ferromágneses eleme a törzsrészt ma­gában foglaló fészek felső ütköző felülete irányában 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom