194228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 11-helyzetben szubsztituált 5,11-dihidro-6h-pirido (2,3-b) (1 4)benzo-diazepin-6-onok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 194 228 2 preperátumok vizsgálatánál jóval nagyobb ICJ0 értékeket kaptunk, mint a szívből nyert preparátumoknál. Némelyik (I) általános képletű vegyület és savaddiciós sója, mint azt már említettük, meglepő módon nagyon erős thrombosis elleni hatású. Ez abban nyilvánul meg, hogy például a C hatóanyag dihidroklorid sója (C = 5,11-dihídro-l l-[l-oxo-2- -metil-6-(4-metil-1 -piperazíniI)-4-hexinil]-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepin-6-on) a patkány vérlemézke thrombust befolyásolja. A következőkben ezeket a vizsgálatokat írjuk le. Vérlemezke thrombus befolyásolása patkányon Lényegében a Poliwoda, Lilli, Hagemann és Scyma által leírt módszert alkalmaztuk (Z. ges. exp. Med. 145, 252/1968). Módszer: 70-90 g súlyú, hím SPF-patkányokon (Chbb: THOM), amelyek a kísérlet elkezdéséig szabadon jutottak táplálékhoz (Altromin ■ ^) és vízhez, intraperitoniálisan Nembutal-narkózist alkalmaztunk (50— 60 mg Pentobarbital-Na/kg testsúly). Hipotermia elkerülése céljából az állatokat 37rfC-ra melegített kísérleti asztalra fektettük. Átlós hasi vágással egy vékonybélkacsot úgy veszünk ki, és úgy fixáljuk, hogy a negyvenszeres nagyítású binokuláris operációs mikroszkóp látómezejében egy 300 pm átmérőjű mesenterális véna legyen. A vénára ingerlő katódként üvegbe ágyazott monopoláris elektródot helyezünk, aminek a csúcsi átmérője 100 pm, és anyaga V4A-acél. Az anód ugyanezen a vénán volt, a katóddal szemben. Az ingerlés 100 jusec időtartamú 150 Voltos egyenárammal történt. Az ingerlés után a megfigyelt területet 37°C-os fiziológiás konyhasóoldattal folyamatosan öblítettük. A thrombus keletkezését és növekedését a mikroszkóp alatt 20 percig követtük. A megfigyelési idő alatt kezdetben 10 másodpercenként, később percenként állapítottuk meg és jegyeztük fel a véredény átmérőjének a thrombus okozta százalékos beszűkülését. A kapott értékeket az idő függvényében koordinátarendszerben ábrázoltuk. Az így kapott görbe alatti terület az addig az időpontig kialakult thrombus nagyságának a mértéke. Ót állatból álló csoport a megfigyelés kezdete előtt 5 perccel 1 mg/kg i. v. dózisban kapta a C hatóanyag dihidrokloridját (0,1 ml/100 g testsúly; oldószer: desztillált víz). Az ugyancsak öt állatból álló kontrollcsoport azonos kezeléssel, intravénásán kapta a vehilículumot. A hatóanyaggal kezelt állatok görbe alatti területét összehasonlítottuk a kontrollálatokéval. A hatóanyag befolyásolására kialakult thrombusméretcsökkenést úgy fogtuk fel, mint a hatóanyaggal kezelt állatok görbe alatti területének a teljes megfigyelési időszak alatti százalékos középértékcsökkenését a kontrollállatok középértékéhez képest. A csökkenés szignifikanciáját a független szúrópróbák t-tesztjével számoltuk ki, Stutjjnt módszere szerint (Cavalli-Sforza: „Biometrie , G, Fisher Verlag, Stuttgart, 1969. 72. oldal). Eredmény: Kezelés Dózis n görbe alatti %-os csökkemg/kg i. v. terület felünés a kontrollletegységekcsoporthoz ben MW±SD képest Kontroll-5 1736,0*124,2 C hatóanyag dihidrokloridja 1 51230,0*188,0* 29,2 *Szignifikáns csökkenés, t-teszt, p <01)2 A C hatóanyag dihidrokloridja 1 mg/kg i. v. dózisban, igen szignifikánsan 29,2 százalékkal csökkenti a patkányok elektromosan indukált mesenterális thrombusának a nagyságát. Tehát meglepő módon azt találtuk, hogy ez a hatóanyag kifejezetten thrombosis elleni hatású. Ezenkívül a találmány szerinti eljárásokkal előállított (I) általános képletű vegyületek fiziológiásán jól elviselhetők, így a farmakológial vizsgálatok során alkalmazott nagyobb dózisok esetében sem tudtunk semmiféle toxikus mellékhatást megfigyelni. Példák a kiindulási vegyületek előállítására A példa 5,11-Dihidro-l l-(I-oxi-4-pentinfl)-6H-pirido[2,3-b]-±[1,4]benzodiazepin-6-on 3,7 g (0,017 mól) 5,1 l-dihidro-6H-pirido[2,3-b]-[ 1,4]-benzodiazepin-6-onnak 150 ml vízmentes tetrahidro-furánnal készült szuszpenziójába, 0°C-on és állandó keverés közben becsepegtetünk n-butil-litiumnak n-hexánnal készült 1,6 mólos oldatából 22,4 ml-t. A becsepegtetés után a reakcióelegyet még fél óra hosszat keverjük, majd a reakcióelegyhez adjuk 2,04 (0,0175 mól) 4-pentinsavkloridnak 20 ml tetrahidro-furánnal készült oldatát. Ezután a reakcióelegyet 30°C-ra melegítjük, és még egy óra hosszat keverjük. Ezután a reakcióelegyet telített konyhasó oldatba öntjük. A szerves fázist etfl-acetáttal hígítjuk, majd a fázisok szétválasztása után konyhasóoldattal kétszer kirázzuk, szénen szüljük és vákuumban szárazra pároljuk. A nyers terméket Kieselgellel töltött oszlopon kromatográfiásan, tisztítjuk, eluálószerként kloroformot használunk. így színtelen kristályokként 2,2 g cím szerinti vegyületet kapunk (kitermelés: 43%). Olvadáspontja: 179-180°C. B példa 5,11-Dihidro-l l-(l-oxo-2-metfl4-pentinil)-6H-pirido[2,3-b][ 1,4)benzodiazepin-6-on Az A példával analóg módon, 63 g (0,3 mól) 5,1 l-dihidro-6H-pirfdo[2,3-b][ 1,4]benzodiazepin-6-onból és 46,8 g (0,36 mól) 4-(2-metjl)-pentinsavkloridból 88 g cím szerinti vegyületet Álltunk elő (kitermelés: 96%). Olvadáspontja: 202-204°C. C példa 5,1 l-Dihidro-ll-[(2-propinfl)-amino-karbonIl]-6H-pirido[2,3-b][ 1,4]benzodiazepin-6-on 27,3 g (0,1 mól) ll-klór-karbonfl-5,ll-dihidro-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepln-6-onnak és 10,0 g (0,1 mól) trietil-aminnak 500 ml kloroformmal készült szuszpenziójába, szobahőmérsékleten és állandó keverés Közben becsepegtetünk 5,5 g (0,1 mól) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
