194436. lajstromszámú szabadalom • Önhordó szerkezetű tekercs egység valamint az azzal kialkított, szabadvezetékre, nagyfeszültségü kábelre kapcsolható vagz tokozott nagyfeszültségü berendezésben alkalmazható egy tagban szerelhető hullámzár
1 194.436 2 mos távvezetéki tartóoszlopra vagy portálra függesztik, falból kinyúló konzolra függesztik vagy állítják, illetve földre állított oszlop tetejére szerelt állványra állítják. Rendeltetésszerű helyzetben a tekercs egység tengelye függőleges helyzetű, a hangoló tag vagy a tekercs egység fölött helyezkedik el, vagy a tekercs egység oldala mellett kívül helyezkedik el és alul az alsó lezáró szerelvényhez, felül pedig a felső lezáró szerelvényhez van rögzítve. Az esetlegesen alkalmazott túlfeszültség levezetőt is hasonlóan, a hangoló tag mellett vagy a tekercs tetején vagy a tekercs egység oldala mellett helyezik el, és ugyanúgy rögzítik a tekercs egységhez, mint a hangoló tagot. Függesztett kivitelű hullámzár esetén a tekercs egység felső lezáró szerelvényének függesztő eleme(i) például függesztő csapja vagy függesztő szeme van a felfüggesztés biztosítására, egyes kiviteli alakoknál az alsó lezáró szerelvény is el van látva egy vagy több függesztő elemmel a lehorgonyzás biztosítására. Az álló kivitelű hullámzár esetén az alsó lezáró szerelvényen, állványon stabil felfekvést nyújtó támfelületek vannak kiképezve. Villamos kapcsolás szempontjából, mint már említettük, a hullámzár tagjai egymással párhuzamosan vannak kapcsolva. A hullámzámak, mint villamos egységnek csatlakozó kapcsait a tekercs egység felső és alsó lezáró szerelvényén lévő, kifelé álló csatlakozó fülek alkotják, amelyhez rögzített vezetők útján kapcsolható a hullámzár a hálózathoz. Az olyan hullámzáraknál, ahol a hangoló tag és adott esetben a túlfeszültség levezető a tekercs egység oldala mellett kívül helyezkedik, el, a hullámzár tagok párhuzamos kapcsolása a hangoló tagnak, illetve a túlfeszültség levezetőnek az alsó és felső lezáró szerelvényhez való rögzítő kapcsolatán keresztül, külön összeköttetés kialakítása nélkül is megvalósul. Az olyan hullámzáraknárviszont, ahol a hangoló tag és a túlfeszültség levezető a tekercs egység tetején helyezkedik el, illetve a tagok a felső lezáró szerelvényre vannak rögzítve, a tagok párhuzamos kapcsolását csak egy további, a hangoló tag és az adott esetben jelenlévő túlfeszültség levezető másik kapcsát a tekercs egység alsó lezáró szerelvényével galvanikusan összekötő vezeték alkalmazásával lehet megoldani, amely vezeték a tekercs belsejében húzódik. Az ismert hullámzárak számos hátrányossággal rendelkeznek, Az olyan hullámzáraknál, ahol a hangoló tag elektromágneses terekkel szemben árnyékolást nyújtó dobozban, rendszerint vasdobozban van elhelyezve, hátrányosság, hogy a doboz a keletkező örvényáramok miatt túlzottan melegszik, a hullámzár a dinamikus villamos igénybevételeket kevésbé viseli el, élettartama a másfajta kialakítású hullámzárakhoz viszonyítva alacsonyabb. Az olyan hullámzáraknál, ahol a hangoló tag a tekercs egység mellett helyezkedik el, hátrányosság, hogy a hulíámzár környezetében lévő vezetékek által gerjesztett mágneses tér zavaró jeleket indukál a hangoló tag elemeibe és belső öszszeköttetéseibe, amelyek a távközlési összeköttetést zavarólag befolyásolják. Bár van lehetőség a hullámzárak elhelyezését úgy megválasztani, hogy a környező vezetők által keltett mágneses tér zavaró hatása minimális legyen, de ez egyrészt minden telepítésnél nehézséget, méréseket és egyedi döntést igényel, másrészt az adott helyen csak is korlátozottan optimális elhelyezés érhető el, valamint a már elhelyezett hullámzárak hálózatfejlesztésénél problémát, nehézséget jelentenek, adott esetben a már telepített hullámzárat át kell helyezni, ami nem minden esetben lehetséges. A nehézségek ilyen jellegű megoldása azonban mindenképpen jelentős szellemi és anyagi ráfordítást jelent, adott esetben utólagos beruházás formájában. Az ismertetett hullámzáraknál további hátrányosság a nehézkes szerelhetőségük. A szerelés általában tagonként a hullámzár telepítésekor történik, a szerelés során a szigorú biztonságtechnikai és életvédelmi előírásokat be kell tartani, s a hullámzárat úgy kell elhelyezni, hogy a hozzáférhetőség, főként a tekercs egység vonórúdjainak vagy kötőtagjainak ellenőrzése, állíthatósága a lehetőségekhez mérten egyszerűen megoldható és biztonságtechnikai követelményeket maximálisan kielégítő legyen. Az ismertetett hullámzáraknak még egy lényeges hátrányossága a tokozott nagyfeszültségű berendezések kapcsán jelentkezik. Mint ismeretes, a tokozott nagyfeszültségű berendezések olyan kialakításúak, hogy a nagyfeszültségű vezeték egy burkolatként szolgáló, végein lezárt hengeres köpeny középvonalában van elhelyezve, és a hengeres köpeny a levegőnél nagyobb átütési szilárdsággal rendelkező gázzal, például nemesgázzal, nitrogénnel vagy kénhexafluroiddal van feltöltve. Az ilyen berendezések esetén a távközlési összeköttetéshez szükséges hullámzárakat a berendezés elé és mögé iktatják be a hálózatba, mivel az ismertetett hullámzárak szerkezeti kialakításukból adódóan a tokozott nagyfeszültségű berendezésekben gyakorlatilag nem helyezhetők el. Az elhelyezésük ugyanis a kívánt átütési szilárdsági követelmények betartásával csak úgy lenne megoldható, ha minden hullámzár tag külön-külön, a kívánt átütési szilárdság szerint méretezett és a taghoz illeszkedő kialakítású, így tagonként és berendezés többi részét burkoló köpenytől eltérő átmérőjű köpenyben, a köpenyhez és az Ulető taghoz illeszkedő kialakítású tárcsaszigetelőkkel rögzítetten lenne elhelyezve, és a tagok villamos kapcsolását biztosító vezetékek is egyedi kialakítású elágazó típusú köpenyekben, valamint a köpenyekhez illeszkedő tárcsaszigetelőkkel való rögzítéssel lenne megoldva. A hullámzáraknak a tokozott berendezéseken kívüli hálózatba iktatása viszont nehézséget jelenthet az adó, illetve a vevő elhelyezésénél, valamint az a hátrányossága, hogy az információ az egész tokozott berendezésbeli hálózaton terjed, így az információ nem kívánt hálózatrész felé történő kijutását a tokozott nagyfeszültségű berendezés és hálózatrész közé iktatott, egyébként fölösleges további hullámzárak elhelyezésével kell meggátolni. Ezáltal az ismertetett hullámzárak alkalmazása tokozott nagyfeszültségű berendezést tartalmazó hálózat esetén rendkívül költséges és túlzottan nagy helyigényű. Az ismertetett nehézségek és hátrányosságok feladattá tették egy olyan hullámzár kialakítását, amely előre olymértékben összeszerelhető, hogy a hálózatba való beszerelése egy szerkezeti egység szerelésével rövid idő alatt egyszerűen elvégezhető, a hangoló tag a hullámzár minden helyzetében olyan helyzetet foglal el, hogy a hullámzár környezetében lévő erősáramú vezetékek által gerjesztett elektromágneses térrel szemben az ismert hullámzárakkal összehasonlítva jobban védett, anélkül, hogy külön árnyékolás lenne alkalmazva, valamint olyan kialakítású, hogy a tokozott nagyfeszültségű berendezésben lényegi szerkezeti változtatás nélkül alkalmazható, s elhelyezése csak egy, lényegében a tekercs egység hoszszával egyező hosszúságú köpeny felhasználásával 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
