194168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-szubsztituált konzendált indol-3-karboxamid származékok előállítására

1 194.168 2 termékekhez vezet és amelyet a 2. képletsor szemlél­tet, abból áll, hogy egy megfelelő amint a (IV) kép­­letű oxindol-észterrel reagálatunk, amely képletben Rt és Rj jelentése a fenti, R 1 — 3 szénatomos alkilcsoport és Árjelentése az előbbi. A találmány szerinti termékhez vezető ezen reak­ciót ugyancsak valamely iners oldószerben vitelez­­zük ki. Előnyösen az aprotikus oldószerek, mint ben­zol, toluol vagy xilol. A gyakorlatban a reagenseket megfelelő oldószer­ben hozzuk össze és visszafolyató hűtővel az oldó­szer forrpontjára melegítjük. Ezt az aminolizis-reak­­ciót levezetve előnyös, ha legalább ekvimolekuláris mennyiségű észtert és amint alkalmazunk, noha az amin feleslege, mint például két egyenértéknyi meny­­nyiség, különösen előnyös. Annak érdekében, hogy a reakcióban keletkezett alkohol-melléktermék eltávolí­tását előmozdítsuk, a reakcióedényen molekulaszitá­kat tartalmazó Soxhlet-feltétet rögzítünk. Az oldó­szer forrpontján dolgozva a reakció általában 45-60 perc alatt tökéletesen lezajlik. A terméket a reakcióelegy lehűtésével és szűréssel különíthetjük el, vagy a reakcióelegynek savas víz­hez való hozzáadásával, amit a termék kivonatolása és az oldószer eltávolítása követ. A tisztítást átkristályosítás vagy kromatografálás útján végezhetjük. Ezen eljárásokhoz az oxindol kiinduló reagenseket az itt leírt eljárásokkal állítjuk elő. A szükséges izo­­cianátok vagy kaphatók a kereskedelemben, vagy pe­dig az átlagos szakember számára ismert eljársokkal állíthatók elő, (ld. például Zook and Wagner, Synthe­tic Organic Chemistry, John Wiley and Sons, Inc., New York, 1956, p. 640). Annak a (IV) képletű oxindol-észternek az előállí­tása során, amelyben R4 alkanoilcsoport az 5-ös vagy a 6-os helyzetben, előnyös, ha az alkanoil-részkarbo­­nilcsoportját ketál képzésével védjük, annak érdeké­ben, hogy a dialkil-karbonát reakcióját az alkanoil­­-rész alkilcsoportjával minimálisra szorítsuk. Azt kö­vetően, hogy az oxindol-észtert a megfelelő aminnal reagáltál tűk, a ketál-csoportot hidrolízissel lehasítjuk. Megjegyzendő, hogy számos nem-szteroid gyulla­dásgátló szernek közös tulajdonsága a savas jelleg. A találmány szerinti oxindol-karboxamidok mindegyike osztozik ebben a jellegzetességben és hatékony pro­tonforrás. A találmány szerinti oxindol-karboxamidok hasz­nos gyulladáscsökkentő szerek E vegyületek értékét az adja, hogy képesek a reuma tóid artritisz tünetében adódó duzzadás és gyulladás mértékét enyhíteni, s más olyan hasonló rendellenességet szintúgy, amelyek gyulladáscsökkentő szerekkel való kezelésre reagál­nak. Akár egyedi terápiás szerként vagy terápiás sze­rek keverékeként, egymagukban is adhatók, de általá­ban egy olyan gyógyszerészeti vivőanyaggal együtt használják ezeket, amit az alkalmazás módjától és a szokványos gyógyszerészeti gyakorlattól függően vá­lasztanak meg. így például perorálisan tabletta vagy kapszula alakban alkalmazhatók, amelyek még olyan alkotóelemeket is tartalmaznak, mint keményítő, tej­cukor vagy bizonyos agyagféleségek, stb. Ugyancsak perorálisan elixirként vagy orális szuszpenzióként al­kalmazhatók, ahol a hatóanyag mellett emulgeáló és/vagy szuszpendáló szerek is találhatók. Parenterá­lisan is beadhatók és e célú alkalmazásra a vegyüle­tek vagy megfelelő származékaik steril vizes oldatba hozhatók. Az ilyen vizes oldatokat megfelelőképpen pufferolni kell, amennyiben szükséges, és más oldott anyagokat is tartalmazhatnak az izotóniássá tétel ér­dekében, mint sót vagy glükózt. A gyógyszerészeti­­leg elfogadható vivőanyag és a vegyület súlyaránya 1 j4-től 20:1-ig terjed. Az adagolás, amely csökkenti a gyulladást vagy duzzadást artitritiszes alanyokban, a tünetek termé­szete és kiterjedése alapján állítható meg. Általában kezdetben kis adagok szükségesek, lépcsőzetesen nö­velve mindaddig, amíg az optimális adagot meghatá­rozzuk. Általában azt fogjuk találni, hogy ha a készít­ményt perorálisan adjuk, nagyobb hatóanyagmennyi­ségek szükségesek ugyanazon szint eléréséhez, mint amit parenterálisan alkalmazott kisebb mennyiség vált ki. Általában 10-300 mg/testsúly kg hatóanyag, e­­gyetlen vagy több dózisban, perorálisan beadva fogja a gyulladást és a duzzadást valójában csökkenteni. A parenterális alkalmazás 5 és 200 mg közötti dózi­sokat igényel azonos végpont elérésére. A vegyületek gyulladáscsökkentő hatásának megál­lapítására és összehasonlítására sztenderd módszer a patkány mancsán karrageninnel kiváltott ödéma teszt­je, amelyet CA. Winter és munkatársai írtak le [Proc. Soc Exp. Biol., III. kötet, p. 544 (1962)]. Azon túl, hogy hasznos gyulladáscsökkentő szerek a találmány szerinti vegyületek, asztma, bronchitis és pszoriázis kezelésében, tovább menőleg fájdalom­­csillapító szerként is használhatók. A következő példák kizárólag a további szemlélte­tés célját szolgálják. Az NMR spektrumot 60MHz-en mértük deuterokloroformban (CDClj), perdeutéro di­­metil-szulfoxidban (DMSO-d4) vagy deutérium-oxid­­ban (DjO) és a csúcsok helyzetét ppm-ben fejezzük ki tetrametil-szilántól vagy 2,2-dimetil-2-szilapentán­­-5-nátrium-szulfonáttól felfelé. A csúcsok alakjára a következő rövidítéseket használjuk: s = szinglet, d­­= düblet, t = triplet, q * kvartét, m = multiplet, b = = széles. 1. példa N-(2,4-difluor-fenil)-l-etil-2,7-dioxo-,2,3,5,6-tetra­hidro-7H-ciklopenta[f]indol-3-karboxamid (I, Rt = = -C3 Hj, Rj = 2,4-difluor-fenil, Z = -CHj) 103,5 mg (4,5 mmól) nátrium-hidridhez 4,5 ml dimetil-formamidban 645 mg (3 mmol) l-etil-2,7- -dioxo-2,3,5,6-tetrahidro-7H-ciklopenta[f]indolt, majd 20 perc múlva 698 mg (4,5 mmol) 2,4-difluor­­-izocianátot adunk. 30 perces kevertetés után a reak­­cióelegyet 2 n sósav és metilén-klorid elegyéb öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfáton szárít­juk és szárazra pároljuk. A maradékot diizopropil­­•éter és metilén-klorid elegyből átkristályositva 872 mg (79%, op.: 190-197 °C, bomlás közben) terméket kapunk. Elemanalízis a CjoH^OíNjFí képlet alapján: számított:C 64,9%, H 4,4%, N 7,6%; talált: C 64,7%, H 4,3%, N 7,7%. 2. példa Az 1. példában leírt eljárást követve megfelelő rea­gensekből kiindulva a következő (I) általanosképletű vegyületeket állítottuk elő : 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom