194283. lajstromszámú szabadalom • Kémiai eljárás L 17054 antibiotikum előállítására
1 A jelen találmány tárgya kémiai eljárás az önkényesen L 17054-nak nevezett antibiotikum előállítására. Ezt a vegyületet az (I) általános képlettel lehet ábrázolni, ahol a képletben A hidogénatomot, B N-acetiljíD-glükózaminil-csoportot és ZoD-mannozil csoportot jelent. Ezeknek a vegyületeknek mikróba-ellenes aktivitásuk van, főleg gram-pozitív baktériumok (Staphylococcus ok és Streptococcusok) ellen, mely a 84102666 számú európai szabadalmi bejelentésben 1984. szeptember 26-án lett közzétéve. A találmány szerinti eljárás a;t L 17054 antibiotikum elsőkémiai előállítási eljárása. A találmány szerinti kémiai transzformációs eljárás magában foglalja a teicoplaninnak nevezett antibiotikum vegyületet vagy ennek alkotóelemei vagy komponenesei szabályozott savas hidrolízisét. Az eljárás könnyen megvalósítható és alkalmazásával igen tiszta termék állítható elő. A teicoplanin a korábban trichomycinnek nevezett antibiotikum vegyület nemzetközi ,,nem védjegyezett neve" (INN), amely az Actinoplanes teicomyceticus új speciesének, az ATCC 31121 törzsnek tenyésztésével nyerhető asszimilálható szénforrásokat, nitrogénforrásokat és szervetlen sókat tartalmazó tenyésztőközegben (lásd 4,239,751 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás). A fenti szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint egy teichomicin A,-et, A2-t és A3-t tartalmazó antibiotikum komplex nyerhető ki az elválasztott tenyészléből megfelelő vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel történő extrakcióval és az extraháló oldatból történő kicsapással az általánosan használt eljárások szerint. A teichomicin A2-t, amely az izolált antibiotikum komplex fő faktora (alkotóéleme), elkülönítik a többi alkotóelemtől, az Aj-tői és A3-tóí Sephedex® oszlopon végzett kromatográfia segítségével. A 2121401 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentési nyilánosságrahozatali irat kimondja, hogy a teichomicin A2 valójában 5 — szoros rokonságban lévő, együtt termelődött - fő komponens keveréke. .A nemrégiben végzett szerkezeti tanulmányok szerint lehetséges bemutatni a teicoplanin A2 (a korábbi, teichomicin A2) 1, 2, 3, 4 és 5 fő komponenseit'az (I) általános képlettel, ahol A jelentése N/(C10—Cj j) alifás acil/-j3-D-glükózaminil csoport, B jelentése N- acetil-ß-Dglüközami nil csoport és Z jelentése a-D-mannozil-csoport. A fenti összes cukor-csoport, amikor jelen van, O-glikozidos kötésen keresztül kapcsolódik a teicoplanin maghoz. A (Cjq-Cj j ) alifás acil csoportokra reprezentatív és előnyös példák az n-dekanoil-, 8-metil-nonanoil-, Z-4-decenoil-, 8-metil-dekanoil & 9-metil-dekanoil csoportok. Az L 17054 antibiotikumot szintéri az (I) általános képlettel lehet ábrázolni, ahol A hidrogénatomot, B N-acetil-ß-D-glükozaminil-csoportot és Z otD-mannozil csoportot jelent és ezek a cukor-csoportok O-glikozidos kötésen keresztül kapcsolódnak a peptid-jellegű maghoz. A találmány szerinti eljárás során nyers vagy tisztított teicoplanint, vagy ennek izolált alkotórészét vagy komponensét, vagy ezeknak az alkotórészeknek vagy komponenseknek bármilyen arányú keverékét erős vizes szerves savval reagáltatjuk szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten, miáltal az L 17054 antibiotikumot nyerjük. 2 Hogy a leírást a későbbiekben egyszerűbbé tegyük, a jelen leírásban szereplő fenti kiindulási anyagok bármelyikét, azaz a 4,239,751 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint nyert teicoplanin komplexet, ennek bármilyen nyers készítményét, vagy további tisztítás utáni termékét, vagy egyéb alkotórészét, az (I) általános képlettel elírható vegyületek - ahol a képletben A jelentése /(C10—Cu) alifás acil/ )3-D-glükózaminil-csoport, B jelentése N-acetil/í-D-glükózaminil-csoport és Z jelentése ö-D-mannozil csoport - bármelyikét, vagy ezek bármilyen arányú keverékét, általában ,.kiindulási anyag”-nak fogjuk nevezni. Amint ez az (I) képletből látható, a kiindulási anyag transzformációja az L 17054 antibiotikummá lényegében egy O-glikozidos kötés elhasítását foglalja magában, azaz az N-acil-D-glükózamin-csoport eltávolítását, amely az (I) képletben A-val van jelölve. Nyilvánvaló annak a szakembernek,. aki járatos ezen a szakterületen, hogy az O-glikozidos kötés szelektív elhasítása két másik O-glikozidos kötés jelenlétében és több királis központtal rendelkező kiindulási anyagon komoly nehézségekkel jár. Legtöbb esetben nem is lehetséges olyan reakciókörülményeket találni, amelyek a kívánt termék termeléséhez vezethetnek, elég szelektíven ahhoz,hogy el lehessen kerülni a szóbanforgó glikozidos kötés nem teljes hidrolízise következtében vagy akár a királis központok sztereokémiái konfigurációjának megváltozása következtében fellépő melléktermékeket. A találmány tárgya tehát egy szelektív és könnyen megvalósítható folyamat az L 17054 antibiotikum előállítására — amely antibiotikum mentes a reakciófolyamat során együtt keletkező szennyező melléktermékektől - olyan módon, hogy a fentebb megnevezett kiindulási anyagokból egyet vagy többet szelektív hidrolízisnek vetünk alá koncentrált erős vizes szerves sav jelenlétében a szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten. Részletesebben erős vizes savként a találmány szerinti folyamatban tömény trifluor-ecetsavat választunk, bár más hasonló tömény szerves savak is alkalmazhatók. Nagyon jó eredményeket nyerünk vizes trifhiorecetsav alkalmazásával kb. 90%-os koncentrációban, míg szintén jó eredményeket érünk el 75% és 95% közötti vizes trifluor-ecetsav oldatok bármelyikével. A reakció hőmérséklete előnyösen a szobahőmérséklet. Ez általában 10°C és 50°C hőmérsékletek, előnyösen 15°C és 35°C hőmérsékletek közötti tartományban van, nág a legelőnyösebb a 20-30°C közötti hőmérséklet. Amint ez a szakterületen ismert, a reakcióidő jelentősen változhat az alkalmazott speciális reakciókörülményektől függően, de általában 30 perc és 4 óra között van. Bármelyik esetben, mivel a reakció lefolyása könnyen megfigyelhető vékonyréteg-kromatográfiás (TLÇ) vagy nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás (HPLC) technikával vagy ultraibolya (UV) fényt, vagy fogékony mikroorganizmuson végzett biológiai értékmérést alkalmazva kimutató rendszerként, a szakterületen jártas szakember képes meghatározni a reakcióidőt és eldönteni, mikor kell befejezni a reakciót. A folyamat kitermelése általában igen nagy és többnyire több, mint 80%, sőt inkább 90% és 95% között van, vagy még annál is több, a kiindulási anyag molá-194.283 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
