194299. lajstromszámú szabadalom • Ásványolaj alapú zsaluzatkezelő és formaleválasztó kompozíció

1 A találmány ásványolaj alapú zsaluzatkezelő és for­maleválasztó kompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozíciók elsősorban a be­tonkeverékekből előállított betontermékek, gipszter­mékek, továbbá agyagásványokból előállított kerá­miatermékek és egyéb szilikát alapú (például azbeszt) termékek gyártásánál a formát adó szerszám vagy zsa­luszerkezet és az abba öntött anyag összetapadásának valamint a formaszerezám korróziójának meggátlására alkalmasak. Az építőiparban az acélból és egyéb anyagokból (például fából, műanyagból) készített zsaluszerkeze­tek használatakor biztosítani kell a betonelemek töké­letes sérülésmentes, leválasztását a zsaluzat felületéről. Ez nemcsak esztétikai, hanem elsődleges minőségi és termelékenységi követelmény is, amely a betonszerke­zet tartósságára is kihat. A formaszerszám és a szer­számban formázott idomtest tökéletes elválasztására az egyéb felületkialakító anyagok (például műkő, gipsz, kerámiák stb.) gyártásában is szükség van. A zsaluzatkezelő és formaleválasztó anyagoknak tehát a következő műszaki és minőségi követelményeknek kell megfelelniük:- ne károsítsák a zsaluszerkezet, illetve a formaszer­szám anyagát,- ne károsítsák a formázott idomtest anyagát, illetve a befejező építési munkák (falfestés, tapétázás, bur­kolás stb.) során zavaró foltosodást és szennyeződést ne okozzanak,- ne legyen mérgező hatásuk,- tökéletes, legalább egyszeri, de lehetőleg többszöri leválasztást tegyenek lehetővé,- szélsőségesebb légköri feltételek mellett legalább -5°C hőmérsékletig, nedves vagy nagy páratartalmú munkatérben is alkalmazhatóak legyenek. A felsorolt követelmények figyelembevételével ed­dig már többféle típusú zsaluzatkezelő és formalevá­lasztó kompozíciót dolgoztak ki. Ismeretesek az ásványolajat közvetlenül vagy emul­zió formájában, adott esetben gyantasavval vagy kar­bonsaváé msókkal együtt tartalmazó készítmények. Ilyen készítmények előállítására adnak kitanítást az 1 414 331 sz. nagy-britanniai, a 92 990 sz. Német De­mokratikus Köztársaság-beli, az 1 201 229 és 1 962 444 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli, 1 2 204 678 sz. francia, a 109 539 sz. lengyel és a 160 637 és 172 119 sz. magyar szabadalmi leírások, valamint a Constructional Rev. 34 (6), 27-33 (1961) (Chem. Abstr. 55, 22 762 e) közlemény. Víz-olaj és olaj-víz emulziók, továbbá szappanos oldatok, zsír-olaj és olaj-zsír keverékek alkalmazását ismerteti Zana Elek „Építőelemek fémsablonjai” cí­mű 1966-ban megjelent könyvében. A 320 271 sz. osztrák szabadalmi leírás ugyanerre a célra viaszokból, alkoholokból és felületaktív ami­­nokból álló készítmények alkalmazását javasolja. Ha­sonló jellegű, alkoholt, fenolgyantát, kerozint és orsó­olajat tartalmazó kompozíciót ír le a 74—130 910 sz. japán közzétételi irat (Chem. Abstr. 83,102 494 v). A 2 211 098 sz. Német Szövetségi Köz társaság-beli szabadalmi leírás szerint a formát adó szerszám és az elválasztandó anyag közé vízálló bevonattal ellátott papírlemezeket helyeznek. Végül az 1 644 969 sz. Német Szövetségi Köztár­saság-beli szabadalmi leírás szifidumvegyületeket tar­talmazó kompozíciókat ismertet. Ezek az ismert megoldások a korábbiakban felso­2 rolt követelményeknek nem tesznek maradéktalanul eleget. A vizes emulziók hátránya az, hogy kis viszkozitá­suk miatt felhordás után lefolynak a forma ferde fe­lületéről. Ezeken a helyeken a sablonba bedolgozott anyag a forma felületére tapad és levételkor a tennék egyenetlenné válik, a forma felületén viszont ún. ,fi­­égések” jelennek meg. Az emulziós készítmények jel­legükből adódóan könnyen beszívódnak a sablonos bedolgozott anyagba, és feltosodást, rossz kötést idéz­nek elő. További hátrányt jelent, hogy a vizes emulzió típusú segédanyagok a vízzel együtt a gyártó üzemek szennyvízcsatornáiba kerülnek és így kömyezetszeny­­íyezést okozhatnak. A bitumen-emulziók felületszennyező hatásuk, il­letve nehéz eltávolíthatóságuk miatt esztétikus meg­jelenésű termékek előállítására nem alkalmasak. A viaszokat,gyapjúzsírt, lanolint tartalmazó készít­mények közös hátránya, hogy megtapadnak a fémsab­lon felületén, ott idővel több mm vastag réteget ké­peznek, ami hátrányosan befolyásolja a kialakított fe­lület minőségét. Az ásványolajbólés karbonsav-fémsókból (fémszap­panokból) álló készítmények maradandóan elszínezik a sablonba töltött beton felületét, ezen kívül a tapétá­zásnál, festénél és burkolásnál a beton felületén ked­vezőtlen foltosodás, egyenlőtlen hidrofobitás lép fel, ami szélsőséges esetben a burkolóanyag foltos leválá­sát is eredményezheti. A fenolgyantát vagy gyantasavat tartalmazó ké­szítmények hátránya, hogy túl vastag filmréteget kell felhordani a formák felületére. A vízálló bevonattal ellátott papírlemezek gyártása külön berendezések alkalmazását igényli, ami teteme­sen növeli az idomtestek előállításának költségeit. Általánosságban megállapítható, hogy azsaluzatke­­zelő és formaleválasztó anyagokkal szemben támasz­tott műszaki követelményeknek az ismert készítmé­nyek komplex módon nem felelnek meg. A találmány révén az ismert megoldások hátránya­it kívánjuk kiküszöbölni. Célul tűztük ki olyan zsalu­zatkezelő és formaleválasztó készítmény előállítását, amely a korábban felsorolt műszaki követelmények­nek maradéktalanul megfelel, előállítása egyszerű, kü­lönösen anyagokat nem igényel és a formaszetszámra könnyen felhordható. A találmány szerinti zsaluzatkezelő és formalevá­lasztó kompozíciók egyik típusa (a továbbiakban; „A” típusú kompozíciók) 80-98,5 tömeg% ásvány­­olaj-finorrűtványt, amelynek viszkozitása 40°C-on 20-50 mm/sec és nyílttéri lobbanáspontja (MSz- KGST 1496-79 sz. szabvány szerint mérve) legalább 55°C, 0,5-10 tömeg% fenyőgyantát, 0,2-5 tömeg% kaprolaktám-oligomerek katalitikus hidrogénezésekor képződő, 200-600 mőltömegü amintípusú vegyület­­elegyet, és 0,5-5 tömeg% 10-18 szénatomos zsíral­koholok keverékének 1—4 szénatomos karbonsavval és foszfoisawal képezett parciális észterét és/vagy 16-20 szénatomos telített zsírsavat tartalmaz, adott esetben legföljebb 10 tömegé viszkozitásmódosító polimerrel, legföljebb 0,5 tömeg% 10—18 szénatomos zsíralkohol 1-4 szénatomos karbonsavval képezett parciális észterével, legföljebb 1,5 tömeg% trietanol­­amin 14—18 szénatomos telítetlen karbonsavval ké­pezett észterével és/vagy észter-sójával, és/vagy legföl­jebb 2 tömeg% glicerin-mono- (16-20 szénatomos karbonsav)-észtenel együtt. 194.299 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom