194209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogéntartalmú cikloalifás gyűrűvel rendelkező új piridin-2-éter-származékok és piridin-2-tioéter-származékok előállítására
1 194.209 2 form - jelenlétében dolgozunk. Különösen a rövidszénláncu alkoholok, Így pádéul a metanol, de az ecetsav is igen alkalmas. 30%-os hidrogén-peroxiddal, persavakkal, salétromsavval, nitrózus gázokkal (nitrogén -dioxiddal) hűtés közben, pádéul —20 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten végzett oxidációnál általában főtermékként a megfelelő szulfoxidot kapjuk, csekáy mennyiségűszulfon mellett. Azon (1) általános képletű vegyületekből, amelyekben X jelentése kén atom, a megfelelő szulfoxidokat előállíthatjuk, krómsavval (pádául ecetsavas oldatban, 50 és 100 °C közötti hőmérsékleten) végzett oxidációval, vagy pádául jódozobenzollal való oxidáció útján vagy brómmal végzett kezdéssel (pádául valamilyen halogénezett szénhidrogénben, így kloroformban vagy szén-tetrakloridban, hűtés közben) és a dibrómszármazéknak ezt követően víz vagy híg alkálilúg segítségével való hidrolízise útján is előállíthatjuk. A reakciókörülményeket, valamint egyéb oxidálószereket illetően utalunk például Houben-Weyl, Methoden der Organischen Chemie, IX. kötetének /1955/ 211 -218.oldalain ismertetettekre. Az (I) általános képletű szulfideknek (vagyis, ahol a képletben X kénatomot jelent) dimetil-szulfoxiddal magasabb hőmérsékleten (150 és 180 °C között), a J. Org. Chem. 23 /1958/ 2028-2029. oldalai szerinti oxidádója is elvégezhető. Az előállított szulfonok és szulfoxidok szokásos eljárásokkal, pádáulkovasavgáen oszlopkromatográfiásan, szétválaszthatok. Erősebb oxidálószerrel, így például kálium-per - manganáttal ecetsavas vagy vizes-kénsavas oldatban 50 és 100 °C közötti hőmérsékleten a megfelelő szulfont nagyobb kitermeléssel kapjuk, illetve főtermékként. Az olyan (1) általános képletű vegyületcket, amelyekben X jelentése kénatom vagy szulfinilcsoport, például hidrogén-peroxid vagy valamilyen persav segítségével magasabb hőmérsékleten, így pádául 80 és 120 °C közötti hőmérsékleten (ecetsavas oldatban vagy jégecet és ecetsavanhidrid elegy ében, foszforsav, vagy valamilyen egyéb, erre a célra szokásos inert szer jelenlétében), krómsav segítségével, anódos oxidálással vagy adott esetben nátrium-hipoklorid-oldattal is oxidálhatjuk [1. Houben-Weyl, Methoden der Organischen Chemie, IX. kötet, /1955/, 227-231. oldal]. Oxidálhatunk továbbá szerves hiperoxidokkal is (pádául alkil-hidroperoxiddal, így terc-butil-hidroperoxiddal), vanádium-, molibdén- vagy titánvegyületek (pádául az említett fémek oxidjai, így molibdén-oxid, vanádium-pentoxid) jelenlétében is, valamilyen szerves oldószerben, így aromás szénhidrogénekben (benzolban), alkanolokban (etanolban) vagy alifás karbonsavak alkanolokkal alkotott észtereiben (így etil-acetátban), 40 és 120 °C közötti, előnyösen 50 és 80 °C közötti hőmérsékleten, az Angewandte Chemie 78 119661,937. oldalán leírtak szerint. Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek aszímmetriás szénatomot tartalmaznak és rendszerint racérnátokként keletkeznek, önmagában ismert módon - pádául egy optikailag aktív sav segítségével — az optikailag aktív izomerekre bonthatók szét. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy már eleve optikailag aktív kiindulási anyagot alkalmazunk, ekkor végtermékként a megfelelő optikailag aktív, illetve diassztereomer alakot kamuk. Az eljárás reakciókörülményeitől és a kiindulási anyagoktól függően az (I) általános képletű végtermékeket szabad alakban vagy sóik alakjában kapjuk. A végtermékek sói ismert módon, pádául alkáiiával vagy ioncseráők alkalmazásával, ismét bázisokká alakíthatók. Utóbbiakból, szerves vagy szervetlen savakkal - különösen olyanokkal, amelyek gyógyszerészetileg alkalmazható sók képzésére alkalmasak -, sók képezhetők. Dyen savakra pádaképpen a következők említhetők meg: hidrogén-halogenidek, kénsav, foszforsavak, salétromsav, perklórsav, valamint az alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos sor szerves mono-, di- vagy trikarbonsavjai, valamint a szulfonsavak. Utóbbiakra pádaképpen a hangyasavat, az ecetsavat, a propionsavat, a borostyánkősavat, a glikolsavat, a tejsavat, az almasavat, a borkősavat, a dtromsavat, az aszkorbinsavat, a maleinsavat, a fumársavat, a lűdroxi-maleinsavat, vagy a piroszőlősavat; a fen il-ecetsavat, a benzoesavat, a p-amino-szalicilsavat, az embonsavat, a metánszulfonsavat, az etánszulfonsavat, a hidroxi-benzol-szulfonsavat, a toluolszulfonsavat, a naftalinszulfonsavat vagy aszulfanilsavat vagy a 8-klór-teofillint említhetjük meg. A találmány szerinti vegyületeket gyógyszerkészítmények előállítására alkalmazhatjuk. A gyógyszerkészítmények, illetve gyógyszerek hatóanyagként egy vagy több találmány szerinti vegyületet tartalmaznak, adott esetben egyéb farmakológiailag, illetve gyógyszerészetileg hatásos anyaggal együtt. A gyógyszereket ismert módon állítjuk elő, amelynek során ismert és szokásos gyógyszerészeti segédanyagokat, valamint egyéb szokásos hordozó- és segédanyagokat alkalmazhatunk. Dyen hordozó- és segédanyagokként pádául azok az anyagok jönnek számításba, amelyeket a következő irodalmi helyek gyógyszerészeti, kozmetikai és ezekkel rokon területek számára segédanyagokként megadnak, illetve ajánlanak: Ullmanns Encyklopadie der teschnischen Chemie, 4. kötet /1953/, 1—39. oldal; Journal of Pharmaceutical Sciences, 52. kötet /1963/, 918. és ezt követő oldalak; H.v. Czetsch-Lindenwald, Hilfstoffe für Pharmazie und angrenzende Gebiete ; Pharm. Ind., 2. füzet, 1961,72. és ezt követő oldalak; dr. HP. Fiedler, Lexikon der Hilfsstoffe für Pharmazie, Kosmetik und angrezende Gebiete, Cantor KG. Aulendorf in Württemberg 1971. A találmány szerinti vegyületek gyógyszerészeti és galénuszi kezelése szokásos, sztandard módszerekkel történik. Pádául a hatóanyago(ka)t és a segéd-,iDetve vivőanyagokat keveréssel vagy homogenizálással (pádául szokásos keverőberendezések segítségével) alaposan összekeverjük, ennek során általában 20 és 80 °C közötti, előnyösen 20 és 50 °C közötti, különösen pedig szobahőmérsékleten dolgozunk. Egyebekben a következő alapvető munkára utalunk: Sucker, Fuchs, Speiser,Pharmazeutische Technologie, Thieme-Verlag, Stuttgart, 1978. A gyógyszerek pádául enterálisan, parenteráhsan (például intravénásán, intramuszkulárisan, szubkután) vagy orálisan alkalmazhatók. A gyógyszerkészítmények általában 0,1-10, előnyösen 0,5-3 mg találmány szerinti aktív komponenst, illetve komponenseket tartalmaz(nak). A találmány szerinti vegyületek pádául tabletták^ ká, kapszulákká, pirulákká, drazsékká, kúpokká, kenőcsökké, zselékké, krémekké, púderekké, hintőporokká, aeroszolokká, tapaszokká vagy folyékony alakú készítményekké dolgozhatók fel és adhatók be, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8
