193816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diarilacetilének előállítására
Oldószerként klórozott szénhidrogéneket, különösen kloroformot vagy szén-tetrakloridot használunk. Szabad bróm helyett használhatjuk molekuláris bróm koronaéterekkel, például dibenzo-18-korona-6-tal (2,3,11,12- -dibenzo-,1,4,7,10,13,16-hexaoxaciklooktadeka-2,11-diennel vagy másképp 1,4,7,14,17,20- -hexaoxa[7.7]ortociklofánnal) képzett komplexeit vagy perbromidokat, például (tetrabutil-ammónium) -tribromidot. Két mólekVivalens hidrogén-bromidnak az így kapott dibróm-vegyületekből való eliminálására alkalmas bázisok az alkálifém- és alkáliföldfém-hidroxidok, alkanolátok, -hidridek és -amidok. Célszerűen valamilyen oldószerben dolgozunk; vizes oldószerekben és/ /vagy bázisként hidroxidok alkalmazása esetén az elimináláskor szokásos reakciókörülmények között, azaz 200°C-ig terjedő hőmérsékleten, az elszappanosítás miatt I általános képletű benzoesav-származékok (ahol R4 jelentése karboxilcsoport) keletkeznek. Különösen előnyösnek bizonyult a kálium-hidroxidos rendszer n-butanolban 120°C-on. A cianocsoport elszappanosítását elkerüljük, ha hidroxilionok-kizárása mellett dolgozunk, például bázisként kálium-terc-butanolátot használva tetrahidrofuránban vagy dimetil-szulfoxidban 25°C-tól 60°C-ig terjedő hőmérsékleten, vagy különösen előnyösen petroléterben valamilyen fázistranszfer katalizátor, előnyösen 18-korona-6 jelenlétében a reakcióelegy forráspontján dolgozva. A II általános képletű vegyületeket a 3 202 125 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratban írják le, és az ott megadott eljárások szerint állíthatók elő. A b) és c) eljárásváltozatok szerinti Wittig-Horner reakciókat legfeljebb 100°C hőmérsékleten, célszerűen 20°C-tól 50°C-ig terjedő hőmérséklettartományban hajtjuk végre. A reakciókat atmoszférikus nyomáson vagy zárt edényben magasabb nyomáson, adott esetben a megadott hőmérséklettartományban való melegítés közben végezzük. Ezeket a reakciókat végrehajthatjuk valamilyen hígító- vagy oldószer, például valamilyen telített dialkil-éter, dialkil-glikoléter vagy gyűrűs éter, így dietil-éter, etil-terc-butil-éter, 1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán vagy dioxán, valamilyen aromás szénhidrogén, például benzol vagy valamilyen alkil-benzol, így toluol vagy xilol, vagy valamilyen telített alifás szénhidrogén, így hexán, heptán vagy izooktán, valamilyen rövidszénláncú alifás keton, így aceton, metil-etil-keton vagy metil-izobutil-keton, valamilyen dialkil-formamid, így dimetil- vagy dietil-formamid, vagy az említett oldószerek elegyeinek jelenlétében. Legelőnyösebben gyűrűs étereket, például dioxánt vagy tetrahidrofuránt, valamint különösen dimetil-szulfoxidot vagy ezek elegyeit használjuk, a reakciót pedig általában legfeljebb 30°C-on hajtjuk végre. 3 A reakciók valamilyen deprotonálószer jelenlétében mennek végbe. Alkalmasak alkálifém-hidridek és alkálifém-amidok, különösen a kálium- és nátrium ilyen vegyületei, dimetil-szulfoxid nátrium- és kálíumsói, alkil-lítium-vegyületek, így n-butil-lítium vagy alkálifém-alkoholátok, előnyösen nátrium-metanolát vagy kálium-terc-butanolát. Az egész reakció [b) és c)] („Wittig-Horner-reakció“ + eliminálás) meglepő módon különösen simán megy végbe 2 mólekvivalens kálium-terc-butanoláttal dimetil-szulfoxid oldószerben ún. „egy edényzetes“ eljárással (Eintopfverfahren) [lásd J.Am. Chem. Soc. 87, 2777 (1965)]. A d) eljárásváltozat szerinti reakció során a VII általános képletű vegyületekből szokásos módon in situ a megfelelő réz-acetilideket állítjuk elő, amelyeket a VIII általános képletű aril-halogenidekkel, előnyösen a bromidokkal és jodidokkal az I általános képletű vegyületekké reagáltatjuk tovább. Más módszer szerint a kapcsolási reakció közvetlenül a VII általános képletű acetilén-származékokból kiindulva is végrehajtható a palládium és nikkel trifenil-foszfin-komplexeivel katalizálva. Minden esetben célszerű valamilyen bázis, például valamilyen szerves nitrogénbázis, így trietil-amin vagy piridin, vagy valamilyen alkálifém-alkoholát, így nátrium-metanolát vagy nátrium-fenolát jelenléte. Adott esetben valamilyen oldószerben dolgozunk, például dimetil-formamidban vagy tetrahidrofuránban. A reakciót 50°C-tól I50°C-ig terjedő hőmérséklettartományban, célszerűen 50°C-on (aril-jodídok) vagy 100°C-on (aril-bromidok) hajtjuk végre. A b), c) és d) eljárásváltozatokhoz szükséges kiindulási anyagok ismert eljárásokkal előállíthatok: A III és V általános képletű 1 -aril-1 - (klór-metil)-foszfonátok például úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő aromás aldehidet önmagában ismert módon valamilyen diaikil-foszfittal reagáltatjuk, adott esetben katalitikus mennyiségű bázis, például trietil-amin vagy nátrium-metanolát vagy különösen előnyösen kálium-terc-butanolát jelenlétében; az így előállított l-aril-l-(hidroxi-metil)-foszíonátokat azután szokásos módon tionil-kloriddal vagy foszforil-trikloriddal reagáltatjuk, célszerűen valamilyen savmegkötőszer, így piridin vagy trietil-amin jelenlétében. A Wittig-Horner-reakcióhoz szükséges VI általános képletű aldehidek például a megfelelő tetralin- vagy indánszármazékok valamilyen Lewis-sav jelenlétében végzett formilezésével állíthatók elő. A formilezést előnyösen hexametilén-tetraminnal végezzük triflour-ecetsav jelenlétében. Tetrahidro-tetrametil-naftalin-származékokat T.F.Wood és munkatársai írnak le a 3 442 640 sz. és 3 449 751 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban, vagy előállíthatok 4 3 193816 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
