194275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új epesav származékok előállítására

1 A találmány az (I) általános képletü új glikolókav­­származékok előállítására vonatkozik, melyek különö­sen alkalmasak, mint haptének, nagy spedfidtású an­ti szérum termelésére primer epesav meghatározásához. Közismert tény, hogy a szérum összepesavkoncent­­rációja a hepatobiliáris rendszer (máj, epehólyag és epeutak) megbetegedése esetén emelkedett szintet mutat. A primer epesavak, a kólsav (3a, 7a, 12a-tri­­hidroxi-5/>kolán-24-karbonsav) és a kenodeoxikólsav (3a, 7odihidroxi-5/3-kolán-24-karbonsav) bioszintézi­se és konjugálódása glidnnel és taurinnal a májban történik, a konjugátumokat a máj választja ki az epé­vel, melyek az epehólyagban raktározódnak. Innék az epevezetéken keresztül a duodenumba kerülnek, ahol lehetővé teszik a zsírokemulgeálását és abszorpdóját. A bélben az epesavak egy része dekonjugálódik, vala­mint a bél baktériumflórájának hatására dehidroxilá­­lódik és úgynevezett szekunder epesavakká, deoxikól­­savvá (3a, 12a-dihidroxi-5/3-kolán-24-karbonsav) illet­ve litokólsavvá (3a-hidroxi-5/3-kolán-24karbonsav) alakul. Az epesavak kis része a széklettel távozik, leg­nagyobb része azonban felszívódik a bélből és az en­­terohepatikus cirkuláció útján visszajut a májba. Egészséges egyéneknél a máj az epesavakat a por­­tális keringésből kiszűri és mint konugált primer epe­savakat recirkuláltatja. Amennyiben a hepatociták (májsejtek) károsodnak, pl. gyulladás, kémiai anyagok stb. hatására, úgy képtelenek lesznek az epesavak fel­vételére, s emiatt a perifériás keringésben a primer epesavak koncentrációja megemelkedik, A szérum epesavkoncentrációjának emelkedése arányos az érin­tett májsejtek károsodásának mértékével. Az epesavak mérésére számos módszert fejlesztet­tek ki, többek között a gázkromatográfiás (GLC), a nagynyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) és a gázkromatográfiás tömegspektrográfiás (GC—MS) módszert. Ezek közös hátránya, hogy érzékenységük nem kielégítő, emiatt a meghatározásokhoz nagytér­fogatú szérum-minta szükséges, a minták előkészítése munka-, idő- és vegyszerigényes, valamint a mérőmű­szerek drágák. A rutin orvosi diagnosztika céljára csak az a vizsgá­lati módszer alkalmas, amely megfelelő érzékenységű, viszonylag gyors és nagyszámú szérűmmminta egyide­jű mérését teszi lehetővé. Ezen követelményeket epe­savak mérésekor a radioimmun-meghatározás (a továb­biakban R1A) kielégíti. Az első Rí A-módszert az egyik primer epesav, a kólsav konjugált származékai­nak meghatározásra Simmonds és mtsai írták le 1973- ban (Gastroenterology 65, 705 (1973). Ezt követően számos kutatócsoport foglalkozott a módszer tovább­fejlesztésével, illetve más epesavakra történő adaptálá­sával (Clin. Chim. Acta 54,81 (1974), 72, 39(1976), J. Steroid Biochem. 13, 449 (1980). A radioimmun­­meghatározás elterjedése lehetővé tette, hogy széles­körű klinikai vizsgálat induljon meg*. Ezek a vizsgála­tok igazolták, hogy az epesavak szárumszintje érzéke­nyebb indikátora a hepatobiliáris megbetegedéseknek mint a tradicionális májfunkciós vizsgálatok, pl. a BSP retendó, protrombin-idő, szérum-bilirubin, szé­­rum-összfehérje, alkálikus foszfatáz és a transzamináz meghatározása (N. Engl. J. Med. 293,1209 (1975). < A hepatobiliáris rendszer bizonyos megbetegedései­nek diagnosztizálására alkalmas lehet az összepesav­­szint meghatározása is, általánosan elfogadott azon­ban az a nézet, hogy spedális epesavak szérumszint­jének megadása