193796. lajstromszámú szabadalom • Polariméter radarberendezésekhez

A találmány tárgya polariméter radarbe­rendezésekhez. A találmány a radartechnika területén hasznosítható, kiváltképp radarberendezések­nél és radarberendezések polarimétereinél. Hatásosan alkalmazható a találmány fel­hők és csapadék mikrofizikai karakteriszti­káinak rádióméréstechnikai polarizációs el­járással végzett vizsgálatainál, amelyeket viharok előrejelzésére és jégverés elleni vé­delemre, a lehullott csapadék mennyiségé­nek mérésére használunk. A meteorológiában a polarizációs eljárás segítségével a felhőnek és a csapadéknak olyan jellemzői határozhatók meg, mint jég­kristályok vagy jégrészecskék jelenléte, kiszá­mítható a cseppek közepes mérete és még sok más jellemző is. Ilyen munkák kivitelezésé­nél polarimétert kell használni, amely lehető­vé teszi a depolarizáció, a reflexióképesség és a differenciálás reflexióképesség operatív mérését és amelynek segítségével ezek az in­formációk a radarberendezések kijelzőin meg­jeleníthetők. Valódi körülmények között a radaroperá­tornak nehéz elvégezni a felhők sok paraméter­rel történő kiértékelését, ezért a polariméter­nek rendelkeznie kell egy olyan logikai beren­dezéssel, amely a mindenkori adott azonosító algoritmust (például jégfelhőképződés tere vagy nagy cseppekből álló felhők területe) a kijelzőn feltünteti. Ismertek meteorológiai radarberendezé­sekhez olyan polariméterek, amelyek a radar­jel polarizációs paramétereit határozzák meg. A radarberendezésnek a kisugárzott és a vett elektromágneses hullám polarizációját átkap­csoló egysége és két ezután kapcsolt logarit­mikus vevője van, amelyeknek kimenetére integrátorok csatlakoznak. Az integrátorok ki­menetéi kíírókészülékre vannak kötve. A vett hullámot a polarizáció-átkapcsoló egységben két merőleges komponensre bontják és a ve­vőkben a jelek felerősítése és az adott távol­ságnál való középérték-képzés után tovább regisztrálják az írókészüléken. A vizsgált objektum polarizációs paramé­tereit a regisztrátum-szalag kiértékelése után számítják ki. A mérési eredmények tehát a fel­adat operatív kivitelezéséhez nem használ­hatók fel, mivel a kiértékelés hosszú ideig tart és az adatok csak egy pontra vonatkozóan áll­nak rendelkezésre, így a mérési pontosság nem kielégítő, mivel a szalagon a vett jel tel­jes dinamikatartományát kell regisztrálni. A berendezés hiányossága abban áll, hogy az információ kiértékeléséhez további kezelő­­személyzet szükséges. Olyan polariméter is ismert, amelyben a kisugárzott és a vett hullám polarizációját átkapcsoló egység, logaritmikus vevő, video­­jel-átkapcsoló, integrátorok, és a depolarizá­ciómérő bemenetére csatlakozó kivonó vagy egymás után kapcsolva. Az adó által előál­lított elektromágneses rezgések energiáját rögzített polarizációval sugározzuk ki. Az ob- 2 1 jektumon reflektálódott elektromágneses hul­lámokat a polarizáció-átkapcsoló berendezésre vezetjük. A kiváltó impulzusokkal szinkron­ban egyszer párhuzamos, egyszer merőleges polarizációra kapcsolnak a vételhez. A polari­záció-átkapcsoló egység kimenetéről a jel a logaritmikus vevőre kerül, ahol a kimeneti g feszültség a bemenetre kapcsolt teljesítmény logaritmusával arányos. így lehetőség nyílik arra, hogy a további jelszorzási és jelosztási műveletekhez összeadó- és* kivonóberendezé­seket használjanak. Avideójel-átkapcsoló a po­­larizáció-átkapcsolóval szinkronban működik, úgy hogy a kimenetére kapcsolt integráto­rok egyikén a visszhangjel kisugárzott párhu­zamos komponensével arányos, a másik in­tegrátoron pedig az egyik merőleges, kompo­nenssel arányos feszültség jelenik meg. így az integrátorra csatlakozó kivonóberendezés kimeneti feszültsége arányos a visszhangjel merőleges komponenseinek eltérésével, és a kivonóberendezés kimenetén lévő regisztráló készülék a depolarizáció mértékét regisztrál­ja. Ennek a műszernek a használatával azon­ban a depolarizációt hibával mérik, mivel a kivonóberendezésben azokban a tartományok­ban, ahol a merőleges komponens kisebb, mint a vevő zajszintje, a főkomponens jeléből ki­vonják a zajszintet és így a depolarizáció mé­rését meghamisítják. A rögzített polarizáció­val való kisugárzás miatt a leírt berendezéssel is lehetetlen meghatározni olyan fontos para­métert, mint a differenciális reflexióképesség. Egy sor feladat megoldásához ezenkívül a vizsgálandó tárgy reflexióképességének méré­sénél nagyobb pontosság szükséges, ezért a leírt berendezéshez csatlakoztatni kell egy hitelesítő készüléket a radarberendezés poten­ciálja számára. A találmány feladata, hogy olyan polari­métert fejlesszünk ki, amellyel meteorológia objektumon reflexált jelek további paramé­tereinek mérésével a felhők és a csapadék mik­rofizikai jellemzőinek meghatározása során nagyobb megbízhatóságot érünk el. Ezt a feladatot úgy oldjuk meg, hogy a legalább egy frekvenciacsatornával ellátott polariméterben, amelynek sorba kapcsolt, a kisugárzott és a vett elektromágneses hullám polarizációját átkapcsoló egysége, logaritmi­kus vevője, videojel-átkapcsolója van, amely­nél a kimenetek számát a mérendő polarizá­ciós paraméterek határozzák meg, ezenkívül tartalmaz integrátorokat is. Az integrátorok bemenetei a videojel-átkapcsoló kimeneteire, kimenetei a regisztrálóegységgel összekö­tött kivonóegység bemeneteire csatlakoznak. A találmány szerint a készülék két küszöb­érték-egységgel rendelkezik, amelyek közül az egyik a kivonóegység kimenetére, a másik az egyik integrátor kimenetére csatlakozik és amelyek a polariméter sorbakapcsolt egy­ségeivel objektum-felismerő csatornát alkot­nak. A küszöbérték-egységek számát ebben a csatornában a felismerő paraméterek, maguk-2 193796 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom