193995. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-hidroxi-morfinán-származékok szubsztituált benzoesavakkal képzett észter-prodrug alakjainak, valamint az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítására

A találmány tárgya eljárás 3-hidroxi-mor­­finán-származékok szubsztituált benzoesa­­vakkal képzett észter-prodrug alakjainak, valamint az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítására. A prodrug-formák elősegítik a 3-hidroxi­­-morfinán-származékok biológiai hasznosulá­sát ( „bioavailability"-jét) orális adagolás után. A Pachter és Matossian számára meg­adott 3 393 197 számú amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás N-szubsztituált-14- -hidroxi-dih id ro-normorf in-származékokat — ezek között a generikus néven nalbufinnak nevezett N- (ciklobutil-metil)-származékot — ismerteti. E vegyületek egyesítik a kábítószer­­-antagonista . (narkotikum-antagonista) és fájdalomcsillapító tulajdonságokat. Ismeretes, hogy a morfin, oximorfon, hid­­romorfon és a levorfanol erős, kábítószer-jel­­legü (narkotikus) fájdalomcsillapítók, ame­lyek sajnálatos módon megszokást és/vagy eufóriát idéznek elő, s ennek következtében parenterális adagolás mellett visszaélésre adnak lehetőséget. Már eddig is számos olyan vegyületet ál­lítottak elő, amelyek 3-hidroxi-morfinán-gyű­­rüt tartalmaznak, továbbá előállították e gyűrűrendszer számos, a nitrogénatomon különböző szubsztituenseket viselő szárma­zékát. Ügy találták, hogy e vegyületek nem­csak fájdalomcsillapító hatással, hanem egyes képviselőik narkotikum-antagonista tulaj­donságokkal is rendelkeznek. A Lewenstein számára 1966. május 31-én megadott 3 254 088 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti a na­­loxon néven ismert N-allil-7,8-dihidro- 14-hidr­­oxi-normorfinont. A Pachter és Matossian számára 1967. július 25-én engedélyezett 3 332 950 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás N-szubsztituált-14-hidr oxi-dihidro-normofrinon-származékokat kö­zöl, többek között a naltrexon néven ismert N - (ciklopropil - metil) - származékot. A fenti két szabadalmi leírásban ismertetett vegyü­letek narkotikum-antagonisták. E leírásban a „narkotikum-antagonista” fogalom meghatározására Archer és Harris definícióját fogadjuk el (lásd a „Progress in Drug Research" 8. kötetének 261—320 ol­dalát, 1965), amelynek értelmében a narkoti­kum-antagonisták olyan vegyületek, „amelyek figyelemre méltó tulajdonsága, hogy képesek megfordítani a narkotikumok (kábítószerek) fő farmakodinámiás hatásait. Közelebbről, egy vegyületet akkor tekintünk narkotikum-an­­tagonistának, ha képes megfordítani a mor­fin legfőbb hatásait, így fájdalomcsillapító, csillapító (szedatív), légzésgátló és pupilla­­szükítő hatását". Az 1973. április 26-án az Endo Labs. Inc. számára engedélyezett 2 323 192 számú né­met szövetségi köztársaságbeli szabadalom olyan tartós hatású, befecskendezéssel alkal­mazható narkotikum-antagonista készítmé­1 2 nyékét ismertet, amelyek hatóanyagai az (A) általános képlettel ábrázolhatok, — amelyben R jelentése allil-, vagy ciklopropil-metil-cso­­port; R1 jelentése benzoil-, vagy szubsztituált ben­­zoilcsoport; R2 jelentése hidrogénatom, vagy R1 jelen­tésével azonos; és X oxigénatomot vagy ketálcsoportot jelent — és a hatóanyagon kívül s szubkután vagy intramuszkuláris alkalmazás céljára alkal­mas növényi olajat tartalmaznak. Ez a sza­badalmi leírás közli továbbá, hogy a növényi olajjal előállított narkotikum-antagonista ké­szítmények hatása tartósabb, mint a megfe­lelő, vizet tartalmazó készítményeké.- Ez a szabadalmi leírás ismerteti továbbá a (B) általános képletü N-szubsztituált-7,8-dihidro­­-14-hidroxi-normorfinon-származékok reak­cióját egy ekvivalens R5COCl általános kép­letü savkloriddal valamilyen bázis — így egy alkáli-karbonát vagy alkáli-hidrogén-kar­­bonát vagy egy tercier amin, például piridin, vagy trietil-amin-jelenlétében; ekkor a (C) általános képletü vegyületek keletkeznek. Venuti (Synthesis 1982, 266) ismerteti az izatoesav-anhidrid reakcióját számos egyszerű aminnal és alkohollal 4-(dimetil-amino)-piri­din jelenlétében, aminek eredményeként antra­­nilsav-amidok és antranilsav-észterek kép­ződnek. Az ismertetett munkában csak mono­funkciós alkoholokat és aminokat alkalmaz­nak, és szubsztituált izatoesavanhidridek alkalmazását nem közlik. Számos gyógyszer orálisan adagolva lé­nyegesen csekélyebb hatást (választ) vált ki, mint ha azonos dózisban, parenterálisan ada­golják. A hatásnak ez a csökkenése a leg­gyakrabban annak a következménye, hogy a hatóanyag — miközben a gyomor-bélcsator­­nából az általános körforgalomba (keringés­be) jut — nagy mértékben metabolizál. így például a máj és a bélnyálkahártya — ame­lyeken egy orálisan adagolt hatóanyag min­dig áthalad, mielőtt a keringési rendszerbe lép — az enzimműködés szempontjából rend­kívül aktív, és ennek következtében a ható­anyagot több úton is metabolizálja. Ha egy orálisan adagolt gyógyszert a gyo­­mor-bélcsatorna vagy a máj a keringési rend­szerbe való bejutása előtt gyorsan metaboli­zálja, akkor biológiai hasznosulása csekély. Egves esetekben ez a probléma megoldható úgy, hogy a hatóanyagot más úton adagoljuk. Ilyen szempontból számításba jöhet az orron át végzett (nazális) adagolás (példá­ul a propranolol esetében); a nyelv alatti (szublingvális) adagolás (például a nitrogli­­cerin esetében); vagy az inhalációs adagolás (például a kromolin-nátrium-esetében). Az ilyen úton adagolt gyógyszerek elkerülhetik a máj és a bélfal metabolizáló hatását a szisz­témás keringés irányában tett útjuk során. Egyes esetekben bizonyos orálisan adagolt hatóanyagok (gyógyszerek) szisztémás kerin­2 193995 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom