193834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-klor-1,5-benzotiazepin-származékok és hatóanyagként a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
193834 4. kísérlet Vérlemezke-aggregációt gátló hatás A vért éterrel altatott hím Spargue-Dawley patkányok hasi aortájából vesszük. 9 térfogat patkányvért 1 térfogat vizes trinátrium- 5 -citrát-oldattal keverünk, és az elegyet centrifugáljuk. Felülúszóként vérlemezkében gazdag plazmát (PRP) kapunk. Az alsó réteget továbbcentrifugálva felülúszóként vérlemezkében szegény plazmát (PPP) nyerünk. 10 A PRP vérlemezkeszámát a PPP-vel végzett hígítással 0,8-lxl06/mm2 3-re állítjuk be. 200 pl hígított PRP és 25 pl, vizsgálandó vegyületet tartalmazó oldat elegyét (vizsgálandó vegyület vég-koncentrációja 100 pg/ml), 37°C 15 on 2 percen át keverjük, majd 25 pl kollagén-oldatot [Biochim. Biophys. Acta 186, 254 (1969)] adunk hozzá. A vérlemezke-aggregáció mértékét Born-féle módszerrel [Natu-11 re, 194, 927 (1962)] határozzuk meg, és az eredményből kiszámítjuk a vérlemezke-aggregáció %-os gátlását. A vizsgálandó vegyü letek vérlemezke-aggregációt gátló hatását az alábbi skála szerint értékeljük: — : ha a vegyület 10%-nál kisebb mértékben gátolja a vérlemezke-aggregációt, + : ha a vizsgált vegyület legalább 10%-os gátlást fejt ki a vérlemezke-aggregációra, de ez a gátlás kisebb, mint a 100 pg/ml koncentrációjú acetil-szalicilsav által okozott gátlás, Vagy ++: ha a vizsgált vegyület vérlemezke-aggregációt gátló hatása legalább akkora, mint a 100 pg/ml koncentrációjú acetil-szalicilsav által kifejtett gátlás. Az eredményeket a 4. táblázatban foglaljuk össze. 12 4. táblázat Vegyület Vérlemezke-aggregációt gátló hatás (±)-cisz-2-(4-metoxi-fenil)-3-hidroxi++ -5-{j2-(dimetil-amino)-etil] -9-klór-2,3- -dihidro-1,5-benzotiazepin-4(5H)-on-hidrogén-klorid (±)-cisz-2-(4-metoxi-fenil)-3-acetoxi++-5-[2-(dimetil-amino)-etil] -9-klór-2,3- -dihidro-1,5-benzotiazepin-4(5H)-on-hidrogén-klorid 1. példa 2,01 g (±)-cisz-2-(4-metoxi-fenil)-3-hidroxí-9-klór-2,3-dihidro-1,5 - benzotiazepin -4- (5H)-on, 0,95 g 2-(dimetil-amino)-etil-ídorid-hidrogén-klorid, 2,49 g porított kálium-karbonát, 60 ml aceton és 0,6 ml víz elegyét 23 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A reakció lejátszódása után az oldhatatlan anyagokat szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot izopropil-éterrel eldörzsöljük, a kapott kristályokat leszűrjük és etil-acetátból átkristályosítjuk. 1,84 g (±)-cisz-2-(4-metoxi-fenil)-3-hidroxi-5- [2-(dimetil-amino)-etil] -9-klór-2,3-dihidro-l,5-benzotiazepin-4(5H) -on-t kapunk. Hozam: 75,4%. Olvadáspont: 143-144°C. Hidrogén-klorid-hidrát: olvadáspont 228— 230°C (bomlás közben, 143°C-on zavaros olvadék), metanolból átkristályosítva. 2. példa 0,95 g (±)-cisz-2-(4-metoxi-fenil)-3-hidroxi-5- [2- (dimetil-amino) -etil] -9-klór-2,3-di-hidro-1,5-ben zotiazepin-4(5H)-on-hidrogén-klorid, 10 ml ecetsavanhidrid és 10 ml ecetsav elegyét 110°C-on 6,5 órán át keverjük. A reakció lejátszódása után a reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepárolva eltá- 45 volítjuk az oldószert. A maradékhoz toluolt adunk, majd az elegyet csökkentett nyomáson bepárolva eltávolítjuk az oldószert. A maradékot metanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. 0,93 g (±)-cisz-2-(4-metoxi-fenil) 50 -3-acetcxi-5- [2- (dimetil-amino) -etil] -9-klór-2,3-dihidro-l ,5-benzotiazepin-4(5H) -on-hidro gén-kloridot kapunk. Hozam: 89,4%. Olvadáspont: 185-189°C (kb. 150°C-on zavaros olvadék). 55 3. példa 4,00 g optikailag aktív cisz-2-(4-metoxi-fenil) -3-hidroxi-9-klór-2,3-dihidro-l ,5-benzotiazepin-4(5H)-on (a 3. referenciapélda (2-a) 60 lépése szerint előállított laktám-A), 1,80 g 2- (dimetil-amino) -etil-klorid-hidrogén-kló rid, 5,7 g porított kálium-klorid és 150 ml aceton elegyét 20 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A reakció lejátszódása után 6g az oldhatatlan anyagokat szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet bepárolva az oldószert 7
