194092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korrózióálló bevonatrendszer előállítására

1 194.092 2 tömegű poliésztert 186,6 g etil-glikol-aeetátban oldot­tunk és az oldathoz 28,6 7091-os, 1 :l arányú butanol­­-xilol eleggycl képezett 270-es móltömegű benzo­­-guanamingyanta oldatot adtunk, a kapott elegyet hengerszéken 125 g TiClj pigmenttel összeőróltuk, majd 4 g 5%-os benzil alkoholos p-toluol-szulfonsav­­-morfolinsó oldattal elegyítettük. Az így kapott lakk­ból zsírtalanított acéllemezen hengerléssel 41 g/m2 tömegben nedves rétegben filmet készítettünk, majd 5 percig 200 °C-on beégettük. 6. példa (összehasonlító) A 153355 számú magyar szabadalmi leírás sze­rint bevonat készítése: 30 g telített 800-as móltömegű poliésztergyantát feloldottunk 30 g toluolban és hozzákevertünk 40 g 150-es móltömegű butanollal éterezett karbamid­­gyantát. A kapott lakkból zsírtalanított acéllemezen hengerléssel 43,5 g/m2 tömegben nedves anyagra szá­mítva filmet készítettünk, majd 120 °C-on 30 percig beégettük. 7. példa (összehasonlító) A 3.446.178 számú NSZK közzétételi irat szerin­ti bevonat készítése: 162,0 g 2400-as móltömegű epoxigyantát 135,0 g n-butanol és 135,0 g 2-butoxi-etanol elegyéhez ad­tunk, melyet oldás céljából-135 °C-ra felmelegítet­tünk. Oldódás után 216 g 220-as móltömegű o-krezol­­-formaldehid-fenolgyantát adtunk a rendszerhez és 90 °C-on továbbkevertük a teljes feloldódásig. A ka­pott oldathoz 59,7 g akrilsav, 51,3 g metil-metakri­­lát, 51,3 g butil-akrilát, 15,6 g n-butanol, 15,6 g 2-butoxi-etanol és 12,9 g terc.butil-peroktoát elegyet adtunk két óra alatt, miközben a reakcióhőmérséklet 95—3 °C-on tartottuk. További két órás 95—3 °C- os keverés után 55,5 g dimetil-etanol-amint és 808,8 g ionmentesített vizet adtunk hozzá. A kapott lakkból zsírtalanított acéllemezen hengerléssel 40,2 g/m2 ned­ves rétegre számított tömegű filmet készítettünk és 210 °C-on 10 percig beégettük. V1ZSGÁLAT1 EREDMÉNYEK Az 1-4 példák szerint felületkezelt feketebádog lemez a szokásos mechanikai feldolgozási műveletek­kel feldolgozható, az igénybevételnek ellenáll. Ennek igazolására összehasonlítottuk a különböző minőségű ónozott lemezek (Euronorm El, E2, E3, dunaújvárosi tűzi ónozott lemezek) és az eljárásunk 1—4 példája, valamint az 5—7 összehasonlító példa szerint bevont feketebádog lemezek legfontosabb tulajdonságait, egyrészt az ismert MSZ szerinti vizs­gálatokat elvégezve a lemezeken (I. táblázat), más­részt a gyakorlati alkalmazásnak megfelelően, a hidegalakítással előállított darabot, a koronadugót vizsgáltuk (II. táblázat). VIZSGÁLT TULAJDONSÁGOK, VIZSGÁLATI MÓDSZEREK Az Erichsen-féle rugalmasság meghatározását az MSZ 9640/6-73 szerint végeztük. A korrózióállóságot vízgőzkamrában az MSZ 9640/34-79 szerint vizsgáltuk, a kiértékelésnél az MSZ 9640/36—79 szempontjai szerint jártunk el. A pőrusosság vizsgálatát az MSZ 9640/31 -77 sze­rint végeztük. A koronadugók minősítésére az NSZK ban ki­adott, a Német Szövetségi Sörgyártók Szövetségének a koronadugókra vonatkozó műszaki szállítási felté­tele: közül a korróziós vizsgálatot végeztük el. E szerint a vizsgálni kívánt különböző minőségű ónozott lemezből, illetve az 1—7 példák szerint be­vont fekete lemezből készített koronadugókkal csap­vízzel telt palackokat zártunk le. Előzőleg a palack nyakára 2 cm széles műanyag szalagot ragasztunk közvetlenül a koronadugó széle alá, hogy a koronadugo vágási élén keletkező rozsda ne tapadjon az üveg nyakára. A lakkozás nélküli, tűzi ónbevonatú koronadugókkal és az 1 —7. példában leírt ónhelyettesítő bevonattal ellátott koronadugókkal le­zárt palackokat műanyag edénybe helyezzük és any­­nyi desztillált vizet öntöttünk rá, hogy a víztükör kb. 2 cm-rel a koronadugó felett legyen. À munkanap vé­gén annyi vizet engedtünk le az edényből, hogy a víztükör a koronadugó alsó pereme alatt legyen né­hány mm-rel. A következő munkanapon újból feltöltöttük az edényt a desztillált vízzel, hogy a koronadugók víz alatt legyenek. Hét végére a koronadugók a víz felett maradtak. A 14. napon a palackokat a vízfürdőből kiemeltük, kívülről leszárítottuk és felnyitás után a vizet óvato­san kicsorgattuk belőlük úgy, hogy a palackok nya­kán levő rozsdagyűrű száraz maradjon. Ezután a műanyag szalagot is eltávolítottuk, és a palackok nyakáról a rátapadt rozsdát 25%-os só­savban való áztatással leoldottuk. Az egy-egy palack nyakáról leoldott rozsdát tartalmazó sósavat egyen­ként 25 ml-es mérőlombikba töltöttük, desztillált vízzel jelig töltve spektrofotomatriás, illetve atom­­abszorpciós spektrometriás úton meghatároztuk a le­oldott vas mennyiségét. A koronadugókat szemrevételezéssel külön ellen­őriztük. Az ellenőrzések során azt tapasztaltuk, hogy kívülről sem az ónozott lemezből készült, sem pedig az ónhelyettesítő bevonattal előállított koronadugók említésre méltó károsodást nem mutattak. Belülről az ónozott lemezből készült koronadugók helyileg je­lentősen károsodtak és a tömítőmassza által szaba­­donhagyott ”szóknya”-rész belső felületének %-a erősen korrodálódott, a felület 20—40%-a kor­rodálódott az 5—7 példák szerinti bevonatok eseté­ben is. Az 1 —4 példa szerinti bevonattal ellátott korona­dugók tömítőmassza által szabadonhagyott “szok­nya” belső felületének 5-20%-a károsodott. A palackok nyakáról leoldott vas mennyisége hét párhuzamos mérés adataiból származik. A speciális műszaki feltételekben megadott még megengedhető határérték 73 ftg/palack. Vizsgálataink eredményei az alábbi táblázatok­ból olvashatók ki. A táblázatban az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7. sorszámok alatt az 1—7. példák szerint be­vont fekete bádog lemezek, 8. az Euronom El mi­nőségű ónozott lemez, 9. az Euronom E2 minő­ségű ónozott lemez, 10. az Euronorm E3 minő­ségű ónozott lemez, 11. a dunaújvárosi tűzi óno­zott lemez adatai szerepelnek. Az Euronorm 145-78 számú szabvány (kiadása: 1978 október) az ónozott lemezek minőségi követelményeit foglalja össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom