194306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikum bioszintézis befolyásolására in vivo genetikai rekombinációval

1 194 306 2 A találmány tárgya eljárás amlnoglükozid anti­biotikumot bioszintetízáló mikroorganizmusok anti­biotikum termelésének minőségi és mennyiség befo­lyásolására ln vivo genetikai rekombinációval. Részle­tesebben, a találmány tárgya eljárás amlnoglükozid antibiotikumokat tartalmazó fermentlevek előállítá­sára antibiotikum termelésére képes Streptomyces törzsek in vivo genetikai rekomblnálása és az izolált megváltozott genetikai állományú és megváltozott antibiotikum termelőképességű törzsekkel végzett fermentálás útján. Az amlnoglükozid antibiotikumok csoportjába széleskörűen használt, gyógyászati és ipari szempont­ból értékes vegyületek tartoznak. Baktériumellenes hatásuk miatt mind a humánterápiában, mind pedig az állatgyógyászatban alkalmazhatók. Ismeretes, hogy a Streptomyces tenebrarius több komponensből álló, nebramicinnek elnevezett antibiotikum-keveréket bioszintetizál (Stark, Hoehn és Knox, Antimircobial Agents and Chemotherapy 1967, 314. oldal, 1 178 489 számú brit, 3 691 279 számú amerikai és 176 103 számú magyar szabadalmi leírások). Umezawa és munkatársai az ATCC 12853 jelű, Streptomyces kanamyceticus törzzsel kanami­­dnt állítottak elő (J. Antibiotics, 10A, 181 1957. és 8695/1961 számú japán szabadalmi közrebocsátás! irat (Kokai). A kanamicin A, B és C szintén amino­­glükozid típusú antibiotikumok. Ismeretes továbbá, hogy a Streptomycetaceae családba tartozó mikroorganizmusok (Streptoinyces­­ek és Micromonospora-k) sejtjei megfelelő körülmé­nyek között sejtfal nélküli alakká, protoplasztokká alakíthatók, majd újra normális sejtekké regenerál­hatok (Okanishi, Suzuki, és Umezawa, J. Gen. Micro­biol., 80, 289, (1973), 4 294 927 sz. Amerikai Egye­sült Államok beli szabadalmi leírás). Különböző tör­zsekből készített protoplasztok fúziójakor genetikai rekombinációs események játszódnak le és új geneti­kai információkat hordozó sejteket kapunk (pl. Hopwood, Wright és Bibb, Nature, 268, 171 (1977); Alföldi, Szvoboda és munkatársaik 4 294 927 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, (1978); Godfrey, Ford és Huber, Can. J. Micro­biol., 24, 994, (1978); Oichi, Hitchcock és Katz, J. Bact., 139, 984, (1979). Ezeket a kísérleteket növe­kedésükhöz aminosavakat, nukleotid-bázisokat vagy vitaminokat igénylő auxotróf törzsekkel végezték. A genetikai rekombináció tényét úgy bizonyították, hogy például minimál táptalajon uracil jelenlétében növekvő sejtekből készített protoplasztokkal fuzionál­tak, majd regenerálást követően aminosavat nem igénylő prototrófokat kerestek (Oichi és munkatár­sai 1. előbb). A 868 472 és 868 473 számú belga szabadalmi le­írásban Baltz és munkatársai Streptomyces proto­plasztok előállításának és regenerálásának módszerét, valamint a protoplasztok fúzióját írják le, de nem közölnek antibiotikum bioszintézist befolyásoló eredményeket. Kísérleteiket minden esetben auxot­róf partnerekkel végzik. Antibiotikum bioszintézist befolyásoló, proto­plasztok fúziójával elért ln vivo genetikai rekombi­nációs eredményt Streptomyces sejtekkel mindeddig, tudomásunk szerint nem közölt senki az irodalom­ban. A találmány célja olyan új, az antibiotikumok bio­szintézisét minőségi és mennyiségi téren befolyásoló, In viVo genetikai rekombináción alapuló eljárás ki­dolgozása, amellyel az antibiotikumokat termelő mikroorganizmusok által bioszintetizált biológiailag aktív vegyületek mennyisége és minősége előnyösen változtatható. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással, protoplasztok fúziójával előállított rekombináns sejtek egy részének antibiotikum bioSzintetizáló képessége meglepő módon, és az összes vizsgált re­kombináns törzs számához viszonyítva váratlanul igen nagy arányban, megváltozott. Egyes rekombi­­nánsok más összetételű antibiotikum-komplexet ter­melnek, mások termelőképessége ugrásszerűen meg­nőtt vagy csökkent a fúziós partnerekéhez képest. Továbbá azt találtuk, hogy ha a találmány szerint {'árunk el a protoplasztképzés és főként a regenerálás latékonysága igen jelentős mértékben növelhető. Kísérleteink során továbbá arra a meglepő felis­merésre jutottunk, hogy a genetikai rekombináció akkor is létrejön, ha fúziós partnerek valamelyiké­nek protoplasztjait kémiai-szerekkel vagy fizikai be­hatás révén inaktiváljuk. így tehát nincs szükség a fúziós partnerek mindegyikének genetikai markere­­zésére. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás amino­­glükozid antibiotikumokat tartalmazó fermentlevek előállítására antibiotikumok termelésére képes Strep­tomyces törzsek in vivő genetikai rekombinálása és az izolált, megváltozott genetikai állományú és megváltozott antibiotikum termelőképességű tör­zsekkel végzett fermentálás útján, amely abban áll, hogy genetikailag jelzett és prototróf vagy geneti­kailag jelzetlen Streptomyces törzsek sejtjeiből kal­cium ionok, magnézium izonok és szacharóz jelen­létében végzett előtenyésztést követően, protoplasz­­tokat készítünk, a genetikailag jelzett törzsekből kapott protoplasz­­tokat, vagy a genetikailag jelzett törzs(ek)ből készített proto­­plasztokat és a prototróf törzsből vagy törzsekből kapott, de kémiai vagy fizikai módszerekkel inaktí­vált protoplasztokat fuzionáljuk, az egyesített protoplasztokat regeneráljuk, a megváltozott genetikai állományú törzseket (pro­totróf, kettős auxotróf vagy szegregáns) izoláljuk, vizsgáljuk antibiotikum termelésüket és a megvál­tozott antibiotikum termelőképességű törzseket ki­választjuk, majd az így kapott új törzseket süllyesztett, levegőzte­tett fermentációs körülmények között, szerves szén­ás nitrogénforrást, szervetlen sókat, nyomelemeket és állati és/vagy növényi eredetű olajokat és/vagy zsíro­kat tartalmazó táptalajon tenyésztjük. A találmány egy előnyös kivitelezési változata sze­rint növekedésükhöz aminosavakat vagy nukleotid­­bázisokat igénylő auxotróf törzseket állítunk elő. Az auxotrófok előállítását például mutációkat okozó N-metil-N -nitro-N-nitrozo-guanidines kezeléssel (Da­vis, J. Am. Chem. Soc., 70 4267, (1948) )végezzük. A kapott auxotrófok antibiotikum termelőképességét és genetikai stabilitását ellenőrizzük. A genetílailag stabil izolátumokat folyékony halmazállapotú, szer­ves szén- és nitrogénfonást, szacharózt, kalcium- és magnéziumionokat és glicint tartalmazó táptalajon tenyésztjük (a gUcin gátolja a sejtek növekedését). Kiválasztjuk azt a tenyészetet, ahol a glicln-gátlás erőteljes, de nem teljes, a sejteket centrifugálással elkülönítjük, majd mossuk. A mosott sejteket sza­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom