194096. lajstromszámú szabadalom • Járműkerékabroncs, különösen radiálabroncs tehergépjárművekhez

1 A találmány tárgya járműkerékabroncs, különösen radiálabroncs tehergépjárművekhez, melynek futófe­lülete kerületi irányban elhelyezkedő és egymástól cikcakk-alakú hornyokkal elválasztott bordákkal van ellátva, miközben a hornyok keresztmetszete a ho­rony alja irányában elkeskenyedik. A tehergépjárművek számára készülő radiálabron­­csok legtöbbnyire olyan futófelülettel rendelkeznek, amelyek keresztirányban cikcakk-alakú kerületi irány­ban elhelyezkedő hornyok útján bizonyos számú bor­dára van felosztva. Ugyancsak általánosan szokásos a horony-oldalfalakat egy bizonyos dőléssel, hajlás­­sal kialakítani, úgy hogy a horony a horony alapja irá­nyában elkeskenyedik. Ezen intézkedések célja, hogy menet közben az idegen testek, különösen a kövek ki­­dobódását elősegítse. így például a 2.604.920 sz. USA-szabadalom olyan megoldást ad, ahol a horony­­-oldalfalak mindenkor állandó szögben vannak elhe­lyezve a futófelület felületi merőlegeseihez. A 309.250 sz. osztrák szabadalom szerinti megol­dásnál a hornyok oldalfalai állandó hajlásszög helyett a kerület irányában csavarvonalszerűen változó haj­­lással rendelkeznek. A profilnak ez a kialakítása ked­vezően hat a hosszú futási idő után és egyenes út­szakaszokon történő elhasználódására. Ezzel szemben viszont ez a profil nem segíti elő a mintázatba jutott idegen tárgyak menet közben való eltávolítódását. Ehhez ugyanis a hornyok nagyobb nyílásszögére vol­nál szükség, aminek következtében viszont csökkenne a pozitív futófelület. Mindezeken túlmenően, az emlí­tett ismert kialakításoknál, de a többi ismert felület­mintáknál is, a horonyfalak egyforma cikcakk-menete és szabályos kialakítása révén mérsékelt vonóerővel lehet számolni. A találmány feladata mindezek alapján, hogy a be­vezetőben ismertetett típus (olyan járműkerékabron­csot hozzunk létre, amelynél jól megakadályozott a futófelületek hornyaiba az idegen testek beszorulása, továbbá hogy a futófelület hosszú futási idő után is egyenletes elhasználódást mutasson és hogy a futófe­lületnek különösen kedvező tulajdonságai legyenek a vonóerő, valamint az egyenesirányban való haladási stabilitás tekintetében. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy - célszerűen a külső hornyokon belül el­helyezkedő - cikcakk-alakú hornyok keresztmetsze­tük, valamint hajlásszög-tartományok közötti szaka­szuk tekintetében egy-egy, a futófelületre merőleges vagy közel merőleges elhelyezésű, és ezzel átellenben egy kétszeres hajlásszögű oldalfallal vannak ellátva, amely oldalfalak a cikcakk-alakú hornyok egymást követő szakaszaiban felváltva helyezkednek el, to­vábbá, hogy a kiugró szöghajlatszakaszokon üres sarokszakaszok, a beugró szöghajlatszakaszokon vi­szont ráhelyezett sarokszakaszok vannak kialakítva. A találmány értelmében ezért különösen a hor­nyok hajlásszögtartományai között olyan horonyke­­resztmetszetet alakítunk ki, amely hathatósan mega­kadályozza idegen testek beszorulását, miközben egy­idejűleg optimális nagyságú pozitív járófelületet biz­tosít a futófelületen. A szög alatt hajló, valamint a közel merőleges oldalfalak felváltva egymás utáni kö­vetkezésével, továbbá a hajlatszakaszokban a ráhelye­zett, illetve üres sarokszakaszok kialakításával a futó­felület egyenletes kopása érhető el. Elsősorban az ún. szabadonfutó-homyok képződése előzhető meg, ami alatt azt értjük, hogy a horonyokba