193883. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-hidroxi-etil-triazolil-származékot tartalmazó fungicid szerek és eljárás 1-(hidroxi-etil)-triazolil-származékok előállítására
193883 4 ß) (X) képletü trimetil-szulfónium-metil-szulíátot közömbös szerves oldószerben, bázis jelenlétében reagáltatunk. A (II) általános képletü oxiránvegyületek előállításánál kiindulási anyagként alkalmazott (VIII) általános képletü ketonok ismert módon állíthatók elő. (Lásd az előállítási példákat.) Az a) eljárásnál alkalmazott (IX) képletü dimetil-oxo-szulfonium-metilid ismert [J. Amer. Chem. Soc. 87, 1363—1364 (1965)]. E vegyületet frissen előállított állapotban reagáltatjuk; (előállítás: trimetil-oxoszulfónium-jodidot nátrium-hidriddel, nátrium-amiddal, illetőleg kálium-íerc-butiláttal hígítószer jelenlétében reagáltatnak.) A ß) eljárásnál felhasznált (X) képletü trimetil-szulfónium-metil-szulfát ismert [lásd: Heterocycles, 8, 397 (1977) j. E vegyületeket szintén frissen előállított állapotban alkalmazzuk in situ (előállítás: dirnetil-szulfidot, dimetil-szulfáttal reagáltatnak.) Az a) eljárásnál, a (II) általános képletü oxiránok előállításánál oldószerként célszerűen dimetil-szulfoxidot használhatunk. Az a) eljárásnál a reakció hőmérséklete széles tartományban változhat, általában 20 és 80°C hőmérséklet között dolgozunk. A (II) általános képletü oxiránszármazékok előállításánál, az a) eljárás esetében a reakcióelegy feldolgozását a szokásos módon végezzük [lásd: J. Amer. Chem. Soc. 87, 1363—1364 (1965)]. A (II) általános képletü oxiránszármazékok előállításánál alkalmazott ß eljárás esetében közömbös oldószerként előnyösen acetonitril alkalmazható. A ß) eljárásnál bázisként erős szervetlen vagy szerves bázisok használhatók; előnyösen nátrium-metilátot alkalmazunk. A ß) eljárásnál a reakció hőmérséklete széles tartományban változtatható; általában 0 és 60°C hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten dolgozunk. A (II) általános képletü oxiránszármazékok előállításánál, a ß eljárásnál a reakcióelegy feldolgozását a szokásos módon végezzük [lásd: Heterocycles 8,397(1977)]. A (II) általános képletü oxiránszármazékokat adott esetben elkülönítés nélkül közvetlenül tovább reagáltathatjuk. Az a) eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott 1,2,4- -triazolt a (III) áltajános képlettel írhatjuk le. A képletben M jelentése nátrium- vagy káliumatom. A (III) általános képletü 1,2,4-triazolszármazékok általában ismert vegyületek. A b) eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott triazolii-metii-oxirán-származékokat a (IV) általános képlettel jellemezhetjük. A képletben R célszerű jelentése megegyezik az (I) általános képletnél felsorolt célszerű jelentésekkel. A (IV) általános képletü triazolil-metil-oxirán-származékok ismertek (31 11 238. és 0 044 605. számú NSZK-beli közrebocsátási irat), illetőleg egy korábbi be3 jelentés tárgyát képezik (lásd a 32 02 601 számú NSZK-beli közrebocsátási iratot); illetőleg e vegyületek ismert módon állíthatók elő úgy, hogy a (XI) általános képletü triazolil-ketonokat, a képletben R jelentése a fenti, az a eljárásnál leírtak szerint epoxidálják. A (XI) általános képletü triazolil-keton származékok ismertek, (lásd a 24 3.1 407. és 26 38 470., a 28 20361. és a 30 48 266. számú NSZK-beli közrebocsátási iratokat). A ß eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott fenolszármazékokat az (V) általános képlettel definiálhatjuk. A képletben Y, továbbá m célszerű jelentése megegyezik az (I) általános képletnél felsorolt célszerű jelentésekkel,illetőleg m értékkel. X1 jelentése oxigénatom. Az (V) általános képletü fenolszármazékok ismertek, illetőleg a 31 32 335 számú NSZK-beli közrebocsátási iratban vannak leírva. E vegyületek általában ismert módon állíthatók elő. A c) eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott vegyületeket az (la) általános képlettel írhatjuk le. A c) eljárásnál kiindulási anyagként használt hidroxil-amin származékok a (VI) általános képlettel jellemezhetők. A képletben Y2 célszerű jelentése az (I) általános képletnél megadott célszerű jelentéssel azonos. A (VI) általános képletü hidroxil-amin-származékok ismert vegyületek. A d) eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott (Ib) általános képletü vegyületek a találmány tárgyához tartoznak. Ezenkívül a d) eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott halogenidszármazékokat a (VII) általános képlettel jellemezhetjük, a képletben Y4 célszerű jelentése megegyezik az (I) általános képletnél Y2-re megadott jelentéssel, de Y4 nem jelenthet hidrogénatomot. A (VII) általános képletü halogenidek ismert vegyületek. Az a) és b) eljárásnál hígítószerként közömbös szerves oldószereket használhatunk, ezek közül megemlítjük az alkoholokat, így az etanolt, a metoxi-etanolt, vagy propanolt; a ketonokat, mint például a 2-butanolt, a nitrileket, így például az acetonitril, az észtereket, mint például az etil-acetátot, az étereket, mint például a dioxánt, az aromás szénhidrogéneket, mint például a benzolt, vagy toluolt, az amidokat, mint például a dimetil-formamidot. A találmány szerinti eljáráshoz bázisként használhatunk szervetlen vagy szerves bázisokat; ezek között említjük meg az alkáli-karbonátokat, mint például a nátrium- vagy kálium-karbonát, az alkáli-hidroxidokat, mint például nátrium-hidroxidot, az a 1 káIi-aIkoholátokat, mint például a nátrium- vagy káiium-metilátot és -etilátot; az alkáli-hidrideket, mint például nátrium-hidridet; továbbá az 1-4 szénatomos tercier alkil-aminokat, cikloalkil-aminokat, vagy az aralkil-aminokat; elsősorban a trietil-amint. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