alapján pontosabb diagnózis állítható fel. Japán kutatók például szekunder epesav-konjugá-2 tumok, így a glikolitokólsav (3a-hidroxi-5/324-oxo­­kolán-2-4Ü-glian) és a szulfoglikolitokólsav (3a-szul­­foniloxi-5/3-24-oxo-kolán-24-il-glicin) meghatározására dolgoztak ki nagyérzékenységű módszert, hantánként 3-(0-karboxi-metil)-oxim-származékot alkalmazva (Steroids 41, 165(1983). A legtöbb kutatócsoport által kifejlesztett módszer azonban főleg az egyik primer epesav güko-konjugált­­jára a glikokólsav (3a, la, 12a-trihidroxi-5j3-24-oxo­­kolán-24-il-glidn) meghatározására irányul, mivel a máj a glikokólsavat képes a legnagyobb mértékben, mintegy 80-90%-ban a portális keringésből kivonni. Ezért a hepatociták károsodásának legérzékenyebb in­dikátoraként a glikokólsav-szint megváltozását tekin­tik (Clin. Chem. 27/10,1698 (1981). A glikokólsav meghatározásának fontosságát tá­masztja alá az a tény is, hogy a glikokólsav az az epe­sav, amely — eltérően a szabad kólsavtól és a mono­­hidroxi- és dihidroxi-epesavak konjugátumaitól - a terminális ileumból aktív transzport útján szívódik fel. így a maiabszorpciót, a Chron-betegséget, a stag­nant loop syndromát stb. a glikokólsav csökkent szé­rumszintje alapján diagnosztizálni lehet (J. Pediatrics 96/3,582(1980). Ismeretes, hogy a radioimmuno-meghatározáshoz szükséges egy reagens-készlet, melynek egyik fő kom­ponense az immunizálás eredményeképpen nyerhető antiszérum. Az antiszérumókát három tulajdonságuk­kal: a titerükkel, affinitásukkal és spedfikusságukkal jellemzik. Az ''epesavak mérésére előállított antiszé­­rumok legfőbb hiányossága, hogy nem eléggé sped­­fikusak, így a mérendő epesavon kívül egyéb epesava­kat is mérnek azáltal, hogy a szérumban előforduló egyéb epesavakkal is végbemegy az antigén-antitest komplexképzés, azaz keresztreakdó. A nemkívánatos keresztreakciók az epesavak meghatározásakor azért jelentenek különösen nagy problémát, mert a szérum­ban a négy főepesav (kólsav, kenodeoxikólsav, deoxi­­kólsav és litokólsav) mindegyike legalább három for­mában (szabad, gliko- illetve tauro-konjugált formá­ban) van jelen. Ezért az epesavak mérésével foglalko­zó szakember számára különleges feladatot jelent a keresztreakciók kiküszöbölése, illetve csökkentése. A glikokólsav meghatározására kifejlesztett RIA- módszerek közös hátránya, hogy az alkalmazott anti­­szérumok nem tudnak különbséget tenni a gliko- vagy tauro-konjugált kólsav között, továbbá, hogy kisebb­­nagyobb mértékben a többi epesav közül is néhányat belemémek a glikokólsav értékébe. Ennek pedig az az oka, hogy az alkalmazott antiszérumok nem eléggé spedfikusak (Gastroenterology, 72, 305 (1977). A találmány célja olyan új haptén előállítása, mely­­lyel az eddig ismerteknél spedfikusabb antiszérum termelhető, amely alkalmas primer epesav-konjugá­­tumok, elsősorban glikokólsav meghatározására. Az eddig előállított antiszérumok nem kielégítő specifidtása az immunizáláshoz használt immunogén szerkezetével hozható összefüggésbe. Tehát szükség volt olyan új immunogén előállítására, amellyel spe­dfikusabb antiszérum termelhető. Az epesavak szteroid-származékok és így 1000-nél kisebb molekulasúlyúak, aminek következtében ön­magukban alkalmatlanok immunválasz kiváltására, ezért általában fehérjékhez kapcsolják őket. A kuta­tók a primer epesavakra vonatkozó immunogén elő­állításánál az epesavak glicinoldalláncának szabad kar­­boxil-csoportját használták fel a fehérjével, például 194.275 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom