194436. lajstromszámú szabadalom • Önhordó szerkezetű tekercs egység valamint az azzal kialkított, szabadvezetékre, nagyfeszültségü kábelre kapcsolható vagz tokozott nagyfeszültségü berendezésben alkalmazható egy tagban szerelhető hullámzár
1 194.436 2 A találmány tárgya önhordó szerkezetű tekercs *gytég, Valamint az azzal kialakított, szabadvezetékre, nagyfeszültségű kábelre kapcsolható vagy tokozott rtagyfeszültségű berendezésben alkalmazható egy tagban szerelhető hullámzár. A találmány szerinti önhordó szerkezetű tekercs egységnek hengerpalást felület mentén menetközös tekercseléssel kialakított egy vagy több bekezdésű tekercselése és két, a tekercs végein elhelyezett lezáró szerelvénye van. Az egyes lezáró szerelvények központi agyrészre, a tekercs ívét követően ívelt bordatartó karokra, valamint a bordatartó karokat az agyrésszel összekötő sugárirányú merevítőkre tagolhatók. A tekercs szélső menetei legalább egy-egy bordatartó karral galvanikusan össze vannak kötve. A tekercs egységnek továbbá a bordatartó karokhoz rögzített és a meneteket a hengerpalást felület mentén szigetelten összetartó és rögzítő bordái vannak. A szabadvezetékre kapcsolható egy tagban szerelhető hullámzár tekercs egységet, hangoló tagot és adott esetben a hangoló tag védelmére szolgáló túlfeszültség levezetőt tartalmaz. A tokozott nagyfeszültségű berendezésben alkalmazható egy tagban szerelhető hullámzámak a tokozott nagyfeszültségű berendezés burkolatához illeszkedő burkolatszakaszt alkotó hengeres köpenye és e köpeny végeihez rögzített tárcsaszigetelői vannak, ahol a tárcsaszigetelők középrésze vagy részeként kialakított vagy rászerelt villamos érintkezőket hordoz. Ismert, hogy villamos energia elosztó hálózatra felépített vivőfrekvenciás összeköttetések egyik fő elemét a hullámzárak alkotják. A hullámzárak feladata elsősorban kijelölni, illetve meghatározni azt a hálózatszakaszt, mely egy adott, összetartozó adó és vevő közötti információtovábbítás szempontjából az átviteli utat alkotja, továbbá sávszűrőként funkcionálva biztosítják egyrészt, hogy az átviteli úton ne terjedjen túl az információ, másrészt, hogy zavaró információ ne jusson az átviteli útra, valamint mint koncentrált induktív elemek egyéb, rövid távvezetékek esetében villamos paramétereket javító feladattal is rendelkeznek. A hullámzárakat az átviteli útként kijelölt hálózatszakasz végpontjain a vezetékbe iktatott soros elemként helyezik el. Fő részüket egy fojtótekercsként szolgáló tekercs egység alkotja, amely mellett rendszerint az átviteli frekvenciatartományt meghatározó hangoló tag, valamint esetenként a hangolótag védelmére szolgáló túlfeszültséglevezető van elhelyezve, ez utóbbiak a tekercs egységgel villamosán párhuzamosan kapcsolva. A hangoló tag kialakítását tekintve R, L, C elemekből kétpólusként összeállított szűrő elem, amely a tekercs egység tekercsével együtt alkot sávszűrőt. A hangoló tag általában hordozó lapra szerelten elektromágneses tér ellen árnyékolást nyújtó dobozban van elhelyezve, vagy környezeti szennyeződéstől, időjárási behatásoktól védő burkolattal van ellátva, és mint ilyen egy szerelési egységet alkot. A túlfeszültség levezetők az erősáramú technikában szokásosan alkalmazott porcelánszigetelővel kialakított túlfeszültség levezetők. Maga a tekercs egység szerkezeti kialakítását tekintve egy nagyáramú, 5—5000 A-es üzemi és esetenként a 140 kA-t is elérő dinamikus terhelésre méretezett tekercsből és az ehhez rögzített szerelvényekből áll. A szerelvényeknek több feladata van, elsősorban a tekercs megfelelő minőségű villamos csatlakoztathatóságát és mechanikai rőgzíthetőségét kell biztosítani, továbbá magával a tekerccsel együtt egy olyan mechanikailag szilárd szerkezetet kell alkotniuk, amely a rendeltetésszerű használat során föllépő villamos igénybevételeket és az ebből adódó mechanikai igénybevételeket károsodásmentesen elviseli, például a csúcsfeszültségeket és a rövidzárlati áramokat átütés és lényegében deformálódásmentesen viseli el, továbbá az egyéb mechanikai jellegű igénybevételeket például függesztés, szélnyomás, hőmérsékletváltozások deformáló hatását stb. is károsodásmentesen elviseli, valamint a különböző mechanikai jellegű követelményeknek, például könnyű szállíthatóság, könnyű szerelhetőség stb. is eleget tesz. E követelményekből és feltételekből adódóan az egyes tekercsmegoldások egymástól általában csak kismértékben, nem egyszer csak az egyes szerkezeti elemekben, illetve ezek kialakításában térnek el, mint azt jól példázzák a 167.612 ljsz., és a 181.037 ljsz. HU szabadalmi leírásokban vagy például az EMIL HAEFELY f. CIE AG. (Basel, Svájc) cég termékkatalógusában bemutatott tekercs A tekercs egységek rendszerint távvezetéki alumíniumsodrat vagy alumíniumprofil vezető hengerpalást felület menti menetközös tekercselésével kialakított tekercset, a tekercs végein elhelyezett, a szélső menetekkel galvanikusan összekötött és bordatartó karokat hordozó lezáró szerelvényt, valamint a tekercs meneteit menetköz tartással szigetelten öszszefogó és végeinél a lezáró szerelvények bordatartó karjaihoz rögzített alkotóirányú bordákat tartalmaz. A 167.612 ljsz. HU szabadalmi leírásban ismertetett vagy a HAEFELY cég katalógusában bemutatott fojtótekercsként szolgáló tekercs egységeknél csillagalakú lezáró szerelvényeket vonórudak rögzítik szigetelten egymáshoz. A vonórudak a tekercs méreteitől függően a lezáró szerelvények agyrészéhez és/vagy a sugárirányú merevítőihez vannak rögzítve, és a tekercs belső terében helyezkednek el. A kívánt merevséget a széleinél egymástól bordákkal távtartott, közepén egy vagy több vonórúddal egymásnak feszített lezáró szerelvények által alkotott „doboz’’-szerű kialakítás adja. E megoldás mechanikai és szerelési szempontokból a vonórudak alkalmazásából, valamint a lezáró szerelvényeknek merev egymásnak feszítéséből adódóan több hátrányossággal rendelkezik. A dinamikus igénybevételek és hőmérsékletváltozások a vonórudak feszítettségének gyakori ellenőrzését, utánálh'tását igénylik, ami a nagyfeszültségű távvezeték hálózatra kapcsolt alkalmazásból adódóan csak nehézkesen hajtható végre, továbbá a vonórudak esetleges eltérő feszültségi állapota a vonórudak túlterheléséhez, esetleg elpattanásához vagy egy vagy több borda eltűréséhez, de mindenképpen a tekercs élettartamának csökkenéséhez vezet. A 181.037 lajstromszámú HU szabadalmi leírás olyan önhordó szerkezetű tekercset ismertet, amelynél lényegében a tekercsvég lezáró szerelvények túlzottan merev egymás irányában feszítése azáltal van elkerülve, hogy a tekercsvég lezáró szerelvényeket rugalmas elemet magábafoglaló kötőtag felhasználásával, általában elhelyezésétől függően nyomásra vagy húzásra igénybevett előfeszített tekercsrugóval feszítik egymás irányába. E megoldás mind a statikus mind a dinamikus igénybevételek szempontjából kedvezőbb, az ilyen igénybevételnek jobban ellenálló szerkezetet eredményez. A hullámzárakat, mint szerkezeti egységeket villa* 5 40 15 20 25 30 35 40 45 53 55 60 3
