193947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati takarmány előállítására fehérje és egyéb tápanyagtartalmú melléktermékekből fermentációs tartósítás útján
193947 1 A találmány tárgya eljárás állati takarmány előállítására Fehérje és egyéb tápanyagtartalmú * melléktermékekből fermentációs tartósítás útján. A vágóhidakon, a Baromfifeldolgozó Vállalatoknál vágás során keletkező emberi fogyasztásra közvetlenül nem használható melléktermékek: vér, bélcsatorna, sérült, elkobzott anyagok, — toll kivételével; más élelmiszeripari melléktermékek; valamint állati hullák; illetőleg elvileg minden egyéb hasonló jellegű, fehérjetartalmú anyag a levágott állatok összsúlyának.mintegy 15-40%-át képezhetik és fehérjetartalmuk az alapanyagok összetételétől függően 5-15 % is le,het. Mindez jelentős mennyiség és érték, -amely hasznosítható, és ezzel import fehérjét vált ki. Megsemmisítése, közömbösítése jelentős költséggel jár. A korábban alkalmazott tartósítási, újrafelhasználási eljárások nagy költség mellett is (nagyobb energia felhasználása, technológiára agresszív anyagok alkalmazása), csak jelentős mértékű értékcsökkenéssel valósult meg, így ezek gazdaságossága esetenként megkérdőjelezhető volt. A fehérjetartalmú melléktermékek, elsősorban a vágóhídi hulladékok nagyobbarányú újrafelhasznosítására az 1970-es években voltak próbálkozások és jelentősebb eredmények az 1970-es évek második felében, illetve az 1980-as években születtek. (A húspép felhasználása a takarmányozásban, Reklámújság, 1982.11. szám; A tudomány és termelés szolgálatában: Monori Állami Gazdaság Magyar Mezőgazdaság 1982, 37, 30; Húspép előállítása és felhasználása ATEV kiadvány; Dr.Marcali István: A melléktermékek etetése és a sertéságazat nyeresége, Magyar Mezőgazdaság melléklete 1984, május; Sáfár György: Széles körű fejlesztőmunka az állati eredetű hulladékok hasznosításában, Magyar Mezőgazdaság melléklete 1984. május; Az állati eredetű melléktermékek energiatakarékos feldolgozása és felhasználása a takarmányozásban, szerk.: dr. Sütő Mária, Agroinform, Budapest, 1981). Jelenleg a különböző vágóhidak melléktermékeinek és a hullaanyagoknak egy része veszendőbe megy, illetőleg több-kevesebb költséggel megsemmisítésre kerül. Nagyobb részét hővel vagy kémiai anyagokkal ártalmatlanná teszik és takarmányozásra, újrafelhasználásra előkészítik. A hővel való kezelés főleg napjaink energiaínséges világában költséges technológiát igényel, és emellett a fehérjét, illetőleg a táp- és hatóanyagok egy részét tönkreteszi, vagy a denaturációs folyamatok révén emészthetőségét rontja. A kémiai anyagok közül a savak felhasználása a kiterjedtebb. Közülük is a kénsav használata terjedt el leginkább (Berczeli István: Üj takarmányozási technológia, jövendő sertéshústermelés, Magyar Mezőgazdaság melléklete, 1984. május; Csorna Mihály: A 2 2 húspép etetésének technológiai változatai, Magyar Mezőgazdaság, 1982, 37, 31; Sáfár György: Széleskörű fejlesztőmunka az állati eredetű hulladékok hasznosításában, Magyar Mezőgazdaság melléklete 1984. május; Az állati eredetű melléktermékek energiatakarékos feldc/lgozása és felhasználása a takarmányozásban, szerk.: dr.Sütő Mária, Agroinform, Budapest, 1981). A kénsav azonban szervetlen sav, amely — a megengedettnél nagyobb mennyiségben juttatva a pépesített melléktermékhez — károsítja az állatok emésztőrendszerét (hasmenés, gyomorfekély) és acidosishoz vezet. Az így tartósított húspépben a magas ammóniumszulfát tartalom a húspép mellett adott keveréktakarmány kalciumával oldhatatlan gipsszé alakul, így az ilyen takarmány folyamatos és hosszantartó (2-3 hónapos) etetése csontfejlődési rendellenességre vezethet. A szerves savak előnyösebbek a szervetlen savaknál, ezek alkalmazása azonban költséges, importigényes. A propionsav és a hangyasav alkalmazásával a takarmány pH-ja túlságosan alacsony (3,5-3,8), ami a szervezet számára nem előnyös. A szerves savak közül a legelőnyösebb a tejsav. A találmány alapja az a felismerés, hogy a tejsavat nem szükséges közvetlenül a fehérjetartalmú alapanyaghoz adni, hanem olcsó, szintén mellékterméknek minősülő — szénhidrátforrásból, melaszból olyan baktériumtörzsekkel termeltetjük, amelyek aerob és anaerob körülmények között egyaránt képesek tejsavat termelni, így az alapanyag esetleges káros mikroflóráját ártalmatlanítani és az anyagot viszonylag hosszú ideig tartósítani. A találmány tárgya fentiek alapján eljárás állati takarmány előállítására fehérje- és egyéb tápanyagtartalmú pépesített melléktermékekből tejsavas fermentációval végzett tartósítás útján, melynek során szénhidrátforrásként melaszt alkalmazunk. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy friss, pépesített és homogenizált vágóhídi melléktermékekhez, azok súlyára számítva 15-50m% mennyiségű melaszt adunk, majd ezreléknyi mennyiségű 108/ml sejtszámú Lactobacillus acidophylus 00309 letéti számú és Lactobacillus plantarum 00308 letéti számú tenyészettel beoltjuk, és 5 napig fermentáljuk. Fehérjetartalmú melléktermékként vágóhídi melléktermékeket és hulladékokat alkalmazunk, melyeket pépesítünk és homogenizálunk, így az egyes szervrészek és szövetrészek már nem ismerhetők fel. A húspép kémiai jellemzői: (4 minta átlagában) szórás sarzsonként jelentős, elérheti a *ó-ot is.) szárazanyag 0/ /o 20,35 nedvessége 0/ 7o 79,65 nyersfehérje 0/ /o 5,68 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
