194408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a vankomicinek csoportjába tartozó antibiotikumok meghatározására szilárd fázisú receptoron az ennek végrehajtásához szükséges hordozó eszközök és anyagkészlet

1 194.408 2 A találmány tárgyat eljárás egy D-alanil-D-alanin dipeptidhez kötődni képes antibiotikus anyag megha­tározására, amilyenek a vankomicin osztály glükopep­­tid antibiotikumai és ezek származékai vagy aglükon­­jai. A találmány további tárgyát képezik a találmány szerinti módszer kivitelezéséhez használható anyag­­-készletek (kitek) és eszközök. A teikoplanin név egy, a 4239751 s2. USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett antibiotikus anyag­nak, a korábban teichomicinnek nevezett vegyület­­nek a nemzetközi szabad neve (INN). A „vankomi­cin osztályba” tartozó egyéb antibiotikumnak te­kintjük, a vankonticinen kívül a risztocetint, akta-Elanint, teikoplanint, avoparcint, aktinoidint, az L-AM-374, A 477, OA 7653, A 35512 B, A 515668, AAD 216, A 41030, A 47934 jellegű anyagokat, valamint az egyes faktorokat, szárma­zékokat és aglükonokat. Ismeretes, hogy a vankomicin és a risztocetin be­folyásolja a peptidoglukán szintézisét, amely a bak­tériumok sejtfalának fő szerkezeti összetevője. Úgy tűnik, hogy ez a hatás — amely a sejtnövekedés gát­lásához és végső soron a sejt lizis következtében fel­lépő pusztulásához vezet — egy specifikus kötéssel függ össze, amely ezen antibiotikumok és a karbonil terminálison egy D-Ala-D-Ala maradékkal rendelke­ző pentapeptid prekurzor (UDP-N-acetil-muramil­­-pentapeptid) között jön létre (H.R. Perkins Biochem. J. lll.p. 195, 1969). Újabban azt találták, hogy a teikoplanin ugyan­ezen mechanizmuson keresztül hat: kötődik az érzé­keny baktériumok növekedő tenyészeteiben a pepti­­doglukánhoz. Közelebbről azt találták, hogy a teikop­lanin, a vankomicinhez, risztocetin A-hoz és hasonló antibiotikumokhoz hasonlóan kötődik ahhoz a pep­­tidoglukánhoz, amely a karboxil terminálison egy D-Ala-D-Ala dipeptidet tartalmaz. Ennek folytán va­lószínűleg gátolja a bakteriális transzpeptidázt és meg­akadályozza a sejtfal peptidoglukánjában keresztkö­tések kialakulását. Ezek az antibiotikumok kötődnek a D-alanil-D-alanin dipeptidhez vagy egy D-alanil-D­­-alanin karboxi-terminálissal1 rendelkező oligopeptid­­hez is. A vankomicin osztályba tartozó többi antibioti­kumról is bebizonyították, vagy feltételezik, hogy ugyanezen mechanizmus szerint fejtik ki hatásukat, ezért képesek kötődni egy D-alanil-D-alanin dipep­tidhez vagy egy D-alanil-D-alanin karboxil-terminá­­lissal rendelkező oligopeptidhez. Ennélfogva a D-alanil-D-alanin vagy egy D-alanil- D-alanin oligopeptid .molekuláris receptornak” tekinthető az előbbiekben leírt antibiotikus anya­gok vonatkozásában. Az antibiotikumok, és közelebbről a teikoplanin és a vankomicin osztályba tartozó többi antibioti­kum meghatározására a korábbiakban ismertté vált módszerek ( 1. pl. az idézett USA-beli szabadalmi le­írás) főként TLC-n, HPLC-n és az érzékeny mikroor­ganizmusokkal végzett biológiai vizsgálatokon ala­pulnak. Az EP-122.969 számú szabadalmi leírás olyan tisztítási eljárást ismertet, amelyben D-alanil-D-alanint kovalens módon egy hordozóhoz kötve immobili­­zálnak; az így kapott szilárd mátrixot antibiotiku­mok affinkromatográfiis tisztítására lehet felhasznál­ni. Néhány ilyen antibiotikum jelenleg kialakult terá­piás alkalmazására vagy klinikai vizsgálatának előreha­ladott voltára tekintettel szükségessé váltak olyan vizsgálati módszerek, amelyek segítségével ezek az anyagok folyadékokban, különösen biológiai folyadé­kokban gyorsan, könnyen, megbízható módon és automatizálásra alkalmas módon meghatározhatók. Azt találtuk, hogy a teikoplanin és a többi antibio­tikus anyag, amely ugyanazzal a hatásmechanizmussal rendelkezik (amilyen a vankomicin osztályba tartozó többi antibiotikum), és ugyanazokhoz a „molekuláris receptorokhoz” kötődik, meghatározható egy meg­bízható, pontos, gyors és érzékeny módszerrel, amely kompetitiv vagy telítéses kötődési vizsgálatokon ala­pul, és amely szerint egy megfelelő szilárd fázison adszorbeáltatott D-alanil-D-alanin karboxil-terminá­­lissal rendelkező oligopeptidet alkalmazunk egy meg­felelő konjugált alakban. A D-alanil-D-alanin kar­­boxil-terminálissal rendelkező oligopeptid lehet egy tri-, tetra-, penta-, hexa- vagy heptapeptid, míg a di­peptidet a D-alanil-D-alanin képviseli. A találmány szerinti kitüntetett D-alanil-D-alanin karboxil-ter­­minális oligopeptid az epszilon-amino-kaproil-D­­-alanil-D-alanin (a továbbiakban: epszilon-Aca-D­­-Ala-D-Ala). A D-alanil-D-alanin karboxil-terminális oligopep­tidet egy megfelelő hordozóval konjugáljuk annak ér­dekében, hogy abszorbeálhatóvá tegyük egy szilárd fázisú felületen. A megfelelő hordozó ebben az eset­ben bármely makromolekuláris polipeptid lehet, amely képes kovalensen kötődni a D-alanil-D-alanin karboxil-terminálissal rendelkező oligopeptidhez. Ily­­módon olyan konjugátum keletkezik, amely a kivá­lasztott szilárd fázisú felületen képes abszorbeálódni (azaz fizikai kötéseket létrehozni). Az ilyen hordozókra kitüntetett példa az albumin, közelebbről a szarvasmarha-albumin. Használható azonban a tojás-, a humán vagy a sertés-albumin is. A szilárd fázisú felület, amelyre a D-alanil-D- alanin karboxil-terminálissal rendelkező oligopepti­det hordozó anyagot adszorbeáltatjuk, előnyösen az analitikai eszközök vagy tartályok felülete. A talál­mány oltalmi körébe a „hordozó vagy tároló eszköz” kifejezés bármely olyan analitikai eszközt jelent, amely folyékony reagensek tárolására alkalmas vagy legalábbis ilyeneknek kitehető. Kitüntetett példák ilyen vonatkozásban az üveg vagy műanyag mikrotit­­ráló lemezek vagy kémcsövek vagy műanyag lapok. Kitüntetett „hordozó vagy tároló eszköz” a polieti­lén vagy polisztirol mikrotitráló lemezek mélyedései. Mint már mondottuk, az elemzés tárgya, vagyis az az anyag, amely a találmány szerinti módszerrel meghatározható, egy antibiotikus anyag, amely ké­pes kötődni egy D-alanil-D-alanin dipeptidhez vagy egy D-alanil-D-alanin karboxil-terminális oligopeptid­hez, amilyen a teikoplanin vagy más, a (fent megha­tározott) vankomicin osztályba tartozó antibiotikum vagy annak valamely egyedi faktora, származéka, ag­­lükonja vagy pszeudo-aglükonja. A találmány szerinti módszer kompetitiv vagy te­­lítéses kötődési vizsgálatokon alapul. Mint ismeretes, a kompetitiv módszer abban áll, hogy a meghatározandó vegyületet kvantitatív elem­zése egy ismert mennyiségű .jelzett meghatározandó vegyület” jelenlétében történik, a meghatározandó vegyület korlátozott számú „kötődési helyéért” folytatott „versengés” alapján. A telítéses módszer lényegét tekintve különbözik a versengésen alapuló módszertől, amennyiben kétlép­csős eljárást jelent. Ez abból áÚ, hogy a meghatáro­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom