194225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-oxo-11H-pirido [2,1-b]kinazolin-karbonsav-származékok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 194 225 2 az állatokat mesterségesen lélegeztetjük (40 légzés/ perc és 2,5 ml légzési térfogat). Az állatoknak 2 perc múlva propranololt adunk be (0,1 mg/kg) a tesztvegyülettel vagy a kontroll hordozóanyaggal előkezeljük. Az állatok ezután intravénásán maximális összehúzódást előidéző dózisban leukotrién E-t kapnak. Az előzetes és csúcs ventillációs nyomás közötti változást (cm H20) 3 kontroll állaton és 5 kezelt állaton átlagoljuk. A százalékos gátlást az alábbi képlettel számítjuk ki: Kontroll - Tesztvegyülettel kezelt jqq Kontroll ' ~ Az orális aktivitás meghatározása során spontán lélegző állatokat orálisan 2 órán át (100 mg/kg) előkezelünk, majd beadjuk a leukotrién E-t. A 7-[3- -(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-2-hidroxi-propoxi ]4-oxo-8-propü-4H-l -benzopírán-2-karbonsav 10 mg/kg i. v. dózisban 98%-os gátlást idéz elő, azonban orálisan hatástalan. Az N-[4-(l H-imidazol-1 -il)-butil )-2-(l -metil-etil)--11-oxo-l lH-pirido[2,l -b]kinazolin-8-karboxamid IDj o értéke 47 mg/kg p. o. és 0,9 mg/kg i. v. A 2-(l-metil-etil)-N-[4-(3-pindil)-butil-l loxo-11H-pirido[2,l-b]kinazolin-8-karboxamid ID» értéke 60 mg/kg p. o. és 0,3 mg/kg i. v. A 2-(l-metil-etil)-N-[4-piridil)-butil]-l 1-oxo-l 1H-pirido-[2,l-b)kinazoíin-8-karboxamid ID50 értéke 57 mg/kg p. o. és 1,9 mg/kg i. v. ej Tengeriniatoc hörgő-összehúzódás, in vivo (Aeroszol} 300-5Ó0 g súlyú hím tengerimalacokat uretánnal anesztetizálunk (2 g/kg) és a nyakérbe a hatóanyag beadagolása céljából polietilénkannült illesztünk. A légcsőnyomást a légcsőbe illesztett kann ül segítségével jegyezzük fel. Az állatokat a sebészeti előkészítés után a tüdőfunkciók stabilizálódásáig pihentetjük. A teszt-vegyületet a következőképpen adagoljuk: az állatok spontán lélegzés közben intravénásán propranololt (0,1 mg/kg) kapnak, öt perc elteltével az állatokat 5 percen át a teszt-vegyület 1 súly/tf %-os aeroszolja (szükség esetén a hatóanyag oldékonyságának elősegítése céljából meglúgosítjuk) vagy kontrollként megfelelő pH-jű desztillált vizes aeroszol hatásának tesszük ki. A teszt-vegyületek belégzése útján történő beadásához ultraszonikus ködképzfít alkalmazunk. A ködképző ultraszonikus frekvenciájának megfelelő beállításával 1—8 fi átmérőjű (átlagosan 3 fi) részecskéket hozunk létre. A vizes oldatokat frissen elkészítve vezetjük be a ködképző 1 imrába. A ködképző megfelelő teljesítményének biztosítása céljából a légcsőbe illesztett kannülhöz kapcsolt (y csövön keresztül az állatok közvetlenül rézsútos aeroszol áramot kapnak. Az aeroszolos kezelés után az álatokat szukcinil-kloriddal (1,2 mg/kg i. v.) megbénítjuk és mesterségesen lélegeztetjük (40 légzés/perc és 2,5 ml légzési térfogat). Az állatok a szukcinil-klorid beadagolása után 30 másodperccel maximális Összehúzódást előidéző