194307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kópiaszámú plazmidvektorok előállítására

1 A találmány nagy kópiaszámú plazmidvektorok előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. A génmanipulációs (génsebészeti) technika leg­gyakoribb Ipari alkalmazása az, hogy az előállítani kívánt terméket kódoló génszakaszt beépítik egy úgy­nevezett vektorplazmidba és ezt a plazmidot bejut­tatják egy alkalmas gazdabaktériumba. A plazmid a baktériummal együtt szaporodik, és a beültetett gén működik. A géntermék mennyisége függ a transzláció és a transzkripció Intenzitásától, a termék sejten be­lüli bomlásától és a kérdéses gén (azaz a gént hordozó plazmid) példányszámától. Ha tehát sikerül egy plaz­mid sejtenként! kópiaszámát növelni, a kívánt termé­ket kódoló idegen gén kópiaszámának megnövelésén keresztül a géntermék termelésének jelentős növeke­dése érhető el. Célul tűztük ki olyan új plazmidvektorok előállí­tását, amelynek sejtenként! kópiaszáma lényegesen meghaladhatja az ismert és elteijedten alkalmazott plazmidok kópiaszámát. * 'A tudományos kutatás és az ipar igen nagyszámú, különböző célokra alkalmas, általában mesterségesen konstruált vektorplazmidot használ. Az egyik leg­elterjedtebben haszmált Ilyen plazmid a pRR322, amelyet Boyer és munkatársai konstruáltak [Gene 2 (1977) 95]. Miután az eddig összegyűlt tudományos Ismeretek ezzel a plazmiddal kapcsolatban a legbő­ségesebbek, és ezt illetve származékait használták plazmid replikonként a legtöbb alkalommal gén kló­nozásra, kísérleteink során ezt a plazmidot használ­tuk kiinduló anyagként. A plazmid szerkezetét Sutcliffe határozta meg [CSH Symp; Quant. Bioi. 43 (1979) 77-90] és az 1. ábra szemlélteti. Éz a plaz­mid 4362 bázispár hosszúságú. A plazmid replikáció­­ja (Rep) a 2536. nukleotidnál indul, az óramutató járásával ellenkező irányba, sejtenkénti kópiaszáma átlagosan 20-50. A kópiaszámot egy bonyolult sza­bályozó mechanizmus biztosítja [Plasmid 9 (1983) 1). A 2978. és 3081. nukleotidok közötti szakasz egy kis­­molekulájú RNS szintéziséért felelős, amely nem kó­dol fehérjét, átírása az óramutató járásával egyező irányban történik, elég nagy intenzitással. Ez a kis­­molekulájú RNS a plazmidreplikáció negatív regulá­­tora — represszora. Találmányunk alapját az a felismerés képezi, hogy kitűzött célunk, a plazmid kópiaszámának növelése úgy érhető el, hogy ebben a plazmidrep­likáció represszorának termeléséért felelős génszakasz­ban olyan mutációt hozunk létre, amely a génszakasz­nak ezt a funkcióját megszünteti. Találmányunk te­hát ilyen eljárásra vonatkozik. Laboratóriumunkban az első nagy kópiaszámú plazmidot (pHG) pBR322 vektor EcoRI és BamHI hasítási helyei között idegen DNS-t tartalmazó amp , tets feno-típusú plazmidokkal végzett kísér­letben, kb. 5000 független plazmidból álló rekombi­­náns halmaz analízisekor, spontán fellépett mutáció eredményeként izoláltuk. A pHCl plazmidot tartal­mazó baktérium sejtekből ampli fik álás nélkül, mint egy hússzor olyan mennyiségű plazmid DNS-t lehe­tett izolálni, mint azonos módszerekkel, a hasonló szerkezetű rekombináns molekulát tartalmazó kló­­nokból. A pHG plazmid DNS többszörös újratransz­­formálása E coli HB101 (pro", leu", thi", lac", str-, r-m'endol", recA") [Boyer, H. W. Roulland-Dussoix, D.: J. Mól. Bioi. 4L 459-472 (1969)], C600 fo*. mk", thi", thr", leu", lac") [Boyer, H. W. és munka­társa1 fenti cikke], ED8800 (SupE, supF, hsdS", 2 met, lacZM15, recA56) [Murray, N. E., Brammar, W. J,, Murray, N. E., Brammar, W. J., Munay, K.: Mol. gen. Genet. 150, 53-61 (1977)] gazda sejteket használva minden alkalommal nagy mennyiségű plazmidot tartalmazó ampr, tets kiónokat eredmé­nyezett. Ezért a pBR plazmidokra jellemzőnél húsz­szor nagyobb kópiaszám okaként a plazmid DNS- ben bekövetkező, öröklődő változást tételeztünk fel. A nagy kópiaszámot okozó mutáció azonosítása A pHCl plazmidot az EcoRI és PvuII restrikciós endonukleázzal hasítottuk, majd az EcoRI enzim ha­tására képződött egyesszálú végeket a DNS poli­­merázl enzim Klenow szubfragmentumával, dNTP szubsztrátok jelenlétében feltöltöttük. Az így kép­zett tompa végű DNS molekulákat polinuídeotid ligáz enzimmel cirkularizáltuk és HB101 sejtekbe transzformáltuk. Az ampicillin tartalmú táptalajon kinövesztett egyedi kolóniákból plazmid DNS-t izoláltunk és a nagy mennyiségben izolálható DNS mintákat EcoRI, PvuII és BspRI restrikciós endo­­nukleázokkal hasítva agaróz és poliakrflamid gél­­elektroforézissel analizáltuk. A további munkához kiválasztott pHC81 plazmidot (2. ábra) a PvuII en­zim nem hasította, az EcoRI pedig linearizálta. A plaznid teljes molekulasúlya (2,3 kb) és a BspRI ha­sítására képződő fragmentumok mérete alapján (587, 457, 434, 267, 240, 80 . . . bp) megállapítot­tuk, hogy a pHC81 és pBR322 plazmid 2069. és 2. nukleotidjai közötti részét tartalmazza a nagy kó­piaszámot okozó mutációval, ami nem olyan típusú megváltozás, hogy az alkalmazott enzimekkel kép­zett valamelyik fragmentum mérete alapján észlel­hető lenne. A mutáció helyének pontosabb lokali­zálására Izoláltuk a PstI és Taql restrikciós endonuk­­leázokkal hasított pHC81 DNS fragmentumai közül 1030 bp hosszúságút, a PstI és Clal enzimekkel emésztett pBR322 DNS-ből a 780 bp-os, valamint a Taql enzimmel hasított pBR329 DNS-ből a 218 bp-os fragmentumot. A három DNS fragmentumot ekvi­­moláris arányban összekeverve, poHnukleotid ligáz­­zal összekapcsoltuk, majd a llgátummal HB101 sej­teket transzformáltunk. Az ampicilUn tartalmú táp­talajon elszaporított egyedi kiónokból plazmid DNS-t izoláltunk. Ezekre a plazmidokra jellemző volt a nagy kópiaszámú fenotípus. A • plazmid DNS-ek restrikciós endonukleázokkal végzett hasításával meg­állapítottuk, hogy ezek, a három különböző erede­tű és jól megkülönböztethető fragmentum össze­kapcsolódásával jöttek létre olymódon, hogy a kép­zett plazmidokban pBR322 eredetű j3-laktamáz gén proxjmálls része, pBR329 eredetű a replikációs origót tartalmazó régió, a pHC81-ből izolált fragmentum pedig a /3-laktamáz gén disztális részén kívül a nagy kópiaszámot okozó mutációt is tartalmazza. A kísér­let szerint tehát arra következtettünk, hogy a mutá­ció a pBR322 plazmid DNS 2573 (Taql) és 3612 (PstI) nukleotidjai közötti részen van. Ennek a régió­nak meghatároztuk a nukleotid szekvenciáját és az ismert pBR322 szekvenciával összehasonlítva meg­állapítottuk, hogy a 3074. nukleotidnál történt egy G— T tranzició (G=dezoxiguanil, T-timidil), ami a komplementer DNS-szálban C—A tranzi­­ciónak (C=dezoxÍcitozD, A=dezoxladenil) felel meg. A létrejött pontmutáció következtében károso­dik a represszor RNS transzkripciójának termináció­194 307 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom