194299. lajstromszámú szabadalom • Ásványolaj alapú zsaluzatkezelő és formaleválasztó kompozíció
1 A találmány ásványolaj alapú zsaluzatkezelő és formaleválasztó kompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozíciók elsősorban a betonkeverékekből előállított betontermékek, gipsztermékek, továbbá agyagásványokból előállított kerámiatermékek és egyéb szilikát alapú (például azbeszt) termékek gyártásánál a formát adó szerszám vagy zsaluszerkezet és az abba öntött anyag összetapadásának valamint a formaszerezám korróziójának meggátlására alkalmasak. Az építőiparban az acélból és egyéb anyagokból (például fából, műanyagból) készített zsaluszerkezetek használatakor biztosítani kell a betonelemek tökéletes sérülésmentes, leválasztását a zsaluzat felületéről. Ez nemcsak esztétikai, hanem elsődleges minőségi és termelékenységi követelmény is, amely a betonszerkezet tartósságára is kihat. A formaszerszám és a szerszámban formázott idomtest tökéletes elválasztására az egyéb felületkialakító anyagok (például műkő, gipsz, kerámiák stb.) gyártásában is szükség van. A zsaluzatkezelő és formaleválasztó anyagoknak tehát a következő műszaki és minőségi követelményeknek kell megfelelniük:- ne károsítsák a zsaluszerkezet, illetve a formaszerszám anyagát,- ne károsítsák a formázott idomtest anyagát, illetve a befejező építési munkák (falfestés, tapétázás, burkolás stb.) során zavaró foltosodást és szennyeződést ne okozzanak,- ne legyen mérgező hatásuk,- tökéletes, legalább egyszeri, de lehetőleg többszöri leválasztást tegyenek lehetővé,- szélsőségesebb légköri feltételek mellett legalább -5°C hőmérsékletig, nedves vagy nagy páratartalmú munkatérben is alkalmazhatóak legyenek. A felsorolt követelmények figyelembevételével eddig már többféle típusú zsaluzatkezelő és formaleválasztó kompozíciót dolgoztak ki. Ismeretesek az ásványolajat közvetlenül vagy emulzió formájában, adott esetben gyantasavval vagy karbonsaváé msókkal együtt tartalmazó készítmények. Ilyen készítmények előállítására adnak kitanítást az 1 414 331 sz. nagy-britanniai, a 92 990 sz. Német Demokratikus Köztársaság-beli, az 1 201 229 és 1 962 444 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli, 1 2 204 678 sz. francia, a 109 539 sz. lengyel és a 160 637 és 172 119 sz. magyar szabadalmi leírások, valamint a Constructional Rev. 34 (6), 27-33 (1961) (Chem. Abstr. 55, 22 762 e) közlemény. Víz-olaj és olaj-víz emulziók, továbbá szappanos oldatok, zsír-olaj és olaj-zsír keverékek alkalmazását ismerteti Zana Elek „Építőelemek fémsablonjai” című 1966-ban megjelent könyvében. A 320 271 sz. osztrák szabadalmi leírás ugyanerre a célra viaszokból, alkoholokból és felületaktív aminokból álló készítmények alkalmazását javasolja. Hasonló jellegű, alkoholt, fenolgyantát, kerozint és orsóolajat tartalmazó kompozíciót ír le a 74—130 910 sz. japán közzétételi irat (Chem. Abstr. 83,102 494 v). A 2 211 098 sz. Német Szövetségi Köz társaság-beli szabadalmi leírás szerint a formát adó szerszám és az elválasztandó anyag közé vízálló bevonattal ellátott papírlemezeket helyeznek. Végül az 1 644 969 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás szifidumvegyületeket tartalmazó kompozíciókat ismertet. Ezek az ismert megoldások a korábbiakban felso2 rolt követelményeknek nem tesznek maradéktalanul eleget. A vizes emulziók hátránya az, hogy kis viszkozitásuk miatt felhordás után lefolynak a forma ferde felületéről. Ezeken a helyeken a sablonba bedolgozott anyag a forma felületére tapad és levételkor a tennék egyenetlenné válik, a forma felületén viszont ún. ,fiégések” jelennek meg. Az emulziós készítmények jellegükből adódóan könnyen beszívódnak a sablonos bedolgozott anyagba, és feltosodást, rossz kötést idéznek elő. További hátrányt jelent, hogy a vizes emulzió típusú segédanyagok a vízzel együtt a gyártó üzemek szennyvízcsatornáiba kerülnek és így kömyezetszenyíyezést okozhatnak. A bitumen-emulziók felületszennyező hatásuk, illetve nehéz eltávolíthatóságuk miatt esztétikus megjelenésű termékek előállítására nem alkalmasak. A viaszokat,gyapjúzsírt, lanolint tartalmazó készítmények közös hátránya, hogy megtapadnak a fémsablon felületén, ott idővel több mm vastag réteget képeznek, ami hátrányosan befolyásolja a kialakított felület minőségét. Az ásványolajbólés karbonsav-fémsókból (fémszappanokból) álló készítmények maradandóan elszínezik a sablonba töltött beton felületét, ezen kívül a tapétázásnál, festénél és burkolásnál a beton felületén kedvezőtlen foltosodás, egyenlőtlen hidrofobitás lép fel, ami szélsőséges esetben a burkolóanyag foltos leválását is eredményezheti. A fenolgyantát vagy gyantasavat tartalmazó készítmények hátránya, hogy túl vastag filmréteget kell felhordani a formák felületére. A vízálló bevonattal ellátott papírlemezek gyártása külön berendezések alkalmazását igényli, ami tetemesen növeli az idomtestek előállításának költségeit. Általánosságban megállapítható, hogy azsaluzatkezelő és formaleválasztó anyagokkal szemben támasztott műszaki követelményeknek az ismert készítmények komplex módon nem felelnek meg. A találmány révén az ismert megoldások hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Célul tűztük ki olyan zsaluzatkezelő és formaleválasztó készítmény előállítását, amely a korábban felsorolt műszaki követelményeknek maradéktalanul megfelel, előállítása egyszerű, különösen anyagokat nem igényel és a formaszetszámra könnyen felhordható. A találmány szerinti zsaluzatkezelő és formaleválasztó kompozíciók egyik típusa (a továbbiakban; „A” típusú kompozíciók) 80-98,5 tömeg% ásványolaj-finorrűtványt, amelynek viszkozitása 40°C-on 20-50 mm/sec és nyílttéri lobbanáspontja (MSz- KGST 1496-79 sz. szabvány szerint mérve) legalább 55°C, 0,5-10 tömeg% fenyőgyantát, 0,2-5 tömeg% kaprolaktám-oligomerek katalitikus hidrogénezésekor képződő, 200-600 mőltömegü amintípusú vegyületelegyet, és 0,5-5 tömeg% 10-18 szénatomos zsíralkoholok keverékének 1—4 szénatomos karbonsavval és foszfoisawal képezett parciális észterét és/vagy 16-20 szénatomos telített zsírsavat tartalmaz, adott esetben legföljebb 10 tömegé viszkozitásmódosító polimerrel, legföljebb 0,5 tömeg% 10—18 szénatomos zsíralkohol 1-4 szénatomos karbonsavval képezett parciális észterével, legföljebb 1,5 tömeg% trietanolamin 14—18 szénatomos telítetlen karbonsavval képezett észterével és/vagy észter-sójával, és/vagy legföljebb 2 tömeg% glicerin-mono- (16-20 szénatomos karbonsav)-észtenel együtt. 194.299 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