intravénás leukotrién dózist kapnak. Aa előzetes és csúcs ventülációs nyomás közötti különbséget (cm H20) három kontroll és öt kezelt állat esetében átlagoljuk. A százalékos gátlást az alábbi képlet segítségével számítjuk ki: Kantfofl -Xe§2-l:yeKyüjettel fazelt x ]Q0 Kontroll x A teszt-vegyületet különböző koncentrációkban alkalmazzuk és a százalékos gátlást minden koncentrációnál log koncentrációként (abcissza) ábrázoljuk a százalékos gátlással (ordináta) szemben. Az IC80 értéket lineáris regressziós analízis segítségével határozzuk meg. Az aeroszol felezési idő (t 1/2) meghatározásacéljából az állatokat a fenti módon készítjük elő, azzal a különbséggel, hogy az aeroszolos kezelés és a leukotrién E bevitele között eltelt időt változtatjuk. Az összes teszt-vegyületet a leukotrién által előidézett hörgő-összehúzódás 80%-os gátlásához szükséges dózisban adagoljuk. A biológiai felezési időt az idő (abcissza) kontra log százalékos gátlás (ordináta) függvény alapján számítjuk ki. A teszt-vegyületeknek a fenti kísérletben mutatott hatékonyságát az I. Táblázatban tüntetjük fel. I. Táblázat Teszt-vegyület ID50 Biológiai (%, aefelezési roszol) idő (perc) N-[4-(lH-imidazol-l-il-butil]-2-(l-metil-etil)-l 1-oxo-l lH-pirido[2,1 -b]kinazolin-8-Karboxamid 2-(l-metil-etil)-N-[4-(3-piridil)-butilj-11 -oxo-11 H-pirido[2,l -bj-0,25 56 kinazolin-8-karboxamid 0,30 7 Isoproterenol 0,00014 19,4 PGEj 0,00011 2,1 7-[3-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil--fenoxi)-2-hidroxi-propoxi]-4-oxo -8 -propiM H-1 -benzopirán-2-karbonsav 0.75 77 d) Tromboxán A2 szintáz (TXA2Syn)gátlása A TXA2 syn aktivitást a ‘*C-prosztaglandin endoperoxic (PGH2) ,4C-tromboxán A2-vé (TXA2) történő átalakulásának meghatározásával méljük; enzim forrásként emberi vérlemezkékből nyert mikroszómás frakciókat alkalmazunk. A vizes inkubációs közegben a TXA2 gyorsan TXB2-vé bomlik. ATXB2I syn mennyiségét oly módon állítjuk be, hogy a kísérleti körülmények mellett a PGH2 szubsztrátum kb. 80-90%-a alakuljon át termékké a kontroll csövekben. A *4C-PGH2 előállítása céljából }4C-AA-t (l4C-arachidonsav, 50-60 mCi^miUimól) birka ondómirigy mikroszómákkal 37°C-on másfél percen át inkubálunk, majd a 14C-PGHa-t dietil-éterrel extraháljuk, Sephadex LH-20 vagy kovasav oszlopon tisztítjuk és acetonban -70°C-on tároljuk. Az inkubálást a következőképpen végezzük el: 10 jrmól (~ 30.000 cpm) végső szubsztrátum-koncentrációhoz elegendő mennyiségű 14C-PGH2-t az inkubációs csövekhez adunk, majd az acetont nitrogén-atmoszférában eltávolítjuk. A csöveket jégfürdőbe helyezzük, majd 215 jul jéghideg foszfáttal pufferolt nátrium-klorid-oldatot, 10 /il etanolt (kontroll) vagy etanolos teszt-vegyület oldatot és 25/tl mikroszómás szuszpenziót adunk keverés közben a lehető leggyorsabban hozzá. A csöveket 22°C* on 2 percen át inkubáljuk, majd a reakciót abbahagyjuk, a radioaktív termékeket és az átalakulatlan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
