194249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-alkil-penem-származékok előállítására

1 194.249 2 vagy káliumsója. A szubsztitúciót egy szerves oldó­szerben, például rövidszénláncú alkanolban, így meta­nolban vagy etanolban, rövidszénláncú alkanonban, például dimetil-formamídban, ciklusos éterben, példá­ul tetrahidrofuránban vagy dioxánban, vagy más ha­sonló inert oldószerben végezhetjük. A reakció során szokásos módon szobahőmérsékleten dolgozunk de végezhetjük a reakciót melegítés vagy hűtés közben is, például körülbelül 0°C és körülbelül 40°C közötti hőmérsékleten. A jódhidrogén vagy a tiociánsav vala­mely sójának, például alkálifémsójának, így nátrium­sójának hozzáadásával a szubsztitúciót gyorsíthatjuk. A belépő -S-C(=Z (~fCH2)m-CH(R3,R4)képle­­tű csoport a CH3-CH(Rj)-képletű csoporthoz képest előnyösen transz-helyzetű. Ezért használhatjuk akár a (3S,4R)- akár a (3S,4S)-konfigurációjú (VII) általános képletű kiindulási anyagot is. Ámbár túlnyomórészt transz-izomer képződik, előfordulhat kis mennyiségű ősz-izomer keletkezése is. A cisz-izomer elválasztását a fent leírt, szokásos módszerek szerint végezhetjük, főként kromatografálással és/vagy kristályosítással. Megfelelő (VII) általános képletű kiindulási anya­gok például a 82 113 sz. európai szabadalmi bejelen­tésből, a 3 224 055 számú Német Szövetségi Köztár­saság-beli nyilvánosságrahozatali iratból és a 3 013 997 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra­hozatali iratból ismertek és az ezeken a helyeken le­írt módszerekhez hasonlóan előállíthatók. E vegyüle­­tek előállíthatók továbbá a példákban leírt módszerek­kel is. 2. lépés Az olyan (IX) általános képletű vegyületeket, me­lyekben Xo reakcióképes, észterezett hidroxilcsoport, föként halogénatom, például klóratom vagy bróm­­atom, vagy szerves szulfoniloxicsoport, például rövid­szénláncú alkánszulfoniloxi-csoport, például metán­­szulfoniloxi-csoport, vagy arén-szulfonüoxi-csoport, például benzol- vagy 4-metil-benzolszulfoniloxi-cso­­port, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VIII) általános képletű vegyületet OHC-R2’ glioxilsav-vegyülettel vagy ennek egy megfelelő származékával, például hidrátjával, így hemihidrátjával vagy félacetáljával, például egy rövidszénláncú alkanollal, így etanollal, vagy metanollal alkotott félacetáljával reagáltatunk és a keletkezett (IX) általános képletű vegyületben, ahol Xo hidroxil csoport, ezt a hidroxilcsoportot re­­akd óképes észterezett hidroxil-csoporttá alakítjuk át. A (IX) általános képletű vegyületeket a -CH(R2’/ Xo csoportra vonatkoztatva, szokásosan a két izo­mer keverékeként nyerjük, de ebből a keverékből a tiszta izomereket például kromatografálással elkülö­níthetjük. A glioxilsav-vegyületnek a (VIII) általános képletű vegyületben a laktám-gyűrü nitrogénatomjára történő addiáóját szobahőmérsékleten, vagy szükség esetén melegítés közben, például körülbelül 100°C-nál, éspe­dig kondenzálószeT nélkül végezzük. Amennyiben a glioxilsav-vegyület hidrátját alkalmazzuk a reakció so­rán víz képződik, amit szükség esetén desztillálóval, például azeotróp desztillációval, vagy megfelelő de­­hidratálószer, például egy molekulaszűrő segítségével távolítunk el. Előnyösen megfelelő oldószerben, pél­dául dioxánban, toluol ban vagy dime til -forniamidban vagy oldószerelegy jelenlétében, kivánt