193831. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés aknaszállító gépek tartó üzemmódjának szabályozott vezérlésére
4 szükségesnél valamivel kisebb tartónyomaték ténye érződik. Ha pedig a szükséges mértékű motoros tartónyomaték kialakulásához képest csak késve oldjuk fel a fékhatást, a motor fék ellenében dolgozik, ami nem csak hőmérséklet növekedésben, de áramfelvétel növekedésében is kifejezésre jut; ha az áramnővekedés megszólaltatja a túláramvédelmet, az indítási folyamat meg is hiúsul. (Ez különösen kézi kormányzás esetén lép fel). Látható, hogy az indítási szakasz önműködő vezérlésének biztosítani kell a motoros tartónyomaték kialakulása és a fékhatás fokozatos feloldása közötti optimális időbeni összhangot. A korszerű szállítógépek nagy része áramirányítás táplálású szabályozott egyenáramú hajtással van ellátva; ezeknél a motoros tartónyomaték kialakításának módszerei két csoportba sorolhatók. Az egyik módszer szerint a szabályozó berendezés nyomatékszabályozója a menetiránynak megfelelő, rögzített értékű elő-alapjelet kap, amire megkezdi a tartónyomaték kialakítását. A rögzített értékű elő-alapjelnek megfelelő mértékű nyomaték kialakulása után a fék oldása következik, majd a fordulatszámszabályozó alapjelbemenetére a fordulat-alapjel kerül, a motor forgásba lendül. Az áramirányító táplálta szállítógépeknél alkalmazott másik módszer szerint a motor fordulatszámszabályozójára a helyes forgásiránynak megfelelő irányú, kismértékű fordulatszám-alapjelet adnak. A fordulatszámszabályozó kimenetén ilyenkor megjelenő, fokozatosan növekvő nyomaték-alapjel hatására kezd kialakulni egy — a kis fordulatszám-alapjel irányának megfelelő irányú — tartónyomaték. Ennek adott szintjénél megkezdődik a fékoldás és a szállítógép megmozdítása. Az első módszer hiányossága, hogy a terhelőnyomaték irány és nagyság szerinti változásához nem igazodik a motoros tartó - nyomaték változása és a fordulatszámszabályozási mechanizmus csak a fékolás után éled fel. Ez azért kellemetlen, mert a fordulatszámszabályozó kimenete szolgáltatja a nyomatékszabályozó alapjelet és a feléledés ideje alatt a nyomatékszabályozó határozatlan alapjelet kap. A második megoldásnál is határozatlan átmenetileg a nyomatékszabályozó alapjel, de ezen túlmenően az is hiányossága, hogy adott forgásirányhoz a szükséges gyorsítónyomaték-iránnyal ellentétes irányú tartónyomaték irány is szükséges lehet; ez azt eredményezi, hogy a motornál közvetlenül a fékoldás után és a teher megmozdulása előtt kell nyomaték-irányváltást végrehajtani. Az egyenáramú szállítógépek hajtómotorjai többnyire nagyteljesítményüek, ezért gazdasági megfontolásból a nyomaték üzemszerű irányváltása rendszerint gerjesztőáram irányváltással történik. Ez a normális, megengedhető for-3 4 szírozás ellenére is lassú folyamat és tartama alatt a motor — sok ismert megoldásnál — armaturaáram, vagyis nyomatékmentes. Más megoldásoknál adott nyomatékérték igény alatt a nyomaték változásokat állandó armaturaáram mellett a mező változtatásával hozzák lé;re. Ez kedvezőbb, mert a motor a mező irányváltozása alatt csak egyetlen pillanatban nyomatékmentes, de az irányváltoztatást ebben az esetben is a fékhatás oldása után kell végrehajtani és ez időt vesz igénybe. Végeredményben megállapítható, hogy a technikai állása szerinti megoldásoknál az indítási szakasz szabályozott vezérlése nem alapul a tényleges terhelőnyomaték pillanatértékének kompenzálására alkalmas tartónyomaték-érték meghatározásán és ezzel az értékkel függvénykapcsolatban nem lévő alapjelekkel való vezérlés folytán az indítási szakasz vezérlése nem optimális. A találmány alapja az a felismerés, hogy a tényleges terhelőnyomaték pillanatértékének kompenzálására alkalmas tartónyomaték-értéket reprezentáló alapjelet állíthatunk elő, ha a szállítógép kötélkorongjának csapágyazását terhelő erőt reprezentáló első villamos jelet állítunk elő, képezzük a rendszerállandók tekintetében ehhez illeszkedő második villamos jelet, amely a fordulatszám-szabályozó pillanatnyi kimenőjelével arányos, e két villamos jel különbségét reprezentáló harmadik villamos jelet állítunk elő és ezzel a harmadik villamos jellel vezéreljük a fordulatszám-szabályozót. Akár dobos, akár hajtótárcsás típusú a szállítógép, a fékerő által létrehozott tartónyomaték nagysága egyértelműen meghatározható a kötélerőből, illetve a kötélerők különbségéből. A kötélerő nagysága pedig egyértelmű függvénykapcsolatban van a kötélkorong csapágyazását terhelő erővel. Ha tehát meghatározzuk a csapágyazást terhelő erőt, akkor az adott gépelrendezés rendszerjellemzőinek, elsősorban a rendszerállandóknak a figyelembe vételével abból a technika állása szerinti adatfeldolgozási eszközök, szabályozó áramkörök célszerű alkalmazásával elő tudjuk állítani a kötélerővel arányos villamos jelet, s ha a kötélerőt reprezentáló jelet már ezeknek a rendszerjellemzőknek a figyelembe vételével állítjuk elő, akkor az így előállított — továbbiakban első — villamos jel, miközben reprezentálja a kötélerőt, arányos a pillanatnyi tartónyomaték-igénnyel is. így ennek az első villamos jelnek és a fordulatszám-szabályozó pillanatnyi kimenőjelével arányos második villamos jelnek a különbsége, amelyet tehát harmadik villamos jelként előállítunk, olyan módosítójelként szolgálhat a fordulatszám-szabályozó részére, amelynek révén a fordulatszám-szabályozó, kimenőjele éppen a pillanatnyilag szükséges tartónyomatékkai lesz arányos. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
