193805. lajstromszámú szabadalom • Uj eljárás (e)-9-dodecén-1-il-acetátnak, a fenyőilonca szexhormonjának előállítására
193805 ro-kuprát katalizátor jelenlétében 1-bróm-3-klór-propánnal reagáltattak. Az így előállított (E)-l-klór-9-dodecént kálium-acetáttal ecetsavban forralva az (I) képletű feromon komponenst nyerték. Hasonló módszerrel készítették el az (E)-9-dodecén-l-ol kulcsintermediert Tolsztikov és munkatársai [G.A.Tolsztikov et al.: Szovjet szabadalmi leírás SU 998.457 (1983.02.23.). C.A. 99 5311 In (1983)]. A fentieknek megfelelően előállított (E)-l-bróm-6-nonént 3-(l-etoxi-etoxi) -propil-magnéziumbromiddal katalitikus mennyiségű rézsó jelenlétében kapcsolva jutottak az említett alkoholhoz, ami a szokásos módon alakítható az (I) képletű feromonná. Mindkét eljárás hatékonyságát csökkenti az alapanyagul használt (E)-l,6-nonadíén költséges előállítási módja, valamint a drága és veszélyes diizobutil-alumínium-hidrid reagens alkalmazása. N. Popovici és munkatársai [N.Popovici et al. Román Szabadalom R..0.64552 ( 1977.04.19), C.A. 92, 6049 u ( 1980), J. Prakt. Chem. 325, 17 (1983)] az (I) képletü vegyület előállítását butanálból végezték. A butánál és malonsav trietanolaminban végrehajtott Knoevenagel-kondenzációjával (E)-3- -hexénsavat kaptak. Az utóbbit lítium-alumínium-hidriddel redukálva (E)-3-hexén-l-olt állítottak elő, amit p-toluol-szulíonsav-kloriddal tozileztek és a tozilátot a 6-bróm-hexán-l-ol trimetilszilil-éteréből képezett Grignard-reagenssel kapcsolták dilítiumtetrakloro-kuprát katalizátor jelenlétében. Végül a kapcsolási reakcióban nyert (E)-9-dodecén-l-olt acilezve kapták az (1) képletű feromont. Az eljárást az érzékeny Grignard-vegyület alkalmazása teszi előnytelenné. Vig és munkatársai [O.P.Vig et al. Indian J.Chem. 19B, 692 (1980)] az (I) képletü szexferomont 10-undecénsavból állították elő. Az undecénsavat lítium-alumínium-hidriddel redukálták és a nyert 10-undecén-l-ol hidroxilcsoportját tetrahidropiranil-éterként maszkírozták. Az étert m-klór-peroxi-benzoesavval oxidálták és a 10,11-epoxi-undecén-1-ol tetrahidropiraniléterét lítium-dietil-amiddal kezelték. A reakcióelegyből izolált (E)-11-(2-tetrahidropiranil-oxi) -2-undecén- 1-olt metán-szulfonsav-kloriddal trietilamin jelenlétében mezilezték, majd a mezilátot kapcsolták iítium-dimetil-kupráttal. A reakcióban nyert alkenolt ismert módon az (I) képletü feromonná alakították. A közlemény sajnos nem ad egyértelmű bizonyítékot arra nézve, hogy a termék és a hozzávezető reacióút intermedierjei milyen izomer tisztaságúak. További problémát jelent, hogy a szintézis két kulcslépésének (epoxi-felnyítás és kuprátos kapcsolás) hozama mérsékelt. Bestmann és munkatársai [Chem. Bér. 113, 1115 (1980)] az (I) képletű feromont acetaldehidből kiindulva szintetizálták. Az 3 acetaldehidet trifenil-metoxi-karboníl-metilén-foszforánnal kapcsolva (E)-metil-(2-butenoát)-ot kaptak, amit lítium-alumínium-hidriddel redukálva (E)-2-buten-l-olt állítottak elő. Az utóbbiból foszfortribromiddal (E)-I-bróm-2-butént nyertek, amit trietilfoszfitta 1 kezelve (E)-dietil-2-butenil-foszfonáttá alakítottak. A foszfonáfból butil-lítiummal képezett aniont 8-bróm-oktán-l-ol tetrahidropiranil-éterével alkilezték, majd a nyert (E)-dietil- [12- (2-tetrahidropiraniloxi) -2-dodecén-4 il]-foszfonátot kezelték lítium-alumínium-hidriddel. A reakcióban kapott (E)-9-dodecén-l-ol tetrahidropiranilétert ismert módon alakították az (I) képletű feromon komponenssé. Az eljárás gazdaságosságát rontja a magas lépésszám és egyes lépések alacsony kitermelése. Azt találtuk, hogy az (1) képletü feromon előnyösen és a megkívánt izomer tisztasággal előállítható a kereskedelemben olcsón beszerezhető propargilalkoholból. Eljárásunkban a (II) képletü propargilalkoholból lítium-a Ikilekkel — előnyösen butil-lítiummal — dianiont képezünk, amit izolálás nélkül reagáltatunk a (III) képletű, ahol a képletben R jelentése 2-tetrahidro-piraníl-csoport, X jelentése klór-, bróm-, jód-atom vegyülettel. A reakcióelegyből izolált (IV) általános képletű vegyületet, ahol a képletben R jelentése ugyanaz, mint fent, lítium-alumínium-hidriddel redukáljuk aprotikus, mérsékelten poláros oldószerben — előnyösen száraz tetrahidro-furánban —, mérsékelten magas hőmérsékleten — előnyösen az a kalmazott oldószer forráspontján —, amikor 98% feletti izomer tiszrasággal az (V) általános képletű, ahol a képletben R jelentése ugyanaz mini fent, E-konfigurációjú alkoholt nyerjük. Az alkoholból valamely acetilező szerrel — előnyösen ecetsav-anhidriddel — a (VI) általános képleíű, ahol a képletben R jelentése ugyanaz mint fent, acetátot képezünk, amit lítium-dimetil-kupráttal száraz aprotikus oldószerben — előnyösen száraz éterben — kapcsolunk és a reakcíóelegyből a (VII) általános képletű, ahol a képletben R jelentése ugyanaz mint fent, vegyületet izoláljuk. A (VII) képletü vegyületet jégecet és acetilklorid elegyével alakítjuk az (I) képletű formonná. Eljárásunk részleteit a csatolt példán szemléltetjük, anélkül, hogy azt a példára korlátoznánk. Példa 1 l-(2-Tetrahidropiranil-oxi)-2-undecin-l-ol (IV; R = 2-tetrahidropiranil) A kísérletet iners gázatmoszférában végezzük. 0,50 ml (lOmmól) propargiialkohol (II) 8 ml száraz tetrahidrofurán és 6 ml száraz 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
