193982. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bikacsökből készűlt ízesített műcsont előállítására
1 A találmány eljárás, mely kutyák számára készült ízesített műcsont előállítására szolgál, mely rágása során tisztítja a kutyák fogazatát, és erősíti azt. Mivel rágás során csontszilánk nem keletkezik, mint a valódi csontoknál, így idősebb kutyák is fogyaszthatják a gyomorsérülés veszélye nélkül. A kutyák szívesen fogyasztják, mivel a pácolt és füstölt műcsont kolbász jellegű ízt vesz fel. A rágás során lassan a nyál oldó hatása révén a csontot a kutya elrágcsálja. Az elfogyasztott műcsont teljes értékű táplálékként hasznosul a kutya számára. Mivel zsiradékot nem tartalmaz, így a kutyák az elhízás veszélye nélkül fogyaszthatják. A nyugati országokban már régóta gyártják a bőrből készült műcsontot pl: NSZK/OS/3032959 számú szabadalmi leírás szerint, melyből az állati bőrök aprítása, zselatinnal való keverése, fűszerezése, majd bélbe töltése, végül szárítása megismerhető. A találmány azokból a kísérletekből alakult ki, melyben állati bőrből (pl. sertés, marha, birka) szerettünk volna előállítani műcsontot. Ezekből a bőrökből pácolás, és füstölés, valamint szárítás után aránylag kemény, de rugalmas műcsontot sikerült előállítani. Ezt a csontot a kutyák hamar szétrágták, mivel a bőröket nem tudtuk összepréselni, valamint a bőrök túl zsírosak ahhoz, hogy szárítás alkalmával rugalmasságuk 90%-át elveszítsék. A fenti probléma miatt a kutyák hamar szétroppantották a jóízű bőrcsontot. Ezek után figyelmünk a különböző állati eredetű inakra terelődött, mivel ezek tömörek és szárítás után keményebbek lehetnek, mint a bőrből készült csontok, mivel zsírtartalmuk nincs. Olyan állati eredetű inak beszerzése, mely alkalmas lett volna erre a célra, nem sikerült, mivel ezeket a húsüzemek különféle célra hasznosítják. Ekkor terelődött figyelmünk a hulladékként kezelt bikacsökre, ez felelt meg a legjobban a beszerezhetőségi, valamint minőségi követelményeknek. Elkezdtük a kísérleteket a bikacsökkel. Megtisztítottuk a bikacsököt a faggyútól, és húscafatoktól. Só, bors, szalicil, fokhagyma, majoránna, összetételű szárazpácot készítettünk, és bepácoltuk. Három nap múlva felkötöztük, és 24 órás időtartamra füstölőbe tettük. Majd 10 napi szárítás után (30°C körüli hőmérsékleten) kivettük a szárítóból. Eredményünk sajnos nem volt megfelelő, mert csak annyira lett kemény, mint a bőrből készült műcsont. Aránylag rugalmas, és könnyen hajlítható lett. Ekkor megpróbáltuk pácolás nélkül kiszárítani a bikacsököt. Ez sikerült is, csak kellemetlen büdös, avas szagú lett, és a keménysége ugyan javúlt, de szerintünk ez még nem volt megfelelő. 2 Sajnos arra a következtetésre jutottunk, hogy a füstölés okozza az elégtelen kiszáradást. Ez a feltételezésünk később tévesnek bizonyult. Még több kísérletet végeztünk el füstölés nélkül, de ezek sem voltak sikeresek. Ekor egy véletlen segített a megoldáshoz. Üjból füstöléssel egybekötött kísérletet akartunk elvégezni. Különböző elfoglaltságunk miatt nem vártuk ki a háromnapos pácolási időt, hanem 24 óra elteltével füstre raktuk a bikacsököt, majd újabb 24 óra elteltével a száritóba raktuk. Hét napi szárítás után a rudakra akasztott műcsontokat egymáshoz ütögetve üvegszerű csengő hangot adott. A legújabb módon elkészített műcsont elérte a kívánt keménységet. Nagyon örültünk, hogy a 24 órás pácolás bevezetésével megoldódott a probléma. De sajnos tévedtünk. A következő próbánál nem lett olyan kemény a csont, mint az előző kísérletnél. Sokat töprengtünk, hogy mit nem csináltunk jól. Nagyon nehezen jöttünk rá, hogy miért volt sikeres az első 24 órás páccal történt kísérlet. Mielőtt szárítóba tettük volna a csontokat, kitisztítottuk az olajkályhát, és begyújtásnál véletlenül maximumon felejtettük. Csak a következő nap vettük észre, hogy kibírhatatlan hőség van a szárítóban, mivel az olajkályha teljes gőzzel üzemelt. Ezzel a hirtelen lökésszerű hőhatással volt magyarázható a műcsont hirtelen keménysége. Üjabb próbát kezdtünk el. A fent említett módon szárítóba helyeztük a bikacsököket. A szárítóbehelyezés után 8 órával ellenőriztük a műcsontokat, hogy nem esett-e le belőle a földre, az esetleges gyenge felkötözés miatt. Találtunk 3 db-ot mely gyengén volt felkötözve, ezért leesett. Ekkor viccből csomót kötöttünk a műcsont két végére, és csodálatos módon a csomó nem bomlott ki. Az említett időpont előtt lehetetlen volt megcsomózni, mivel ekkor még keménygumiszerűen kibomlik, 8 óránál további szárítás esetén már olyan kemény lesz, hogy akkor azért nem lehet rá csomót kötni. Az utolsó kísérletünket siker koronázta, mert nem csak keménységre, de formára is sikerült a valódi csonthoz hasonló műcsontot előállítanunk. A találmány lényege a következő; Eljárás bikacsökből készült ízesített műcsont előállítására, így, hogy pácoljuk, füstöljük, 20—50°C-on 4—8 napig szárítjuk, kívánt esetben a szárítás 9. órájáig csomózzuk. Felismertük azt a tényt, hogy a megtisztított, 24 órán át pácolt 24 órán át füstölt, majd 24 órán át 40—50°C körüli hőmérsékleten szárított (a szárítás kezdetétől számított 8. óra múlva két végén megcsomózott) majd további 6 napon keresztül 30—40°C körüli hőmérsékleten szárított bikacsök kemény tárgyhoz ütve üvegszerű csengő hangot adó műcsonttá dolgozható fel. 193982 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