benyúló szöghaj­­fatU részek tartományában először a bordaélek káro­2 sódnak. A kidomborításos strukturáltság - különösen a hornyoknak a futófelület középső szakaszában való elrendezésével összefüggésben - rendkívül kedvező hatású a vonóerőre, főképpen jobb "hófogást”, azaz kapaszkodást biztosít a találmány szerinti profilnak, az eddig ismert, cikcakk-alakú horonyokkal bíró ab­roncsokhoz képest. Ugyancsak kedvező eredmények adódnak a talál-, mány szerint kialakított profillal az egyenesfutási stabilitás és a kormányzási pontosság tekintetében. Különösen előnyösnek mutatkozik, ha a kétszeres hajlásszögű oldalfal - a találmány értelmében kereszt­­metszetében és a hajlásszögtartományok közötti ré­szen két, lényegileg a futófelületre merőleges és egy ferdén elhelyezkedő oldal útján összekötött metszetet képez. Különösen lehetséges ezáltal az, hogy az oldalt egy annyira lapos szög alatt helyezzük el, hogy a kö­vek és egyéb idegen tárgyak kilökése minden eset­ben biztosítva van. Különösen előnyösnek mutatkozik, ha a futófe­lületre merőleges, valamint a ferde elhelyezésű oldal között a = 20 és 60° közötti, célszerűen 40°-os szö­get alakítunk ki. Ezt a szöget az abroncstípustól is függő horony mély sédnek megfelelően választjuk meg. A futófelület rendkívül egyenletes elhasználódása érhető el a lépcsős oldalfal első szakasza felett olymó­don, hogy a futófelület felső oldalától nézve az első ráhelyezett, illetve üres sarokszakasszal bíró szakaszt az oldalfalaik első szakasza szerint a futófelületre cél­szerűen gyakorlatilag, merőlegesen alakítjuk ki. Az is megvalósítható, hogy közel a horony alapjáig ráhelyezett, illetve üres sarokszakaszokat készítsünk anélkül, hogy ezáltal a horony-oldalfalak profilozásá­­ban egyenetlenségek keletkezzenek, melyek a futó­felület egyenetlen elhasználódását és a kopás során fellépő eltérő vonótulajdonságokat eredményezhet­nének. Ezért a találmány értelmében valamennyi rá­helyezett, illetve üres sarokszakasz az első szakaszá­hoz csatlakozó két, mind a horony alja irányához, mind pedig a futófelület kerülete irányához ferdén elhelyezkedő tartományokkal rendelkezik, melyek lé­nyegileg háromszögalakúak és egymással szöget be­zárva, a horony alja irányában csúcsban futnak össze. A teljes futófelület-szélesség mentén való egyenle­tes kopás érdekében előnyös lehet, ha a találmány ér­telmében a külső hornyokon belül elhelyezkedő hor­nyok lényegileg azonos szélességűek, továbbá ha a külső horonyok keskenyebbek, éspedig célszerűen olyan szélesek, mint a belső hornyok szélességének egynegyede. A vállrészeken várhatóan fellépő kopást a talál­mány egy további jellemzője értelmében azáltal tart­hatjuk alacsony és egyenletes szinten, hogy a vállköté­­seket mindig a legszélső belső horonytól mérve olyan szélesre választjuk, £imi megfelel a futófelület-széles­ség kb.egynegyedének. A találmány a továbbiakban annak egy példakép­pen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: az 1. ábra a találmány szerinti járműkerékabroncs futófelületének egy részletét felülnézetben mutatja; a 2. ábrán a futófelület egy hornyát látjuk, az 1. ábra II-I1 vonala men tén vett metszetben ; a 3. ábra a hornyot az 4. ábra 111-111 vonala mentén vett metszetben szendélteti. Az ábrákon bemutatott 1 futófelület tehergépjár­mű radiálabroncsához szolgál. Amint ezt különösen az 1. ábrán láthatjuk, az 1 futófelület keresztirányban 194.096 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom