194215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(azolil-metil)-3-(difluor-benziloxi)-2,3-dihidro fluorobenzo[b]tiofének előállítására

1 reagáltatunk. A reakciót az A reakcióvázlat szem­lélteti. A (VI) általános képletű vegyflletet felesleg­ben alkalmazzuk; a reagenseket poláros oldószer­ben, például acetonitrflben refluxáljuk. Előnyösen olyan (V) általános képletű vegyieteket haszná­lunk, amelynek térszerkezete megegyezik a kívánt végtermékével. A kiindulási vegyieteket Ismert módszerekkel állíthatjuk elő, így például az (V) általános képletű vegyületet a B reakcióvázlat szerinti módon; a (IX) általános képletben Hal jelentése halogénatom, pél­dául klóratom. Az (a) reakciólépést metanolban ol­dott nátrium jelenlétében lehet végrehajtani. A (b) reakciólépést utium-aluminium-hldrid közömbös ol­dószerrel, például tetrahidrofuránnal készített oldatá­val hajthatjuk végre. A (c) reakciólépéshez megfelelő oldószer a metflén-klorid és a piridln jelegye. A (d) reakciólépést lúgos közegben végezzük. C. Az i(I) általános képletű vegyieteket úgy is előállíthatjuk, hogy a megfelelő benzo[bjtiofén­­-1-oxidot redukáljuk. A redukciót végrehajthatjuk például litium-aluminium-hidriddel közömbös ol­dószerben, például tetrahidrofuránban. Kiindulási anyagként előnyösen olyan vegyflletet alkalmazunk, amelynek térszerkezete megegyezik a kívánt végter­mékével. A kiindulási anyagot ismert módszerekkel állít­hatjuk elő, például a C reakcióvázlat szerint. A (b) oxidációs lépés m-klór-perbenzoesav alkalmazására! végezhetjük. A (d) reakciólépést lúgos közegben hajtjuk végre. A találmány szerinti vegyületek széles spektru­mú gombaellenes hatást mutatnak a szokásos, gom­baellenes hatást vizsgáló tesztekben különböző em­berekre és állatokra patogén gombákkal, mint pél­dául az Aspergillus, Candida, Geotrichum, Micro­­sporum, Monosporium,*tthodotonila, Saccharomyces, Trichophyton és Torulopsls nemzetségbe tartozó gombákkal szemben. A találmány szerinti vegyüle­tek legelőnyösebb képviselője, a cisz-2-/lH-imida­­zolfl-metü/-3/2 fi -difluor-benzfl-oxi/-2,3-dihidro-5- -íluor-benzo[b]tiofén minimális inhibiciós koncent­rációjának (MIC) átlagértéke 15 mcg/ml Sabourand tápközegben, 48 órás tesztben, ugyanennek a vegyü­­letben MlC-értéke Candida parapsilosis, Trichophy­ton rubrum és Geotrichum candidum ellen 48 óra után <0,031 mcg/ml, Saccharomyces cerevisiae és Monosporíum apiospermum ellen 48 óra után 0,125 mcg/ml és más Candida törzsek ellen 48 óra után 32,0 mcg/ml. A fentemlített vegyület MlC-átlagér­­téke 6 Candida törzs ellen Eagles tápközegben 48 óra után 0,36 mcg/ml. A találmány szerinti vegyieteknek helyi gomba­ellenes hatásuk is van, amely állatokon in vivo vizs­gálatban jobbnak bizonyult a kereskedelmi forga­lomban levő miconazol és clotrimazol nevű gomba­ellenes szerek hasonló hatásánál. Így például hörcsö­gökön vagináik Candida C-60 helyi fertőzésmodell­­ben a találmányunk szerinti legelőnyösebb vegyü­let százalékban kifejezett fertőzést gátló hatása jobb volt, mint a miconazolé és a clotrimazolé; tengeri­malacokon Trichophyton dermatoflta helyi fertő­­zésmodeüben a találmányunk szerinti legelőnyösebb vegyület százalékban kifejezett fertőzést gátló hatása jobb volt, mint a miconazolé. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket ki­szerelhetjük úgy, hogy a hatóanyagot gyógyászati­­lag alkalmazható hordozóval vagy hatóval keverjük 2 össze, amely orálisan, parenterálisan vagy topikállsan alkalmazható gyógyszerkészítményekben Használha­tó. Az előnyös alkalmazási mód a topikálit alkalma­zás. Az alkalmazható gyógyszerkészítmények lehetnek szilárd vagy folyékony készítmények, például tab­letták, kapszulák, pirulák, porok, granulátumok, oldatok, szuszpenziók és emulziók; előállíthatunk steril szilárd készítményeket is, amelyeket köz­vetlenül beadás előtt feloldhatunk steril vízben, fiziológiás konyhasóoldatban vagy más steril, injek­ciók készítéséhez alkalmazható közegben. A topikállsan alkalmazható kiszerelési formákat az irodalomból jól ismert módszerekkel állíthatjuk elő, és ezek a készítmények számos különböző se­gédanyagot, kötőanyagot és adalékanyagot tartal­mazhatnak. A topikállsan alkalmazható készítmé­nyek lehetnek kenőcsök, krémek, oldatok, porok, aeroszolok, pesszáriumok és spray-k; ezek közül a kenőcsök, oldatok és krémek tartalmazhatnak vizet, olajokat, zsírokat, viaszokat, poliésztereket, alko­holokat vagy poüolokat, továbbá más segédanyago­kat, például illatanyagokat, emulgeálószereket vagy konzerválószereket. A porokat ügy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot valamilyen könnyen beszerez­hető, közömbös, poralakú hordozóanyaggal, pél­dául talkummal, kalcium-karbonáttal, trikalcium­­foszfáttal vagy bórsavval keverjük össze. Ezekből a porókból vizes szuszpenziót is készíthetünk. Olda­tot vagy emulziót is előállíthatunk olyan közömbös oldószerek alkalmazásával, amelyek előnyösen nem gyúlékonyak, szagtalanok és nem toxikusak, pél­dául növényi olajok, izopropü-alkohol, dimetfl­­szulfoxid, hidrogénezett naftalinok és alkilezett naftalinok. Hasonlóképpen, aeroszolos vagy nem aeroszolos spray-ket is előállíthatunk megfelelő oldószerrel, például dlfluor-diklór-njetánnal készí­tett oldatok vagy szuszpenziók felhasználásával. Az intravénás, intramuszkuláris, vagy szubkután beadásra szánt parenterális készítmények általában olyan steril oldatok, amelyek az oldat izotóniássá tételére sókat vagy glükózt is tartalmazhatnak. Minthogy a találmány szerinti vegyületek mko­­nazollal összehasonlítva annál nagyobb in vivo topi­­kális aktivitást mutatnak, a találmány szerinti vegyü­­letekből emberek és állatok, például emlősök gom­bás fertőzéseinek kezelésére italában kisebb dózis szükséges, mint a jelenleg kereskedelmi forgalom­ban levő termékekből, például miconazolból. A találmány szerinti vegyületek vagy gyógyá­­szatflag elfogadható sóik egy adott pillanatban elő­nyös dózisa a készítmény kiszerelésétől, a beadás módjától, a kezelendő testrésztől, a kezelendő be­teg és a fertőzés fajtájától függően változhat. Az orvosnak számos olyan tényezőt kell figyelembe ven­ni, amelyek módosítják a gyógyszer hatását, így pél­dául a beteg korát, testsúlyát, nemét, étrendjét, a kezelés időtartamát, a kiürülés sebességét, a beteg állapotát, a gyógyszerkölcsönhatásokat, a gyógy­szerérzékenységet és a betegség súlyosságát. A maxi­mális beadható dózis határán belül a készítményeket adagolhatjuk folyamatosan vagy periodikusan. Az orvos szokásos adagolásmegállapító tesztekkel köny­­nyen megállapíthatja az adott feltételrendszernek megfelelő optimális adagolási módot. Általában az emberek kezelésére alkalmazott dó­zis 50 mg/nap-tól körülbelül 800 mgfnap-ig terjed, amelyen belül körülbelül 100-400 mg/nap az elő-194215 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom