194209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogéntartalmú cikloalifás gyűrűvel rendelkező új piridin-2-éter-származékok és piridin-2-tioéter-származékok előállítására

1 194209 2 illetve alkalmazhatók. Folyadékokként például olajos vagy vizes oldatok vagy szuszpenziók (például sze­zámolajban vagy olívaolajban), emulziók, injektálha­tó vizes vagy olajos oldatok vagy szuszpenziók jönnek számításba. Előállíthatók továbbá például szárazam­­pullák is, amelyek hatóanyagként az (I) általános kép­letei vegyületet tartalmazzák; az ilyen szárazampullák tartalmát használat előtt például vízben, fiziológiás konyliasóoldatban vagy fiziológiás konyhasóoldatból és például dimetil-szulfoxidból készített elegyekben oldjuk fel. Előnyös alkalmazási fonna a tabletta, amely 0,5 és 2 mg közötti aktív anyagot, továbbá az oldat, amely 1 és 10% közötti aktív anyagot tartal­maz. A találmány szerinti aktív komponens egyes dó­zisa pélcjául a) orális gyógyszerkészítmények esetében 0,1 és 20,előnyösen 0,5 és 3 mg közötti, b) parenterális gyógyszerkészítmények esetében (például intravénás, intramuszkuláris alkalmazásnál) 0,01 és 1 .előnyösen 0,05 és 0,5 mg közötti, c) rektális vagy vagin ális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények esetében 0,05 és 20, elő­nyösen 0,05 és 5 mg közötti. A megadott dózisok mindig a szabad bázisra vonat­koznak. Például naponta 3-szor 1-3 tabletta (1-3 mg haté­kony anyaggal) vagy például intravénás injekció ese­tén 1-3-szor naponta 1-10 ml-es ampulla (0,1-0,5 mg anyaggal) ajánlható. Orális beadás esetén a mini­mális napi dózis például 1 mg; a maximális napi dózis orális adagolás esetén ne haladja meg a 3 mg-ot. Kutyák és macskák kezelésére az orális egyes dó­zis áltdában körülbelül 0,05 és 1 mg/testsúly kg kö­zötti:, a parenterális dózis körülbelül 0,01 és 02 mg/testsúly kg között van. Lovak és szarvasmarhák kezelésénél az orális egyes dózis általában 0,03 és 0,5 mg/kg közötti; a parente­rális egyes dózis körülbelül 0,01 és 0,1 mg/testsúly kg között van. A találmány szerinti vegyületek akut toxieitása egereken vizsgává [ LDS0 mg/kg-ban kifejezve; mód­szer Miller és Tainter szerint, Proc. Soc. Exper. Bioi. a. Med. 57, /1944/, 261. oldal] például orális alkalma­zás esetén 70 és 110 mg/kg közötti (illetve 80 mg/kg feletti). A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények az embergyógyászatban, az állatok gyógyításánál, továbbá a mezőgazdaságban egyedül, vagy más farmakológiailag aktív anyagokkal kombinálva alkalmazhatók. 1-21. példa Az alábbi előírások az I. Táblázat 1-21 .példájára vonatkoznak, a felhasznált 00 általános képletű ki­indulási anyagban Z halogénatomot (klóratomot) je­lent. 0,05 mól 80%-os nátrium-hídridet körülbelül 30 ml (az I. Táblázatban megadott) vízmentes oldószer­ben szuszpendálunk. Keverés közben, szobahőmér­sékleten hozzácsepegtetjük a 010 általános képletű, megfelelő alkohol (Y jelentése hidroxiesoport) 0,04 mólnyi, vagy a (111) általános képletű, megfelelő mer­­kaptán (Y jelentése merkaptocsoport) 0,05 mólnyi mennyiségét (esetleg ugyanabban az oldószerben old­va). A reakció hidrogénfejlődéssel indul meg. A reak­­cióelegyet 50 °C-ra melegítjük. Amennyiben akiindu­lási anyagként merkaptánt alkalmazunk, 60 °C-ra me­legítjük az elegyet és 0,05 mól nátrium-hídridet ol­dunk a mindenkori oldószer 50 mi ében. A reakdó befejeződése után a megfelelő klór-piridin 0,05 mól­nyi mennyiségét (esetleg ugyanabban a vízmentes ol­dószerben oldva) csepegtétjük a reakcióelegyhez,elő­nyösen szobahőmérsékleten és néhány órán át (3—6 óra) visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk (mer­­kaptán alkalmazása esetén 80 és 100 °C közötti hő­mérsékletre melegítve). Lehűlés után vízzel hidrolizál­­juk és a kapott vizes oldatot dietil-éterrel vagy meti­­lén-kloriddal többször extraháljuk. Magnézium-szulfát felett végzett szárítás és szűrés után az oldószert vá­kuumban ledesztilláljuk. A feldolgozás 3 különböző módszerrel végezhető: A) A maradékot kovasavgélen végzett preparatív oszlopkromatográfiás módszerrel és esetleg ezt kö­vető sóképzés útján (például izopropanolos hidrogén­­■kloriddal) tisztítjuk; B) A tisztítást vákuumban végzett desztillálással és esetleg ezt követő A) szerinti sóképzéssel végezzük; C) Amennyiben a kapott maradék nem erősen szennyezett, úgy a sóképzés előzetes tisztítás nélkül is elvégezhető. A maradékot rendszerint izopropanolban oldjuk és izopropanolos hidrogén-kloriddal elegyítjük. A kikristályosodott sót leszűrjük és valamilyen ol­dószerből átkristályosítjuk. Az így előállított (la) általános képletű vegyülete­­ket az alábbi 1. Táblázatban foglaljuk össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom