193884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők takarmányozására alkalmas magas tápértékű fehérjealapú lisztek előállítására
193884 6 séget. A liszt vagy elegendő mennyiségű nedvességet tartalmaz, vagy külön adunk vizet hozzá, például oly módon, hogy a lisztbe gőzt kondenzálunk, ekkor a cinksó-reagenst por formájában is összekeverhetjük á liszttel. Cink-klorid-reagens alkalmazása esetén 0,6—2,7% cinksót használunk, a kezelendő liszt száraz súlyára számolva. Másfajta cinksóból a megfelelő moláris ekvivalens mennyiség használandó. Az előnyös koncentrációtartomány a cink-kloridra nézve 0,8—2,2%, a liszt száraz súlyára számolva. Általánosabban, cinkre vagy cinkionra nézve 0,25—1,3% cinktartalomnak megfelelő mennyiségű cinksót használunk, a liszt száraz súlyára számítva, a koncentráció-tartomány előnyösebben 0,4-1,10% között változik, a fenti alapon. A cink nagyobb koncentrációban is alkalmazható de ez nem szükséges. A túl nagy cinkfelesleget viszont kerülni kell. A cinksónak nem szabad olyan mennyiségben jelen lenni: amely már toxikus az állatra nézve, vagy amelyből toxikus maradékok képződhetnek a vágóállat húsában, vagy a tejtermelő állat tejében. A cink-reagenst a pH beállítása nélkül is reagáltathatjuk a liszttel. Ha azonban a kapott elegy pH-ja a liszt izoelektromos pH-jánál alacsonyabb, a cinkionok és a protein közötti reakció bázikus reagens, például nátrium-hidroxid hozzáadásával, vagyis a pH növelésével elősegíthető. A szójaliszt fehérje-komponense például savval kicsapható globulin, amelynek átlagos izoelektromos pontja 4,5— 4,6. Ezért a szójalisztet előnyösen pH 4,6-nál magasabb értéken, például pH 6,4—6,9 értéken reagáltatjuk a cink-reagenssel. A cinksó-oldat és a liszt kezdeti összekeverését és abszorpcióját szobahőmérsékleten — azaz 15,5—32,2°C-on végezhetjük. Általában a fenti lépést 1,6 és 93,3°C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Előnyösen azonban nem alkalmazunk hőkezelést a kezdeti keverési és abszorpciós szakaszban, ezért általában nem dolgozunk 37,7°C-ot meghaladó hőmérsékleten. A keverés, abszorpció és a cinksó-oldat és a protein közötti szoros érintkezés következtében a cink valószínűleg reagál a fehérjével, és a reakció eredményeként a fehérje a bendőben végbemenő emésztési folyamattal szemben ellenálló lesz. Valószínűleg a kívánt reakció a továbbiakban még nagyobb mértékben végbemegy, ha a por formájában adott cinksó tovább oldódik. A reakció mechanizmusa azonban még nem ismert. Kísérleti adataink szerint a kívánt reakció, amely valószínűleg a cinkionok és a fehérje között játszódik le, a takarmánynak a cinksó-oldat abszorbeálása utáni melegítésével meggyorsítható. A melegítést általában szobahőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten, például legalább 37,7°C közelében hajtjuk végre, de a hőmérséklet nem haladhatja meg a fehérje bomlási hőmérsékletét. A hőkezelést előnyösen 93,3 és 5 4 110°C közötti hőmérséklet-tartományban végezzük. A szójalisztet az abszorbeált cinksó-oldattal olyan hőmérsékleten is hőkezelhetjük, amelyet a fehér szójababpehely pörkölésére szokásosan használnak, azaz 93,3 és 107,2°C közötti hőmérséklet-tartományban, 10—30 percen keresztül. Abban az esetben, ha szemcsés takarmányt kívánunk előállítani, a keveréket az extrudálás előtt és alatt is melegítjük, de alacsonyabb hőmérsékleten, például 48,8 és 71,1°C közötti hőmérséklet-tartományban. A találmány szerinti eljárást a szokásos ipari szójababliszt gyártási eljárásokkal együtt alkalmazhatjuk. Jelenleg a nem pörkölt szójababpehelyből először oldószeres extrakcióval eltávolítják a szójababolajat, majd a további műveletek során eltávolítják az oldószert, és a pelyhet pörkölik. A pörköletlen pelyhet a kereskedelemben fehér pehelynek nevezik. A fenti eljárást, azaz a fehér pehely előállítását, majd az oldószer eltávolítását és a pehely pörkölését például a 3 268 335, 2 710 258, és 2 585 793. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetik. Az eljárás alkalmazható a nem zsírtalanított, pörköletlen szójababpehely és „ pörkölt szójaliszt esetén is. A cinksó vizes oldatát és a növényi lisztet porlasztásos keveréssel is összekeverhetjük. A fenti eljárás különféle módszerekkel valósítható meg. Egyik egyszerű eljárási mód szerint a lisztet egy vagy több szórófejjel, a cinkoldat adagolására szolgáló oldatadagoló tartállyal és egy megfelelő méretű szivattyúval felszerelt keverőberendezésbe (ribbon blender) mérjük be. A keverés folyamán a beadagolt oldat abszorbeálódik a lisztben. A keverés befejeztével az abszorbeált sóoldatot tartalmazó lisztet a fentiek szerint hőkezeljük. Az eljárást az alábbiakban részletesen ismertetjük. Az 1. folyamatábrán látható, hogyan alkalmazható a találmány szerinti eljárás a szójababliszt ipari előállításában. Mint az ábrán látható, a pörköletlen, zsírtalanított szójababliszt (fehér pehely) a 10 tárolótartályban van. A 10 tárolótartályban a szokásos módon előállított pörkölt szójababliszt is tartható, az eljárás céljának megfelelően. A pörköletlen vagy pörkölt szójababliszt a 10 tárolótartályból a tartály lefelé hegyesedé alján keresztül a II szállítószalagra kerül, amely a 12 keverőberendezés etetőnyílásához továbbítja az anyagot. A 12 keverőberendezés etetőnyílása felé eső végén egy másik bevezetés is van, amely egy szórófej-sorozatból áll, amelyen át a 13 oldatkészítő kamrában előállított 10%-os cink-klorid-oldatot befúvatjuk a 12 keverőberendezésbe. A cink-klorid-oldatot fokozatosan adagoljuk, ahogy a liszt áthalad a 12 keverőberendezésen. Az arányt úgy állítjuk be, hogy egy rész oldatra egy rész szójababliszt jusson. Mire a liszt eléri a 12 keverőberendezés kivezetőnyílását, a pehely abszorbeálja az oldatot, és az abszorbeált oldatot tartalmazó liszt a 14 pörkölőbe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