esetben vagy szükség esetén inertgáz, például nitrogén atmoszférá­ban dolgozunk. Valamely (IX) általános képletű vegyületben az Xo hidroxilcsoport, reakcióképes, észterezett hidroxilcso­­porttá történő átalakítását megfelelő észterezőszerrel, például egy tionil-halogeniddel, például tionil-klorid­­dal, egy foszforoxi-halogeniddel, például foszforoxi­­kloriddal, egy halogén-foszfonium-halogeniddel, pél­dául trifenil-foszfonium-dibromiddal vagy -diklorid­­dal, vagy megfelelő szerves szulfonsav-halogeniddel, például -kloriddal kezelve előnyösen bázikus, elsősor­ban szerves bázikus anyag, például egy alifás tercier amin, így trietil-amin, vagy diizopropij-amin- vagy pi­­ridin típusú heterociklusos bázis, például piridín vagy kollidin jelenlétében végezzük. Előnyösen megfelelő oldószer, például dioxán vagy tetrahidrofurán, vagy oldószerelegy jelenlétében, szük­ség esetén hűtés közben, például körülbelül -30°C és körülbelül 30°C közötti hőmérsékleti tartományban és adott esetben inert gáz, például nitrogén atmoszfé rában dolgozunk. 3. lépés A (II) általános képletű kiindulási anyagot úgy ál Útjuk elő, hogy egy (IX) általános képletű vegyületet megfelelő foszfin-vegyülettel, például egy tri(rövid­­szénláncú)alkil-foszfinnal, például tri(n-butil)-foszfin­­nal vagy egy triaril-foszfinnal, például trifenÚ-foszfín­­nal, vagy egy megfelelő fosznt-vegyülettel, például egy tri(rövidszénláncú)alkil-foszfittal, például trietil­­foszfittal vagy egy alkálifém-(rövidszénláncú)alki]­­foszfittal, például alkálifém-dietil-foszfittal kezelünk. A (IX) általános képletű vegyület (H) általános képletű vegyületté történő átalakítását előnyösen megfelelő inert oldószer, például egy szénhidrogén, így ciklohexán vagy benzol, vagy egy éter, például di­oxán vagy egy oldószerelegy jelenlétében végezzük. A reakcióképességtől függően hűtés vagy melegítés közben, körülbelül —10°C és +100°C közötti, előnyö­sen körülbelül 20°€ és 80°C közötti hőmérsékleti tartományban és/vagy inertgáz, például nitrogén at­moszférában dolgozunk. Az oxidációs folyamatok visszaszorítására kis mennyiségű antioxidánst, példá­ul hidrokinont adhatunk a reakcióé légyhez. A reakciót a szokásos módon bázikus anyag, pél­dául egy szerves bázis, így amin, például trietil-amin, diizopropil-etil-amin, piridin, lutidin vagy „poliszti rol-Hünigbázis”, vagy szervetlen bázis, például alkáli­fém-karbonát, így nátrium- vagy káUum-karbonát je­lenlétében végezzük, az eközben primer termékként képződő (lia) általános képletű foszfoniumsót, ahol X’ egy foszfonocsoport, vagy egy foszfoniocsoport egy anionnal együtt, mely az R0 csoport jelentésitől függően például kloridion lehet, a (U) általános kép­letű ilid kiindulási vegyületté alakítjuk át. Dolgozha­tunk azonban bázis nélkül is, ebben az esetben a (11a) általános képletű vegyületet, főként a megfelelő fosz­­fono-vegyületet elkülönítjük és az (I) általános kép­letű végtermék előállításánál in situ alakítjuk a (II) általános képletű kiindulási anyaggá. 4.lépés Egy (II) általános képletű vegyületet továbbá ügy is előállíthatunk, hogy egy (X) általános képletű mer­­kaptidot, ahol M egy fémkation, egy,az (R3,R4(CH (CH2)m-C(=Z>csoport bevezetésére alkalmas acile­­zőszerrel kezelünk. A (X) általános képletű kiindulási anyagban M 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom