193884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők takarmányozására alkalmas magas tápértékű fehérjealapú lisztek előállítására
ban nagy mennyiségű fémsót reagáltattak szójababliszttel, például az I. példában 35%, a III. példában 17% fémsót használtak, a lisztre számolva. A fenti szabadalmi leírásban nincs utalás sem a bendőben való védelemre, sem a takarmány tápértékére vonatkozóan. Ashmead a 4 172 072. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban fém-proteinátok használatát javasolja emberi és állati ásványianyag-hiányok pótlására. A proteinátokat úgy állítja elő, hogy a kétértékű fémsókat lúgos pH-n enzimesen hidrolizált proteinekből származó szabad aminosavakkal reagáltatja. A jelen találmány lényegét az a felismerés képezi, hogy a cinksók — például a cink-klorid vagy cink-szulfát —, mint kémiai reagensek alkalmasak a fehérjetartalmú, zsírtalanított növényi maglisztek — például a szójaliszt — bendőben végbemenő emésztésének gátlására. A cinksó-reagens — azaz a cink-klorid — védőhatása különösen szójababliszt esetén szembetűnő, mivel a szójaliszt nagyon hajlamos a bendőben való lebomlásra. A cinksó-oldatot a takarmányhoz adjuk és azzal összekeverjük, ezáltal az oldat a takarmányban abszorbeálódik, és a cinkion szoros kapcsolatba kerül a takarmányban lévő proteinnel. A védőhatás növelhető, ha a cinksó-tartalmú lisztet melegítjük. A melegítés valószínűleg elősegíti a cinkion és a protein közötti reakciót. Az eljárás egyszerű és hatékony, és a kérődzők takarmányának elkészítésére szokásosan használt műveletekkel — .különösen a szójababliszt feldolgozására használt műveletekkel — együtt kivitelezhető. A találmány további részleteit az alábbiakban ismertetjük. A találmány szerinti eljárást az 1. folyamatábra szerint valósíthatjuk meg. A fenti elrendezésben a találmány szerinti eljárás a szójaliszt-takarmány szokásos előállítási eljárásába beépíthető, és így alkalmas kérődzők táplálására használható, védett szójaliszt-takarmány előállítására. A találmány szerinti eljárás bármely növényi mag eredetű, zsírtalanított, proteintartalmú liszt esetén alkalmazható, így az árpa, kukorica, vagy egyéb gabonamagvak fermentálásának melléktermékeként keletkező sörtörköly vagy pálinkatörköly esetén is. Többek között szójababliszt, gyapotmagliszt, földimogyoróliszt, napraforgóliszt, repceliszt, pálmamagliszt, vagy egyéb magas proteintartalmú, zsírtalanított maglisztek és ezek keveréke esetén alkalmazható a találmány szerinti eljárás. A liszt vagy pörköletlen fehér pehely formájában, vagy pörkölt formában lehet, ahogyan éppen gyártják. A találmány szerinti eljárás szempontjából a pörkölt szójababliszt az előnyös kiindulási anyag. A kívánt reakció a cink-reagens és a növényi fehérje között játszódik le, de a reakció pontosan nem ismert. A lisztnek nem kell szabad aminosavat tartalmaznia. A szabad ami-3 nosavak jelenléte nem lényeges a találmány szempontjából. A találmány szerinti eljárással kezelhető növényi lisztek és egyéb fehérjetartalmú, zsírtalanított növényi magból származó anyagok rendszerint nem tartalmaznak 5%-nál több szabad aminosavat, és a legtöbb növényi magból származó liszt — például a szójaliszt is — 1%-nál kevesebb szabad aminosavat tartalmaz, a liszt száraz súlyára vonatkoztatva. A cinksó-reagens előnyösen cink-klorid vagy cink-szulfát, de egyéb, kérődzők számára elfogadható vízoldékony cinksókat is használhatunk, például cink-acetátot. Ügy tűnik, hogy a cinksó tökéletes oldódása — noha ez kedvező —, nem elengedhetetlen feltétele az alapvetően előnyös hatásnak. Ezen túlmenően, a vízoldékony cinksót in situ is kialakíthatjuk például oly módon, hogy cink-oxidot és sósavat adagolunk a takarmányhoz, amelyekből cink-klorid képződik. Az egyik eljárás szerint a só cinkionjait közvetlen kapcsolatba hozzuk a bendőben lebomló liszt fehérjéjével. Ezt úgy érjük el, hogy a vizes oldat formájában lévő cinksót összekeverjük a liszttel, amely abszorbeálja a fenti oldatot. \ cinksót szárazon is összekeverhetjük a liszttel. A liszt nedvességtartalma vagy elegendő a cinksó oldásához, vagy a cinksó jelentős mennyiségének feloldásához elegendő vizet adunk hozzá. A cinksó-reagenst oly módon hozhatjuk érintkezésbe a liszttel, hogy a liszt tartalmazza a cinksó vizes oldatát, és az abban lévő cinkionok kerülnek közvetlen érintkezésbe a liszt fehérjetartalmával. A vizes oldat koncentrációja nem kritikus, de a cinksót előnyösen viszonylag tömény vizes oldat formájában alkalmazzuk, hogy a kezelés befejező műveleteként végzett szárítás során az eltávolítandó nedvességtartalom minél alacsonyab legyen. A szójaliszt nedvességtartalma raktározás közben például 10—13%. A fenti liszthez olyan mennyiségű vizes cinksó-oldatot adunk, hogy a hozzáadott vízzel a szójaliszt nedvességtartalma 15—25%-ra növekedjen. A kezelés befejeztével a lisztet szárítjuk, míg nedvességtartalma az eredeti raktározási nedvességtartalomra, azaz 10—13%-ra csökken. A cinksó-oldat mennyisége olyan csekélyre korlátozható, amennyit a liszt abszorbeálni képes, de legyen egy kevés oldatfelesleg, a tökéletes keveredés biztosítására. A cink-kloridot például a szójaliszthez vagy egyéb növényi liszthez 1—50% koncentrációban adagoljuk. Csak annyi nedvességnek kell lennie, amely elegendő a cinksó oldásához, hogy az abszorbeálódhasson a lisztben. Azonban előnyösen olyan mennyiségű oldatot használunk, amely alkalmazásával a cinksó jól elkeverhető, ugyanakkor nem használunk túl nagy felesleget, csak annyit, amennyit a liszt könynyen abszorbeálni képes, így elkerüljük a végső szárítási műveletnél a túlzott feleslegben lévő víz eltávolításával járó többletkölt-4 3 193884 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
