193831. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés aknaszállító gépek tartó üzemmódjának szabályozott vezérlésére
A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés, amelynek alkalmazása révén a technika állásához képest kedvezőbb üzemi feltételek között és megbízhatóbban szabályozható önműködően az ún. aknaszállítógépek és ehhez hasonló gépek tartó üzemmódja, amelyben a hajtás motorja szolgáltatja a gép nyugalmi helyzetben tartásához szükséges tartónyomatékot. E leírásban „aknaszállítógép és ehhez hasonló gép"-en azt a szállítógép családot értjük, amelynél függőleges vagy lejtős akna, illetve pálya mentén megy végbe a szállítás és a mozgató — és adott esetben a tartó — erőt egy kötél vagy kölcsönhatásban működő két kötél útján közvetítjük; a továbbiakban ezt a termékcsaládot, amelynek jellegzetes tagja az aknaszállítógép, röviden szállítógépnek nevezzük, mert ebben a leírásban csak az ezen családhoz tartozó szállítógépek alkalmazását, üzemét tárgyaljuk. Ebbe a családba soroljuk mind az ún. dobos, mind az ún. hajtótárcsás szállítógépeket. A dobos szállítógépnél közös tengelyre ékelnek két kötéldobot és amikor az egyik dobról a hozzátartozó kötél legördül, egyidejűleg a másik dobra a hozzátartozó kötél felcsévélődik. Hajtótárcsás szállítógép esetén a hajtott tengelyre tárcsát ékelnek, és azon átvetik a hajtásban alkalmazott egyetlen kötelet. Az ilyen típusú szállítógépek általános jellemzőit, szerkezeti kialakítását, működésmódját, üzemeltetésének általános feltételeit ismertnek tekintjük, és ezekre csak a találmány megértéséhez szükséges módon és mércékben utalunk. A szállítógép mozgatásához szükséges nyomatékot fordulatszámszabályozott villamos motor szolgáltatja, megállításához a fékerőt és a nyugalmi helyzetben tartáshoz szükséges nyomatékot, az ún. tartónyomatékot, a fék biztosítja. Amikor a szállítógépet újra el kell indítani, átmenetileg a motornak kell szolgáltatnia a tartónyomatékot, hogy a fék feloldása és a stacioner mozgási állapot beállása közötti átmeneti periódusban meggátolhassuk a szállítógép nem kívánt irányban, illetve sebességgel való elmozdulását. Az átállás a fék szolgáltatta tartónyomatékról a motor szolgáltatta tartónyomatékra kényes dinamikus folyamat, amelynek helyes sorrendben való ütemezése elengedhetetlen biztonságtechnikai feltétel. Ez a feltétel úgy fogalmazható, hogy a fék lazítása, a fékhatás csökkentése, majd megszüntetése csak azután, illetve olyan ütemben engedhető meg, amikor, illetve amilyen mértékben a motor már elegendően nagy tartónyomatékot fejt ki ahhoz, hogy a szállítógépet nyugalmi helyzetében megtartsa. Az ilyen funkció teljesítéséhez három tényező kölcsönhatását kell felügyelni. A nyugvó teher terhelŐnyomatékával a kiindulási helyzetben az annál nagyobb erő1 kifejtő képességű fékeszköz nyomatéka tart egyensúlyt. Az átmeneti szakasz végén, közvetlenül a teher adott irányú elmozdulása előtt a nyugvó teher terhelŐnyomatékával a motór nyomatékának kell egyensúlyt tartania. Az átmeneti, illetve indítási szakasz folyamán a technika állása szerint a hajtás üzemi tartónyomatékának kialakulása közben a még álló motor fokozatosan részt vállal a terhelőnyomaték ellensúlyozásában, miközben fokozatosan csökken az állandó fékerőt kifejtő fékeszköz részesedése az ellennyomaték kifejtésében.. Az ilyen típusú hajtásoknál a beavatkozó intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a motor által kifejtett nyomaték helyes irányú legyen, vagyis a terhelőnyomatékkai ellentétes irányú, és az indítási szakaszban helyesen kell meghatározni azt az időpillanatot, amelyben megkezdődhet a fékhatás fokozatos oldása. Az indítási szakasz addig tart, amíg a teher elmozdul nyugalmi helyzetéből. Kézi kormányzású üzemben a szállítógépet irányító kormányos állítja be a kormánykar útján a motornyomaték irányát, személyes megfigyelései, felügyelő eszközök jelzései figyelembe vételével. Az indítási szakasz szabályozott vezérlése esetén, tehát automatikus üzemű szállítógépeknél a nyomaték irányának megválasztása — azonos jellemzőjü menetet lebonyolító gépektől, pl. bödönös szállítástól eltekintve — nehézségbe ütközik: az automatika a leggyakoribb menetben szükséges tartónyomaték irány kialakítására van beállítva, és így előfordulhat, sőt viszonylag gyakran elő is fordult, hogy a motor által kifejtett tartónyomaték iránya a terhelőnyomaték ellensúlyozását biztosító irány helyett ellenkező irányú. A tartónyomaték mértékének önműködő szabályozása is problematikus. A fékerő megszüntetésének kezdeti időpillanatát a technika állása szerinti megoldások a leggyakoribb terhelések ellensúlyozásához szükséges motornyomaték elérése időpillanatához rendelik hozzá. Az sem ritka, hogy a fékhatás oldásakor a motoros tartónyomaték ugyan helyes irányú, de kisebb vagy nagyobb a pillanatnyi terhelőnyomaték ellensúlyozásához szükséges értéknél. Ha a motoros tartónyomaték a szükséges mértéknél kisebb, a fékhatás oldásakor felléphet egy „visszacsúszás", amely azon túlmenően, hogy veszélyt még nem okozó mértékben is kellemetlen lélektani jelenség, energiapazarló eseménysorozathoz is vezethet. A szállítógépeket ellátják ugyan a „viszszacsúszás" elleni védelemmel, de azt a viszszacsúszás tendenciája, kezdete váltja ki, így a védelem ugyan biztonságot nyújt, de a 2 3 193831 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
