194217. lajstromszámú szabadalom • Eljáráss gyógyászatilag elfogadható hordozóra lecsapott bázikus piroxicam-sók előállítására

1 194.217 2 A találmány tárgya eljárás bázikus piroxicam-sót és gyógyászatüag elfogadható szilárd hordozót tar­talmazó gyógyászati készítmény előállítására. A piroxicam, amely kémiailag 4-hidroxi-2-metü­­-N-(2-piridil>2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-l ,1- -dioxid, egy nem-szteroid gyulladásgátló, amelyet egyre növekvő mértékben használnak a humán gyó­gyászatban rheumatoid arthritis kezelésére. Erre a cél­ra általában orálisan adagolják, olyan kapszulák alak­jában, amelyek a vegyületet (amely vízben csak kis mértékben oldódik) és gyógyászatüag elfogadható hordozóanyagot tartalmaznak. A piroxicam azon­ban fájdalomcsülapító hatást is mutat és üyen célra előnyös a vízoldható só alakjában való beadás, hogy megkönnyítse a gyors biológiai abszorpciót. A találmány feladata eljárás kidolgozása vízold­ható, bázikus piroxicam-sót tartalmazó gyógyászati készítmény előáüítására. A találmány szerinti eljárás­sal előállítható készítmény a piroxicam vízoldható, bázikus sóját és gyógyászatüag elfogadható hordozó­­anyagot tartalmaz. A sót in situ áüítjuk elő a készít­mény formálásával egyidejűleg. Az így előáüított só­kat tartalmazó adagolási egységek orális beadás után gyorsan szétesnek, gyorsan feloldódnak és gyorsan abszorbeálódnak. A találmány szerinti eljárás előnye a piroxicam-sók adagolási egységének az ismert előállítási eljárások­kal való előállításához képest az, hogy nincs szükség a só elkülönítésére, tisztítására, ezáltal elkerülhetők a só elkülönítésekor feüépő anyagveszteségek és költ­ségek. Piroxicam-sók előállítását ismerteti a 3 591 584 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írás és a 66 459 számon nyüvánosságra hozott euró­pai szabadalmi bejelentés. • A találmány tehát eljárást nyújt gyógyászatüag elfogadható szüárd hordozó és bázikus piroxicam­­sót tartalmazó gyógyászati készítmény előáüítására, ahol a bázikus piroxicam-só, nátrium-, etanol-amin­­vagy dietanol-amin-só, és a találmány értelmében úgy járunk el, hogy a piroxicamot oldószerben, azaz vízben, 1-4 szén­atomos alkanolban vagy azok keverékében, 10°C és 40°C közötti hőmérsékleten bázikus reagenssel, azaz nátrium-hidroxiddal, trinátrium-foszfáttal, eta­­nol-aminnal vagy dietanol-aminnal és gyógyászatüag elfogadható szüárd hordozóanyaggal egyesítünk, a piroxicamot és a bázikus reagenst lényegében ek­­vimoláris arányban érintkeztetjük egymással, a hor­dozóanyag és a piroxicam tömegaránya 5 :1 és 30 :1 közötti és az oldószer és a hordozóanyag tömegará­nya 1 :1 és 1 :5 közötti, azzal a feltétellel, hogy ha a bázikus reagens tri­­nátrium-foszfát, az oldószeren legalább 90 tömeg% vizet keü tartalmaznia, majd az első lépésben kapott terméket granuláljuk és az oldószert eltávolítjuk. Erre a célra alkalmas gyógyászatüag elfogadható hordozóanyag a mikrokristályos ceüulóz és laktóz, adott esetben nátrium-citráttal keverve. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a hor­dozóanyag és a piroxicam előnyös aránya 10 : 1 és 25 : 1 közötti, míg az oldószer és a hordozóanyag előnyös aránya 1 :1,2 és 1 :3 közötti. A találmány szerinti eljárással az (I) képletű piro­xicam sóit áüítjuk elő és ahol az eljárás első lépésé­ben a piroxicamra utalunk, mind a vízmentes piroxi­camot, mind annak különböző, nem mérgező szol­vátjait értjük alatta. A találmány szerinti eljárás első lépése során piroxicamot, a bázist, a hordozóanyagot és az oldó­szert bármilyen módon vagy sorrendben egyesíthet­jük. Eljárhatunk például úgy, hogy a piroxicamot összekeverjük a hordozóanyaggal és ezt a keveréket adjuk ^keverés közben hozzá a bázisnak az oldószer­rel elkészített oldatához. Egy másik lehetséges mód szerint a piroxicam-só oldatát úgy áüítjuk elő, hogy az oldószerhez hozzáadjuk mind a piroxicamot, mind a bázist, és a piroxicam-só oldatát használjuk fel a hordozóanyag benedvesítésére. Egy további módszer szerint - ezt a módszert különösen akkor alkalmazzuk, ha folyékony bázist használunk - elő­ször összekeverjük a piroxicamot és a hordozóanya­got, ezután hozzáadjuk a folyékony bázist, végül az így kapott keveréket megnedvesítjük az oldószer­rel. A találmány szerinti eljárás első lépésében az ol­dószer víz, 1-4 szénatomos alkand vagy azok keve­réke lehet. Ha azonban keverékeket alkalmazunk, előnyös a homogén keverék használata. Ezenkívül, ha bázikus reagensként trinátrium-foszfátot alkal­mazunk, az oldószernek legalább 90 tömeg% vizet keü tartalmaznia. Az eljárás első lépésében általában különböző szokásos keverő technikákat alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárás során gyógyászati­ig elfogadható hordozóanyagként számos üyen hor­dozóanyagot alkalmazhatunk. A gyógyászatüag el­fogadható hordozóanyaggal szemben támasztott fő követelmény az, hogy szüárd legyen, ne lépjen ká­ros kölcsönhatásba sem a piroxicammal, sem az el­ső lépésben alkalmazott oldószerrel és a később ke­zelendő személyre nézve ne legyen mérgező. Ilyen hordozóanyag például a mikrokristályos ceüulóz, laktóz, kalcium-szulfát és dikalcium-foszfát, vala­mint azok keverékei. Különösen előnyös a mikro­kristályos ceüulóz, még különösebben az étkezési célra alkalmas, mikrokristályos, részben depoUmeri­­zált ceüulóz, amelyet a 2 978 446 számú amerikai egyesült államokbeU szabadalmi leírásban ismerteit módon, növényi ceüulóz ásványi savval végzett keze­lésével áüítanak elő. Kívánt esetben a gyógyászati­­lag elfogadható hordozóanyag egy részét bizonyos pufferek, így például nátrium-citrát alkothatja. A puffer általában olyan súlymennyiségben lehet je­len, amely azonos vagy kevesebb, mint a többi al­kotórész mennyisége. Kis mennyiségben, például a hordozóanyag összmennyiségére számítva 10 tö­megé vagy annál kisebb mennyiségben kívánt eset­ben más alkotórészek, így diszpergálószerek (pél­dául keményítő és alginsav), kötőanyagok (például poUvinü-pirroüdon, szacharóz, zselatin és akácméz­­ga) és kenőanyagok (például talkum, magnézium­­sztearát és nátrium-lauiü-szulfát) is jelen lehetnek. A találmány szerinti eljárás első lépésében a pi­roxicamot és a bázikus reagenst általában ekvimo­­láris mennyiségben hozzuk érintkezésbe egymás­sal; azonban bármelyik komponenst kis fölöslegben is (például 5 mól%) alkalmazhatjuk. Nagyobb fölös­leg alkalmazása egyik vegyület esetében sem kívána­tos. Az első lépésben a piroxicam és a gyógyászatüag elfogadható hordozóanyag arányát ületően azt mond­hatjuk, hogy a hordozóanyag és a piroxicam tö­megaránya általában 5 : 1 és 30 : 1 közötti, előnyö­sen ÍQ : 1 és 25 :1 közötti. Hasonlóképpen az oldó­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom