194323. lajstromszámú szabadalom • Berendezés anyagok hőkezelésére elsősorban félautomatikus, vagy automatikus gyártó, és/vagy kezelősorokon
1 194.323 2 2. sz. ábra annak az "A" metszősíkban vett keresztmetszetét ábrázolja. 3. tz. ábra a találmány szerinti hőkezelő berendezés vázlatát ábrázolja felülnézetben, a legegyszerűbb kialakításban, 4. tz. ábra ugyanezt ábrázolja előlnézetben, 6. sz. ábra a beszívott friss levegőnek hulladékhővel történő előmelegítésére is alkalmas berendezés vázlatát tünteti fel előlnézetben, 6. sz. ábra a berendezésből elvezetett (elhasznál) levegő teljes mellőzésével a beszlvott friss levegő hulladékhővel való előmelegítésére egyaránt alkalmas berendezés vázlatát tünteti fel oldanézetben, 7. sz. ábra az egyszer már felhasznált technológiai levegő egy részének elvezetésére, és az elvezetett levegőnek hulladékhővel előmelegített friss levegővel való pótlására alkalmas berendezés vázlatát tünteti fel előlnézetben, 8. sz. ábra a 7. sz. ábrán ábrázolt berendezés két sorbakapcsolt ventilátorral ellátott vázlatát ábrázolja előlnézetben, 9. sz. ábra a zárt, belső keringtetésű berendezés két lehetséges (egy ventilátorral: az ábra baloldala; (a), két sorba kapcsolt ventilátorral: az ábra jobboldala (b), kiviteli változatát ábrázolja kersztmetszet szerű vázlatban, a c ábrán a ventilátorok meghajtására a szektorcsatlakozásoknál alkalmazható kialakítást tünteti fel oldalnézetszerű vázlatban, míg a d. ábrán további hő bevitelének lehetőségére tüntet fel utalást 10. sz. ábra a szektorok csatlakozásánál alkalmazandó csatlakozóelemek lehetséges kiviteli alakjait tünteti fel, az a. ábrán a fűtőcső összekötésére, b. ábrán a ventilátortengely összekötésére, c. ábrán a ventilátortengely hajtására, d. ábrán a fűtőcső csatlakozására alkalmas elem egy-egy lehetésges kiviteli alakját, 11. ábra a 2. sz. ábrán feltüntetett berendezés elemeinek egymással való kapcsolatának egy lehetséges kiviteli alakját ábrázoljuk vázlatban, 12. sz. ábrán a 6. sz. ábrán feltüntetett berendezés elemeinek egymással való kapcsolatának egy lehetséges kiviteli alakját tüntetjük fel vázlatban, 13. sz. ábrán a rotor elemeit ábrázoljuk oldalnézetben és kitöréses előlnézetben, 14. sz. ábrán a rotorlapátok szilárdságának növelésére (kihajlási hullámhosszuk csökkentésére) alkalmazott egyik lehetséges intézkedést tüntetjük fel részleges oldalnézetben. A technika mai szintjét képviselő 1. és 2. sz. ábrán ábrázolt berendezésnél a leglényegesebb elem a szigetelt falazattal készült 1 alagút, amelyen a 3 munkadarabot példaszerűen a 2 konvejorpálya szállítja folyamatosan keresztül. A kocsit és a függesztéket az ábrán nem tüntettük fel. A szükséges meleg levegőt a 4 léghevítő állítja elő, amely az 5 villanymotorral hajtott ventilátorból, valamint az ábrán fel nem tüntetett égőből és hőcserélőből áll. A meleg levegőt a 4 léghevítők elhelyezkedési helyén bocsátjuk az 1 alagútba, amelynek belsejében a 6 légterelők végzik annak az 1 alagút hossztengelye Irányában történő egyenletes elosztását. A 3 munkadarabbal érintkezett levegő a 7 légterelőkben gyűlik össze, és áramlik a 4 léghevítő(k)höz. Ittszük*9 esetén annak egyrészét leválasztják, és a 8 légelvezetőn keresztül a helylnről eltávolítják, többi (nagyobbik részét (friss levegővel keverve) visszavezetik a 4 lóghevítő(k)be. A ma ismert berendezések ki lehetnek még egészítve egy hőcserélővel, amelyben