194096. lajstromszámú szabadalom • Járműkerékabroncs, különösen radiálabroncs tehergépjárművekhez
1 A találmány tárgya járműkerékabroncs, különösen radiálabroncs tehergépjárművekhez, melynek futófelülete kerületi irányban elhelyezkedő és egymástól cikcakk-alakú hornyokkal elválasztott bordákkal van ellátva, miközben a hornyok keresztmetszete a horony alja irányában elkeskenyedik. A tehergépjárművek számára készülő radiálabroncsok legtöbbnyire olyan futófelülettel rendelkeznek, amelyek keresztirányban cikcakk-alakú kerületi irányban elhelyezkedő hornyok útján bizonyos számú bordára van felosztva. Ugyancsak általánosan szokásos a horony-oldalfalakat egy bizonyos dőléssel, hajlással kialakítani, úgy hogy a horony a horony alapja irányában elkeskenyedik. Ezen intézkedések célja, hogy menet közben az idegen testek, különösen a kövek kidobódását elősegítse. így például a 2.604.920 sz. USA-szabadalom olyan megoldást ad, ahol a horony-oldalfalak mindenkor állandó szögben vannak elhelyezve a futófelület felületi merőlegeseihez. A 309.250 sz. osztrák szabadalom szerinti megoldásnál a hornyok oldalfalai állandó hajlásszög helyett a kerület irányában csavarvonalszerűen változó hajlással rendelkeznek. A profilnak ez a kialakítása kedvezően hat a hosszú futási idő után és egyenes útszakaszokon történő elhasználódására. Ezzel szemben viszont ez a profil nem segíti elő a mintázatba jutott idegen tárgyak menet közben való eltávolítódását. Ehhez ugyanis a hornyok nagyobb nyílásszögére volnál szükség, aminek következtében viszont csökkenne a pozitív futófelület. Mindezeken túlmenően, az említett ismert kialakításoknál, de a többi ismert felületmintáknál is, a horonyfalak egyforma cikcakk-menete és szabályos kialakítása révén mérsékelt vonóerővel lehet számolni. A találmány feladata mindezek alapján, hogy a bevezetőben ismertetett típus (olyan járműkerékabroncsot hozzunk létre, amelynél jól megakadályozott a futófelületek hornyaiba az idegen testek beszorulása, továbbá hogy a futófelület hosszú futási idő után is egyenletes elhasználódást mutasson és hogy a futófelületnek különösen kedvező tulajdonságai legyenek a vonóerő, valamint az egyenesirányban való haladási stabilitás tekintetében. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy - célszerűen a külső hornyokon belül elhelyezkedő - cikcakk-alakú hornyok keresztmetszetük, valamint hajlásszög-tartományok közötti szakaszuk tekintetében egy-egy, a futófelületre merőleges vagy közel merőleges elhelyezésű, és ezzel átellenben egy kétszeres hajlásszögű oldalfallal vannak ellátva, amely oldalfalak a cikcakk-alakú hornyok egymást követő szakaszaiban felváltva helyezkednek el, továbbá, hogy a kiugró szöghajlatszakaszokon üres sarokszakaszok, a beugró szöghajlatszakaszokon viszont ráhelyezett sarokszakaszok vannak kialakítva. A találmány értelmében ezért különösen a hornyok hajlásszögtartományai között olyan horonykeresztmetszetet alakítunk ki, amely hathatósan megakadályozza idegen testek beszorulását, miközben egyidejűleg optimális nagyságú pozitív járófelületet biztosít a futófelületen. A szög alatt hajló, valamint a közel merőleges oldalfalak felváltva egymás utáni következésével, továbbá a hajlatszakaszokban a ráhelyezett, illetve üres sarokszakaszok kialakításával a futófelület egyenletes kopása érhető el. Elsősorban az ún. szabadonfutó-homyok képződése előzhető meg, ami alatt azt értjük, hogy a horonyokba benyúló szöghajfatU részek tartományában először a bordaélek káro2 sódnak. A kidomborításos strukturáltság - különösen a hornyoknak a futófelület középső szakaszában való elrendezésével összefüggésben - rendkívül kedvező hatású a vonóerőre, főképpen jobb "hófogást”, azaz kapaszkodást biztosít a találmány szerinti profilnak, az eddig ismert, cikcakk-alakú horonyokkal bíró abroncsokhoz képest. Ugyancsak kedvező eredmények adódnak a talál-, mány szerint kialakított profillal az egyenesfutási stabilitás és a kormányzási pontosság tekintetében. Különösen előnyösnek mutatkozik, ha a kétszeres hajlásszögű oldalfal - a találmány értelmében keresztmetszetében és a hajlásszögtartományok közötti részen két, lényegileg a futófelületre merőleges és egy ferdén elhelyezkedő oldal útján összekötött metszetet képez. Különösen lehetséges ezáltal az, hogy az oldalt egy annyira lapos szög alatt helyezzük el, hogy a kövek és egyéb idegen tárgyak kilökése minden esetben biztosítva van. Különösen előnyösnek mutatkozik, ha a futófelületre merőleges, valamint a ferde elhelyezésű oldal között a = 20 és 60° közötti, célszerűen 40°-os szöget alakítunk ki. Ezt a szöget az abroncstípustól is függő horony mély sédnek megfelelően választjuk meg. A futófelület rendkívül egyenletes elhasználódása érhető el a lépcsős oldalfal első szakasza felett olymódon, hogy a futófelület felső oldalától nézve az első ráhelyezett, illetve üres sarokszakasszal bíró szakaszt az oldalfalaik első szakasza szerint a futófelületre célszerűen gyakorlatilag, merőlegesen alakítjuk ki. Az is megvalósítható, hogy közel a horony alapjáig ráhelyezett, illetve üres sarokszakaszokat készítsünk anélkül, hogy ezáltal a horony-oldalfalak profilozásában egyenetlenségek keletkezzenek, melyek a futófelület egyenetlen elhasználódását és a kopás során fellépő eltérő vonótulajdonságokat eredményezhetnének. Ezért a találmány értelmében valamennyi ráhelyezett, illetve üres sarokszakasz az első szakaszához csatlakozó két, mind a horony alja irányához, mind pedig a futófelület kerülete irányához ferdén elhelyezkedő tartományokkal rendelkezik, melyek lényegileg háromszögalakúak és egymással szöget bezárva, a horony alja irányában csúcsban futnak össze. A teljes futófelület-szélesség mentén való egyenletes kopás érdekében előnyös lehet, ha a találmány értelmében a külső hornyokon belül elhelyezkedő hornyok lényegileg azonos szélességűek, továbbá ha a külső horonyok keskenyebbek, éspedig célszerűen olyan szélesek, mint a belső hornyok szélességének egynegyede. A vállrészeken várhatóan fellépő kopást a találmány egy további jellemzője értelmében azáltal tarthatjuk alacsony és egyenletes szinten, hogy a vállkötéseket mindig a legszélső belső horonytól mérve olyan szélesre választjuk, £imi megfelel a futófelület-szélesség kb.egynegyedének. A találmány a továbbiakban annak egy példaképpen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: az 1. ábra a találmány szerinti járműkerékabroncs futófelületének egy részletét felülnézetben mutatja; a 2. ábrán a futófelület egy hornyát látjuk, az 1. ábra II-I1 vonala men tén vett metszetben ; a 3. ábra a hornyot az 4. ábra 111-111 vonala mentén vett metszetben szendélteti. Az ábrákon bemutatott 1 futófelület tehergépjármű radiálabroncsához szolgál. Amint ezt különösen az 1. ábrán láthatjuk, az 1 futófelület keresztirányban 194.096 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
