193943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására
193943 folytatás közben forraljuk 21 órán át. Lehűlés után a reakcióelegyet vízbe (150 ml) öntjük, és az egyesítet extraktumokat vízzel (5X60 ml) mossuk. A terméket az etil-acetátos fázisból 2 n sósav-oldattal (50 ml) extraháljuk. A savas fázist etil-acetáttal (2X X50 ml), majd éterrel (50 ml) extraháljuk, majd ammónium-hidroxidoldat adagolásával meglúgosítjuk. A kiváló, lassan kristályosodó szilárd anyagot kiszűrjük és közvetlenül extraháljuk forró ciklohexánnal (300 és 100 ml). A ciklohexános extraktumból hűtés hatására szilárd termék válik ki, amelyet szűrünk és vákuumban szárítunk (1,2 g, 13%), op: 111 — 112°C. 3. példa Etil-3- [3-klór-4-(imidazol-l-il-metil)-fenil] -prop-2-enoátnak (0,5 g) és nátrium-hidroxidnak (0,25 g) vízben (10 ml) készített elegyét keverés és visszafolyatás közben forraljuk 3 órán át. A nátriumsó így kapott oldatát jégecettel pH=6 értékre megsavanyítjuk, és a kapott reakcióelegyet szárazra pároljuk. A visszamaradó anyaghoz etanolt (10 m) adunk, és a reakcióelegyet felforraljuk, majd szűrjük. A szűrletet bepároljuk, és a visszamaradó anyagot etanol/éter elegyéből átkristályosítjuk. így kapjuk a 3 [3-klór- (4-imidazol-1 -il-metil)-fenil] -prop-2-én-savat, op. 227—229°C. A farmakológiai vizsgálatokat a következők szerint végeztük. A tromboxán A2 szintetázra kifejtett gátló tjatás vizsgálata A hatóanyagot 5 mg/ml koncentrációban feloldjuk megfelelő oldószerben, és ebből az oldatból 20 jxl-t hozzáadunk 0,8 ml 100 mmólos trisz-pufferhez (pH=7,5). 5 ml ló PRP-ből nyert vérlemezkéket centrifugálunk és 100 pl trisz-pufferban szuszpendálunk. A sejteknek ultrahangos kezeléssel vagy fagyasztással, majd felolvasztással való elroncsolása után a vérlemezke-szuszpenziót hozzáadjuk a hatóanyag oldatához, és szobahőmérsékleten 5 percig egyensúlyban tartjuk. Az elegyhez ezután 300 ng (50nCi) (1 — l4C]-arachidonsavat adunk 100 pl trisz-pufferban oldva, majd az így kapott elegyet 3 percig 37°C hőmérsékleten inkubáljuk. A reakciót 50 pl 2 n sósav-oldat adagolásával leállítjuk, és a terméket 1,5 szőrös térfogatú etil-acetáttal 30 percig való kirázással extraháljuk. A vizes fázishoz az emulzióképződés megakadályozása céljából 1 ml telített nátrium-klorid-oldatot adunk. A szerves fázist eltávolítjuk, nitrogénatmoszférában szárítjuk, és a kapott terméket feloldjuk 50 pl kloroform/metanol elegyben, az oldatot kvantitatív meghatározás céljából vékonyrétegkromatográfiás lemezre visszük, majd elvégezzük az analízist. A lemezeket kloroform/metanol/ecetsav/ /víz (90:8:1:0,8) elegyében fejlesztjük ki, szárítjuk, majd 2—3 nap alatt radiográfia útján kiértékelhetővé tesszük. 4 5 A kifejlesztés után megvizsgáljuk az autoradiogrammot, és megállapítjuk, hogy a hatóanyag mutat-e szelektív gátló hatást, a radioaktív TXB2, PGD2, PGE2 és PGF2 zónákat kivágjuk, és szcintillációs számlálóban meghatározzuk a radioaktivitást. Meghatározzuk azt a hatóanyag-koncentrációt, amely az enzim aktiválását 50%-kal csökkenti (ED50-érték). Az eredményeket az A táblázat tartalmazza. A táblázat A példa száma ED50(pg/ml) 1 0,05 2 0,5 A tromboxán-A2 szintetáz inhibitorok hatástartamának in vivo meghatározása 2,5 kg tömegű N.Z. hím nyulakat nátrium-pentabarbitonnal és klóralózzal elaltatunk és egy carotoid artériát kanülezünk. Inkubálás céljára vérmintákat (1 ml) veszünk, kettő kontrollként szolgál, egy pedig, amelyhez 10 pg indometacint adtunk, vakpróbaként. A minták vétele után a kanült feltöltjük sóoldattal. Ezután a hatóanyagot orálisan beadagoljuk, és 5—8 órán át félóránként mintákat veszünk. A kontrollként szolgáló és a hatóanyag adagolása után vett vérmintákát üvegcsövekben 45 percig 37°C hőmérsékleten inkubáljuk a vér megalvasztása céljából. A mintákhoz ezután indometacint adunk, és a csöveket centrifugáljuk, így elválasztjuk a szérumot, ezt RIA analízis céljára kipipettázzuk, és meghatározzuk a tromboxán A2 koncentrációt. Ezután meghatározzuk a kontrolihoz viszonyítva azt az időtartamot, ami alatt az inhibitor a tromboxán A2 koncentrációt lecsökkenti. Ebben a vizsgálatban az 1. példa szerinti vegyület 2 mg/kg koncentrációban legalább 7 órás hatástartamot mutatott. 6 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek — a képletben Hal jelentése klóratom, W jelentése karboxilcsoport vagy (1—4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoport, A jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú 1— 3 szénatomos alkiléncsoport, B jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú 2— 3 szénatomos alkeniléncsoport —, valamint fiziológiailag elfogadható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet — a képletben A, Hal jelentése a már megadott és X jelentése bróm- vagy jódatom — egy (Hl) általános képletű vegyülettel — a képletben W és B jelentése a már megadott — reagáltatunk, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