a távozó (elvezetett) levegő hulladék-hőtartalmával a bekeverendő friss levegőt előmelegítik, ezen felül az elvezetett levegőnek a környezetbe való kibocsátásához környezetvédelmi okból szükséges tisztítóberendezéssel (utóégető), ez utóbbi azonban kívül esik a jelen találmány tárgykörén. Itt kell megjegyezzük, hogy az alkalmazott technológia igényel szerint a meleg levegő előállítására két módszert alkalmaznak. Ha a technológia lehetővé teszi azt, hogy a meleg levegőben égéstermék legyen jelen, akkor ún. "direkt fűtést" alkalmaznak, azaz a léghevítőkben alkalmazott égők égéstermékét megfelelő arányban belekeverik a ventilátorok által szállított levegőbe. Nyilvánvaló, hogy ennél az eljárásnál jobb a fűtés hatásfoka. Ha a technológia ezt nem teszi lehetővé, akkor az égéstermék egy hőcserélőbe kerül, ahol átadja hőtartalmát a technológiai levegőnek, ez az ún. "indirekt fűtés" rosszabb hatásfokú, de ha az elsődleges technológiai igény erre irányul, hyilvánvalóan ennek ellenére ezt alkalmazzák. A 3—4. sz. ábrán ábrázolt, a találmány szerinti kialakítású berendezésnél mellőzzük a "koncentrált" léghevítő(k) alkalmazását. A pontosan meghatározott hosszúságú 9 alagútszekterokbó! önmagában ismert módon (pl. csavarkötésekkel) a helyszínen összeállított alagút teljes hossza mentén azonos kialakítású 9 alagút szektorokból áll, — kivételt az első és az utolsó szektor képez, ahol a belépés és a kilépés által szükségessé tett önmagában ismert szerkezeti elemek kerülnek alkalmazásra. A 9 alaqútszektorokmajdnem teljes hosszukban — leszámítva a mindkét végükön kialakított rövid csatlakozási szakaszt, amely egyébként a találmány szerinti kialakítástól függetlenül szilárdságtanilag, valamint az összeállítás érdekében Is szükséges — levegőbevezetésre alkalmas nyílással vannak ellátva, amit az ábrán külön nem tüntettünk fel. Ehhez a nyíláshoz csatlakozik a 10 összekötő elem. A 10 összekötő’’ elem egy rugalmas légvezető csatorna, amely a 9 alagútszektor és a többi szerkezeti elem között vezeti a betáplált meleg levegőt anélkül, hogy a mozgó szerkezeti elemek mechanikai rezgéseit a 9 alagútszektornak átadná. A levegőt a 15 ventilátor mozgatja, amely viszonylag kis átmérőjű, de hosszú rotorral rendelkezik, és amelynek rotorját a 16 villanymotor hajtja meg. A 19 beszlvott levegő a 14 hőátadón keresztül jut a 15 ventilátorba, amely célszerűen keresztáramlású ventilátor, és így alkalmazása szükségképpen a levegő 90°-os iránytörését eredményezi. Innen a már előmelegített levegő a 12 hőátadóba kerül, ahol a szükséges hőmérsékletre felmelegszik, majd a 10 öszszekötő elemen keresztül van a 9 aiagútszektroba bevezetve. Mivel a (meleg) levegő bevezetése majdnem az alkalmazott 9 alagútszektor teljes hosszában történik, a levegőnek az alagút hossztengelye irányában történő elosztására szolgáló elemet nem alkalmazunk. A szükséges hőt az önmagában ismert megoldású 11 égő állítja elő, amelynek égéstermékét — közvetett fűtés esetén — a 12 hőátadóban lévő hőcserélőbe vezetjük, ahonnan, a hőcserélő másik végén — a 13 vezeték segítségével a 14 hőátadó hőcserélőjébe kerül, és ezen végighaladva távozik az itt füstgázelvezetőként alkalmazott 18 csövön. Közvetlen fűtés lehetősége esetén a 11 égő égéstermékét a 12 hőátadóban elhelyezett olyan csőbe vezetjük, amely az áramlás irányában végig fel van ré-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
